Soros György a davosi Világgazdasági Fórumon tartott egy indulatos beszédet, amelyben durva támadást indított Kína ellen, mondván, hogy a Hszi Csin-ping által vezetett kínai diktatúrában a mesterséges intelligenciát a totális ellenőrzés szolgálatába állították.

Az amerikai-magyar milliárdos szerint egy olyan elnyomó rezsim kezében, mint amilyen a kínai a mesterséges intelligenciával működő megfigyelő- és osztályozórendszerek "halálos fenyegetést" jelentenek a nyitott társadalmakra.

Soros kiemelte, hogy bár nem Kína az egyetlen elnyomó rezsim, de mind közül ő a legvagyonosabb, legerősebb és technikailag legfejlettebb. Emiatt Hszi Csin-ping a nyitott társadalmak legveszélyesebb ellensége, tette hozzá. Az országban bevezetés előtt álló állampolgári pontozórendszer pedig teljes kontrollt ad majd a kínai elnök kezébe.

Soros ezzel a kirohanásával egyértelműen megerősítette a korábbi híreket, miszerint a senki által meg nem választott és egyetlen ország hivatalos álláspontját sem képviselő amerikai milliárdos önálló külpolitikai tényezőként, a világpolitikát már nyíltan felvállaltan alakítani akaró önálló erőként akar fellépni a világgazdaságot és világpolitikát alakító nemzetközi fórumokon. 

Több elemző szerint Soros nem pusztán belpolitikája, vagy a vitás kínai-amerikai kereskedelmi kapcsolatok miatt támadt neki most Kínának, hanem azért is, mert a terjeszkedő kínai érdekekkel egyre komolyabban kerülnek a saját érdekei ütközésbe az egyfajta legújabbkori, pénzügyi gyarmatosítás alatt álló Afrikában. 

Ezzel összefüggésben a Tűzfalcsoport felidézi azt, hogy Soros nem először szólalt fel Davosban, tavaly például arról beszélt, hogy Európának többet kellene befektetnie Afrikában. A humanitárius álca persze nem szolgál mást, mint a spekuláns afrikai érdekeltségeinek további erősítését, amelyet korábban részletesen feltártunk.

Mivel Európa meglepő módon feltételekhez, így a migráció lassításához köti a befektetéseit, úgy tűnik, Soros Kínában látja a megoldás kulcsát, így információink szerint a Nyílt Társadalom Alapítvány afrikai gazdasági vezetők képzését támogatja Kínában.

A végső cél a korlátlan afrikai gazdasági és politikai befolyás. A módszere egyébként döbbenetesen sablonszerű. A kínai vezetést támadja, a demokrácia és a nyílt társadalom jegyében, közben feltelezhetően a kínai cégek afrikai befektetéseiből hasznot húzhat.