„A változás az élet motorja. Ami nem változik, az nem él.”

Mit szólnak hozzá? Tetszik?

Mi az, hogy nem? De hát ez IGAZ!

Nos, kérjük, hogy minden harmincas, gyermekét otthon nevelő anyuka, elvált és kisemmizett férj, megcsalt hitves, izzadó tenyerű gimnazista, aki végre oda mert menni a Nikihez, de ő lekoptatta, vagy akár egy a diktatúra által valahonnét eltávolított libsi parazita, olvassa el ismét e két mondatot, mondogassa, majd vetítse ki saját életére, s ismerje el halk szipogás közepette: Ó, mily igaz sorok ezek!

„A változás az élet motorja. Ami nem változik, az nem él.”

Csodás!

Nem, ezt nem a Napi Coelho nevezetű Facebook-oldal, nem Lakatos Levente és nem Oravecz Nóra posztolta vagy vetette papírra. Nem, ezt maga Vona Gábor!

Nem tudni, Gábor miért, mire föl, milyen alkalomból emelte fel a fedőt a világ titkait rejtő lábasról, nem derül ki semmi. Nem politikai lépés, s nem bármire való válaszadás okán történt mindez, nem, ő csak úgy levette, mert belül úgy érezte, ez a helyes, és engedte, hogy a rejtett tudás egy része kipárologjon, s illatmolekuláit mi, egyszerű halandók is beszippanthassuk kissé.

Mert Gábor jó!

„A változás az élet motorja. Ami nem változik, az nem él.”

2018. augusztus 11-én posztolta Gábor eme sorokat a Facebookon, s aztán így folytatta:

„Én is változtam. És ezt egyáltalán nem szégyellem, hanem éppen ellenkezőleg, büszke vagyok rá. Az igazi változás ugyanis nem az, amit elszenvedünk, azt szimpla sodródásnak hívják. Az igazi változás a mi akaratunkból történik, vagyis szándék, erő, bátorság és hit kell hozzá.”

Ezt a szöveget ajánlom felhasználásra Lajosnak, aki azzal hitegette Szilvit tíz éven át, hogy szereti, és majd elveszi feleségül, és most tíz év után szépen megismerkedett egy fiatalabb nővel a munkahelyén, s a Szilvit simán dobta, és mikor ő azzal jött, hogy de hát elpazarolt rá tíz évet, s mihez kezd most harminciksz évesen, meg különben is, azt mondta, hogy szereti. Na, Lajos, akkor mondunk efféle szöveget. (Úgyhogy, ha eddig nem iratkoztál fel Vona Gábor oldalára, akkor tedd meg, mert a jövőben is szükséged lehet a bölcsességre.)

„Fenntartom a jogot a tévedésre, a változásra, a tabudöntésre, az elgondolkodtatásra, a meghökkentésre, a belátásra, a beláttatásra, a vitára, a véleménykülönbségre, az egyetértésre, vagyis egyszóval: a gondolkodásra. De mindenképp veletek együtt. Mert egy fecske nem csinál nyarat!”

Ezt abban az esetben mondjuk, amikor a szüleink egy valag pénzt költöttek az oktatásunkra, magántanárok tömegét fizették a gimnáziumban, benyomtak egy egyetemre, ahol hetedik éve rohadunk, és halasztjuk a vizsgákat, majd egyszer csak odaállunk szüleink elé, s kijelentjük, hogy eszünk ágában sincs diplomázni, helyette elmegyünk állatidomárnak Marseille-be.

„Pártok és ideológiák felett álló módon keresem a jövőben az emberekben lévő jót, a teremtő energiákat, a nagy és nemes célokat éppúgy, mint az élet apró csodáit.”

Erre viszont már nincsenek szavak. Ez univerzális. Bárhol, bármikor, bárkinek felhasználható, bármilyen esetben. Ez olyan, mint az autós kártyában a Lola T.

Mindenre jó. Ha betegség gyötör, ha depressziós vagy, ha nem boldog a gyereked, ha munkahelyi problémád adódik, ha a kapcsolatod nem harmonikus, vagy odaköltözött hozzátok az anyósod.

Képviselőnek, hajléktalannak, bluesgitárosnak, femen aktivistának vagy háttéresztétának.

Mert annyira igaz!
Ezután ha szomorú leszek, csak előveszek egy Vona-idézetet. És minden megoldódik. De ajánlom mindenkinek. Oravecz Nóra sárgul.
Kicsit hiányolom mondjuk a szokásos "Ha tudnád miken mentem keresztül" típusú szövegeket, de hát semelyik ezoterikus tanácsadás nem lehet tökéletes.

(A borítókép a szerző munkája.)