Most jöttél vissza Amerikából, ENSZ-közgyűlés után vagyunk, de minek nézünk elébe, mi vár a világra és ránk, magyarokra az elkövetkező időszakban?

Én úgy látom, hogy a bevándorlási nyomás fokozódni fog. Ennek megítélésem szerint három oka van. Egyrészt az elmúlt öt évben 15 fegyveres konfliktus robbant ki, vagy erősödött fel a világban. A másik ok a klímaváltozás elleni küzdelem, hogy úgy mondjam, mérsékelt sikere. A harmadik a vízbázisok feletti küzdelem felerősödése.

Ezek együttes eredménye, hogy ma mintegy 60 millióan élnek elvándoroltként háborúk miatt és olyan 25-30 millióan kellett, hogy elhagyják otthonaikat – nevezzük így, a klímaproblémák miatt. Minden egyes tanulmány azt mutatja, hogy ezek a számok növekedni fognak. Ebből fakadóan az Európára nehezedő bevándorlásnyomás is jelentősen nőni fog.

Beszélnünk kell arról is, hogy jól láthatóan felépült egy iparág az Európába irányuló „utaztatásra”, azaz az embercsempészetre. Vannak olyan országok, ahol ez teljesen nyilvánosan zajlik. És ha ez nem lenne elég, egyes európai politikusok olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyek gyakorlatilag meghívásként értelmezhetők. Ezek a mögöttes okok.

Ha pedig a közvetlen mozgatórúgókat keressük, akkor két jelenséget látok. Az egyik az ISIS elleni küzdelem sikertelensége, a másik a közel-keleti térség instabilitása. De ne legyünk naivak, az utóbbihoz nemzetközi politikai döntések vezettek – és nem kizárólag európaiak – ezért az volna a sportszerű, ha minden világpolitikai szereplő osztozna a terhekben. Egy nagy globális problémával állunk szemben, ami globális megközelítést és globális megoldást igényel.

Elutáljuk a kvótát, ugyanakkor globális kvótát javaslunk, hogy is van ez, mi a baj a kvóta „intézményével”?

A kötelező kvótával legalább három baj van. Először is nemzeti szuverenitást sért, mert a kötelező kvóta bevezetése gyakorlatilag a Dublin III. szerződés módosítását jelentené, és azt a nemzeti parlamentek nélkül nem lehet keresztülvinni. Másodszor: az európai jogrendszert is sérti, mert az Európai Tanács kétszer is döntött róla, hogy ha lesz kvóta, az csakis önkéntes lehet. A Bizottság javaslata ezzel szemben fogalmazódott meg, és egy eddig sehol nem létező, korábban sehol le nem írt jogszabályi kategóriát vezettek be. Harmadszor: végrehajthatatlan és értelmetlen.

A kötelező kvóta 120 ezer ember relokációjáról, áthelyezéséről rendelkezik, és csak amíg erről vitáztunk, legalább ennyien jöttek be Európába. Miközben senki nem mondja meg, hogy lehet azt majd megoldani, hogy a Bulgáriába, Romániába, Szlovákiába, Magyarországra telepített szír és más bevándorlók ne legyenek másnap Németországban. Senki sem mondja meg, mert nem tudja megmondani, hogy mi van akkor, ha valaki nem fogadja el, hogy ő nem maradhat Németországban, hanem mondjuk Bulgáriába vagy Romániába kell mennie.

Itt egész egyszerűen gyakorlati kihívásokkal nézünk szembe. Elvi szintű döntéseket könnyű hozni, de ezeket aztán végre kellene tudni hajtani, s itt a probléma. Az Európán belüli kötelező kvótarendszert tehát elutasítjuk, és globális kvótát javaslunk. Ez azonban csak látszólag ellentmondás, mi egyszerűen csak annyit mondunk, hogy a világpolitika minden nagy szereplője, akik döntéseikkel előidézték azt, hogy most ilyen nagy bevándorlási nyomás van Európán, vállaljanak szerepet a megoldásban is.

Mi történik most Szíriában? Hogyan függ össze mindaz, ami ott zajlik, a bevándorláskérdéssel?

A közel-keleti stabilitás megteremtése alapfeltétele a bevándorlási nyomás csökkentésének. A közel-keleti stabilitás kulcspontja pedig Szíria. Az, hogy Szíriában béke legyen. Nekem az az álláspontom, hogy ez amerikai-orosz együttműködés nélkül nem fog menni. Ha nincs koordinált akció, akkor olyan koordinálatlan beavatkozásokat fogunk látni, mint amelyek most zajlanak.

A vita arról fog szólni, mint amiről ma is szól, hogy éppen ki kit bombáz, ahelyett, hogy nemzetközi összefogással sikerülne megteremtenünk a békét Szíriában. Csak nemzetközi összefogás esetén van esély arra, hogy a transzatlanti világ ne maradjon ki a megoldásból. Mert ha kimaradunk, akkor olyan helyzet állhat elő, ami a mi elvárásainkkal ellentétes lehet, és ezt szerintem nem kellene megvárnunk.

Egy ilyen feszült világban mire elég a saját érdekeket követő magyar külpolitika?

Azt mondhatom, hogy ha nem ilyet vinnénk, ha nem egy erős érdekérvényesítő külpolitikát folytatnánk, akkor már elsodort volna minket az ár. Vannak olyan külpolitikai iskolák jól láthatóan itthon is, akik ilyenkor hallgatnának és behódolnának, vagy legalábbis belesimulnának a nemzetközi folyamatokba. Azon ügyködnének, hogy hogyan tudnának minél jobban egyetérteni a minket bírálókkal. De én nem ezt a külpolitikai iskolát képviselem. Tőlem a miniszterelnök azt várja el, hogy én magyar külügyminiszterként magyar külpolitikát vigyek, és én ennek szellemében végzem a munkámat.

Mások lehet, hogy megkérdeznék, hogy minek ugrálni? Miért nem alkalmazkodunk? Mert ugyebár vannak a nagyhalak meg a kishalak, van olyan, hogy reálpolitikai megfontolás.

Én nem tudom, hogy milyen reálpolitikai megfontoltságra kellene hallgatnom, amikor az osztrák kancellár nácizik vagy fasisztázik. Nem tudom, hogy milyen reálpolitikai célkitűzés alapján ne kellene határozottan reagálnom a román miniszterelnök képtelen vádjaira. Vagy nem tudom, hogy milyen reálpolitikai érvek szólnak amellett, hogy a horvát miniszterelnök állandó Magyarország-bírálatát ne utasítsuk vissza. Nem látok olyan okot, ami miatt nem így kellene cselekednem. A jövőben is így fogok eljárni akkor is, ha ez nem tetszik azoknak, akik inkább meghunyászkodni szeretnének.

Az utóbbi időben egy sor nagyvadat tettél helyre, kiosztottad a fél világot, beköszöntél a szomszédoknak. Mit szólnak hozzá azok a mocsárszeműek, akik már évtizedek óta csinálják a külpolitikát, hogy egy fiatal gyerek kiosztja őket?

A helyzet az, hogy főleg itt a térségben egyre több a fiatal külügyminiszter. Az osztrák külügyminiszter nálam is fiatalabb. A macedón kollégám, akárcsak az albán 77-es. A román is fiatal, ha jól emlékszem 73-as. A montenegrói talán 76-os. Szóval vagyunk itt a térségben jó páran fiatalok. Ráadásul szerintem a világ már rég túllépett azon, hogy a kor határozza meg a teljesítményt. Abból, hogy valaki fiatal, nem következik, hogy rosszul csinálja a dolgait, mint ahogy az sem, hogy jól. Mint ahogy abból, hogy valaki idős, abból se következik, hogy jól viszi a dolgait, mint ahogy az se, hogy rosszul. A külügyminiszterek egyébként roppant szolidárisak egymással. Egyáltalán nem úgy fogadtak, hogy na itt van egy nyeretlen kétéves, hanem mint egy ország külügyminiszterét, senkit sem érdekelt, hogy mikor születtem. Ez egy ilyen belpolitikai, újságírói fogás, azt mondják, hogy akkor írjuk bele a cikkbe azt is, hogy fiatal, mert akkor az aztán baj. Már bocsánat, de hol? Futballistának már öreg lennék, ehhez meg fiatal? 37 évesen az ember akkor most fiatal vagy sem? 17 éve politizálok. Napra pontosan 20 évesen lettem önkormányzati képviselő. Lehúztam hat évet a miniszterelnök mellett, aminél nagyobb és jobb iskola a világon nincs. Szóval ezt a kérdést komolytalannak érzem. A korral mindig azok jönnek, akiknek semmilyen más érvük nincs.

A futballról jut eszünkbe, hogy megy a csapatnak, hogy ennyit vagy távol?

Tavaly ezüstérmet szereztünk az NBII-ben, az utolsó meccsen tudtam csak játszani a térdműtétem miatt, boldog voltam, behúztuk simán, én is rúgtam gólt. Idén még nem tudtam játszani, talán kétszer jutottam el edzésre, pedig már az ötödik vagy hatodik forduló lesz a hétvégén, és egyre jobban idegesít, hogy nem tudok játszani. De ezt most, tudomásul kell vennem, háttérbe szorult. Meg egyébként is fáj a lábam.

Mi akkor a célod, ilyen öregemberként, mint aki közel 20 éve van már a politikában, mit akarsz elérni?

Én olyan magyar külügyminiszter szeretnék lenni, aki a magyar érdekeket képviseli – ráadásul sikeresen. Nekem ez a célom.

Ehhez mennyit kell ébren lenni, tudsz aludni?

A keményen dolgozó ember keveset alszik akkor is, ha árufeltöltő, ha buszsofőr, ha bányász, ha tanár, meg akkor is, ha miniszter. Én ezt nem dramatizálnám túl. Éppen annyit alszunk, mint más keményen dolgozó emberek. Meg különben is, a bencésekhez jártam, ahol 5.45-kor volt a reggeli mise. Tehát nekem aztán semmi nincs korán.

Úgy hírlik három cukorral iszod a kávét?

Életemben nem ittam kávét. Se kávét, se alkoholt. Egy szál cigit se szívtam soha és más tudatmódosító szerrel se éltem, soha életemben.

Ki a fodrászod?

Aki a fiamé.

Bár ez nem az az interjú, de mégiscsak rákérdezzünk, szerinted ki a faszagyerek?