Egy ideig tűrőm a „haladók kulturális érzékenyítését”, de a cérna egyszer elszakad. Nálam ez épp most történt.

Azt vettem észre mostanság, hogy idehaza, a paprika, a kolbász, a sonka (és még sorolhatnám) birodalmában egyre jobban fut a vega és a vegán szekta lobbija, hobbija. (Kinek hogy tetszik.) Bekapcsolom a tévét, és azt látom, hogy a főzőműsorban minden héten főznek valami vegát, valami vegánt. (Mert a vega és a vegán nézőket is ki kell szolgálni.) Elmegyek egy magyaros étterembe, és kiszúrja a szemem: vega és vegán menü kapható! (Gyerekeknek is!) Most meg hazafele a melóból kinyitom az internetet, és mit dob fel nekem? Hát ezt:

Értem én, hogy minden, ami régi, aminek van még tradíciója, vagy aminek egy picit is köze van a józan észhez, az ósdi, azt bezony meg kell haladni, mert elment mellette már az idő. De az, hogy a húsipar beszennyezi a férfiak lelkivilágát, ezen már én is fennakadok. A Mérce immár Berlinben élő szerzője – aki környezetvédőnek, LMBT-aktivistának és feministának tartja magát (magyarán: ultralibsi), és akiről azt olvasom, hogy tavaly végre dűlőre jutott az ügyben, hogy akkor most ő nő-e vagy férfi – valószínűleg egy jó kolbászos rántottát, de még egy jól átsült cigánypecsenyét sem evett az életében. Ezért meg nagyon sajnálom.

Tudom, manapság nagyon menő vegának lenni, és még istenibb, ha valaki vegánnak számít. És látom azt a kulturális hájpot is, hogy ha mihamarabb beállunk a szektába, annál jobban fognak tisztelni a liberális barátaink. De ez az egész vegetarianizmus, vegánizmus egy mesterségesen létrehozott valami. Egyszer valakik kitalálták, azóta promózzák, most meg már ott tartunk, hogy „kutatási területnek” is számít.

Pedig semmi újdonság sincs abban, hogy az emberek néha lemondanak a húsról. Az őskorban sem volt mindig az asztalon egy jó zúzapörkölt, és manapság sem tolunk be minden egyes nap egy tál rostélyost. Azért, mert az emberek tudnak dönteni. Azért, mert az emberek tisztában voltak azzal, hogy a sok hús fogyasztása nem túl egészséges, de olykor szükséges. Szóval nem kell ide „korszellem”, nem kell ide „haladás”, arra meg pláne nincs szükség, hogy egy liberális transznemű feminista már az interneten is érzékenyítő tréninget tartson nekem arról, hogy miért ne toljak be egy kívül ropogós, belül zaftos sült karajt akkor és úgy, ahogy én akarom.

Ennek ellenére a Mérce szerzője mégis bepróbálkozik egy kis érzékenyítéssel az olvasónál.

Először is könnyes szemekkel elmeséli, hogy mit látott egy húsfeldolgozó üzemben és egy vágóhídon. (Még szerencse, hogy a gyárakban csak „kedves és ijedt kacsákat és libákat” dolgoztak fel. Egy sertéstelepen valószínűleg már pszichiátert kellene hívni Blankához.) Miután túlteszi magát a látványon, azonnal neki is lát az érzékenyítésnek, hiszen először elcsodálkozik azon, hogy a „gyilkolás szaga” az egész húsfeldolgozó telepen érezhető, az ott dolgozók pedig „hozzászoktak” ehhez. Majd így folytatja:

Vagyis alig pár bekezdés alatt eljutottunk oda, hogy nemcsak a nagyüzemi állatfeldolgozás kegyetlen, hanem az ott dolgozó férfiak (!) lelkivilága is. Mindezt attól a Blankától tudhattam meg, aki egy éve még Márton volt. A sztori azonban itt még nem ér véget.

Bár sokak szemében valóban kegyetlenségnek számítanak azok a dolgok, amik egy húsfeldolgozó telepen vagy egy vágóhídon történnek, a szerző által idézett „tudósok” még ennél is tovább mentek, hiszen kikutatták, hogy az üzemek mellett fekvő városokban jóval rosszabbak a bűnügyi statisztikák, mint mondjuk egy autógyár közelében elhelyezkedő településeken. Tehát: ha vágóhídon dolgozom, akkor „jó esélyem” van arra, hogy a magánéletben is egy kiváló "hentes" legyek. Az állatkínzásokról nem is beszélve. A tudomány szerint ugyanis azt is imádni fogom.

Szóval egy liberális transznemű feminista szerint jobban tenném, ha vega, bocs, szóval jobban tenném, ha vegán lennék, mert a húsvásárlás azt jelenti,

Azonban van egy nagyon rossz hírem. Vay Blankának, meg úgy minden vegának és vegánnak. Nekem nem jött be ez az érzékenyítés. Fogom magam, és ma este csülköt fogok beburkolni, és lehet, hogy lekísérem egy remek gönci barackkal (folyékony formában). A hőség ellenére. Nemcsak azért, mert ezt szeretném csinálni ma este, hanem azért, mert nem leszek attól rossz ember, ha hústermékkel csiklandozom az ízlelőbimbóimat. Én nem kényszerítem a hentest se gyilkolásra, se erőszakra.

A hangsúly pusztán a mértékletességen van.