Egy szerdán rendezett konferencián Gulyás Gergely azt mondta:

Az Országgyűlés alelnöke azt mondta, hogy az akkori köztársasági elnök és az AB között érdemes különbséget tenni, hiszen míg az

Semmilyen bosszúállási szándék nem jellemezte 1990 után az Antall-kormány mögött álló parlamenti többséget, hiszen az igazságtételi törvény három büntetőjogi tényállás esetén – hazaárulás, emberölés, halált okozó testi sértés – mondta volna ki, hogy az elévülés az új Országgyűlés alakuló üléséig nyugodott. Továbbá a jogszabály lehetővé tette volna minden esetben a korlátlan enyhítést.

Gulyás Gergely szerint a napi politikai érdek, a rendszerváltással együtt járó csalódottság, a gulyáskommunizmus iránti nosztalgia együtt azt eredményezték, hogy komoly társadalmi támogatottság nélküli célkitűzés volt az igazságtétel.

Akik bölcsek voltak, már akkor is látták, hogy az erkölcsi alapok megrendítése hosszú távon olyan következményekkel jár, amely a rendszerváltozás káros oldalához tartozhat. Ezért nagyon sajnálatos, hogy a büntető igazságtétel terén az erkölcsi igazságtételnek megfelelő jogszabályok nem léptek hatályba – mondta Gulyás. Ugyanakkor felhívta a figyelmet:

Az erkölcsi elégtételek közé tartozik, hogy az új Országgyűlés első törvénye 1956 emlékét örökítette meg, és ma az alkotmány preambulumában az áll: szabadságunk az 1956-os forradalomból és szabadságharcból sarjadt.

Végezetül: a diktatúrákat követő szembenézésről szólva a legsikeresebb útnak a kelet-német és a cseh igazságtételt nevezte. Mindkét országban lehetővé tette a törvényhozói akarat, hogy a diktatúra ideje alatt nem üldözött bűncselekmények tetteseinek felelősségre vonása megtörténhessen. Ezt, a magyar gyakorlattal szemben, az ottani AB-k egyetértése követte.