Ahogyan arról korábban a 888.hu is beszámolt, az internet törvényi szabályozására és ellenőrzésére kérte a kormányokat Mark Zuckerberg, a Facebook közösségi oldal alapítója és vezetője egy nyílt levelében. Zuckerberg szerint a kártékony tartalmak ellenőrzése és kiszűrése túlságosan is nagy felelősséggel járó feladat ahhoz, hogy ezt egyedül a Facebook végezze el. A Századvég Alapítvány hónapok óta vizsgálja a Facebook-cenzúra és – többek között ennek kapcsán – általában a szólásszabadság ügyét. Elsőre úgy tűnhet, hogy a Facebook-alapítót valóban egyfajta naiv jó szándék vezeti, ezért a Századvég néhány konkrét javaslattal szeretne a Facebook alapítójának a segítségére sietni. Ehhez először is azt kell tisztázni, hogy mit jelenthet Zuckerberg meglepő kezdeményezése a valóságban – olvasható az alapítvány közleményében.

A Századvég elemzése megjegyzi, hogy Zuckerberg szerint a közösségi média áruvá és privát szolgáltatássá alakítja át a politikai véleményt és közbeszédet. Ennek következtében a politikai nyilvánosság elveszíti „közjó” jellegét, ami korábban mindenütt a nemzetek önrendelkezésének hatáskörébe tartozott. Keletkezik tehát egy űr, amit valakinek ki kell tölteni. Készséggel jelentkezik rá a Facebook, ám a cenzúra gyakorlásáért viselt felelősséget szeretné másra hárítani. Itt jönnének képbe a demokratikus elkötelezettségű kormányok, amelyektől Zuckerberg azt várja el, hogy globális szabályokat alkotva őrködjenek az egyéni online felhasználói élmény „biztonsága” felett.

– áll a Századvég elemzésében, amely szerint a nemzeti kormányok kezéből az utolsó eszközöket is kicsavarnák, hogy nehogy véletlenül magát a Facebookot lehessen a nemzeti szuverenitás fennhatósága alá rendelni.

Az elemzés szerint abban az esetben, ha Zuckerberg eléri, amit akar, akkor a Facebook-cenzúra szintet ugrik és a nemzetek nem lesznek képesek védelmet nyújtani állampolgáraiknak, hogy azok élni tudjanak alkotmányosan biztosított szabadságaikkal.

– olvasható a közleményben.

A Századvég Alapítvány álláspontja szerint a nemzeteken a sor, hogy megvédjék a szabadságot. Ennek érdekében a következőket tehetik:

• 1. Hagyományos tömegmédiának minősítik a közösségi médiát, és ugyanúgy szabályozzák, mint a többi tartalomszolgáltatót.
• 2. Trösztellenes intézkedéseket hoznak, feldarabolják a monopolszolgáltatót, vagyis a kisrészvényesek tulajdonába adják azt.
• 3. Kiterjesztik a közösségi média tevékenységi körére a nemzetállam területi hatályát és alkotmányos szabályait.
• 4. Keményebb jogi eszközökkel lépnek fel a szólás- és véleményszabadság alkotmányos jogainak külső korlátozóival, az önjelölt cenzorokkal szemben.

• 5. Például úgy, hogy az ilyen jellegű „önkényes online szolgálatói cenzúra” esetére is kiterjeszti – a sajtó-helyreigazítási perekhez hasonlóan – a bíróság soron kívüli eljárásait, egy rövidebb eljárási időtartamot biztosítva ezzel.
• 6. Vagy úgy, hogy közigazgatási hatáskörbe utalja ezeket az ügyeket. Ebben az esetben a hatóság – célszerűen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – járna el rövid határidőn belül, amely döntésével szemben a közigazgatási bíróságokhoz lehetne fordulni, amely szintén soron kívül döntene.
• 7. Még nagyobb elrettentő hatása lehetne azon megoldásnak, amely büntetőjogilag rendelné szankcionálni az olyan magatartást, amelynek keretében valaki közreműködik az alkotmányosan biztosított vélemény-, szólás- és sajtószabadsági jogok gyakorlási lehetőségeinek korlátozásában. Tehát a büntetőjog eszközeivel lehetne élni a jogellenes „moderátori-cenzori” munkát, tevékenységet szervezőkkel, illetve végzőkkel szemben.
• 8. Egy szó, mint száz: a közösségi médiát a nemzeti szuverenitás számára rendelkezésre álló eszközökkel kell arra szorítani, hogy tiszteletben tartsa a felhasználók szabadságát!