Ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik jelenleg Spanyolországban, egy kicsit hátrébb kell ugrani az időben. A spanyol belpolitikai válság azután kezdődött, hogy az országgyűlési választásokon, 2015. december 20-án a Néppárt, azaz a PP szerezte a legtöbb szavazatot, ám ahhoz ez már nem volt elég, hogy kormányt is alakítson. Ezért alig fél évvel később, június 26-ára újabb választásokat kellett kiírni, ami nagyjából ugyanilyen eredménnyel zárult. Teljes volt a patthelyzet, ugyanis a koalíciós tárgyalások is rendre zátonyra futottak, az addigi ellenzéki pártok nem akartak a korrupciós botrányokba keveredett Mariano Rajoyjal összefogni.

Rajoy zsákutcába vezette a pártot, tipikus eurokrata politikus volt, aki a Néppártot is balrább tolta a politikai skálán. Beleillett a Merkel-féle körökbe: bürokrata, színtelen, szagtalan irányba fordult a politikája, emiatt aztán a 2011-es megválasztása után fokozatosan csökkent a népszerűsége mind országosan, mind a párton belül. Komoly koalíciós tárgyalások után végül Mariano Rajoynak sikerült megállapodnia a Ciudadanos, azaz az Állampolgárok nevű centrista párttal.

Hogy teljesebb képet kapjunk a spanyol belpolitika helyzetéről, Agárdy Zsófiát, a Századvég nemzetközi elemzőjét kértem meg, hogy értékelje a Spanyolországban zajló eseményeket. Az elemző szerint a Néppárt és az Állampolgárok koalíciója korántsem volt egy stabil lábakon álló szövetség. 

– hangsúlyozta az elemző. 

A Századvég szakértője szerint a PP egyszerűen túlnőtte magát, a spanyol népnek pedig elege lett belőlük és a körülöttük keringő folyamatos botrányokból.

– fogalmazott az elemző. 

A politikai paletta is teljesen megváltozott

A 2000-es években egy hagyományos, két nagypárti rendszer működött az országban, a két legnagyobb tömörülés, a Néppárt és a Spanyol Szocialista Munkáspárt, a PSOE kapta rendszerint a legtöbb szavazatot. Szűk két évtizeddel ezelőtt ezek a pártok rendszerint 40 százalék körüli voksot kaptak, mára azonban a Néppárt húsz, míg a szocialisták 28-30 százalékon állnak. A Századvég szakértője szerint ez azért van, mert rengeteg Néppártból kiábrándult szavazót felszippantották a kisebb pártok, mint a Ciudadanos vagy a bevándorlásellenes VOX, akik egyre meghatározóbb szereplővé válnak a spanyol belpolitikában.

A Rajoy-féle merkeli út ahhoz vezetett, hogy a Néppárt komoly válságba jutott, a párton belül egyre többen azt akarták, hogy a párt térjen vissza a régi, hagyományos konzervatív irányba, azonban erre a miniszterelnök nem volt hajlandó. A belső harcok végeredménye az lett, hogy Santiago Abascal bevándorlásellenes politikus embereivel kilépett a PP-ből és megalapították a VOX-ot.

Az utolsó csepp a pohárban Rajoy katalánpolitikája volt, nem foglalkozott a tartományi kérdésekkel, a nemtörődömsége miatt alakult ki a válság Katalóniában, ahol 2017. október 1-jén rendezték meg az elszakadásról szóló népszavazást, amit a madridi vezetés már a kezdetektől alkotmányellenesnek és illegitimnek tekintett. Azonban a referendumot ennek ellenére is megtartották, a rendőrség pedig keményen lépett fel a szavazni vágyókkal szemben.

2018 nyara érdekes fordulattal  indult: a spanyol történelem során először úgy lett új miniszterelnöke az országnak, hogy azt senki nem választotta meg. Rajoytól végül 2018. június elsején vonta meg a bizalmat a parlament, kormányalakításra pedig a PSOE vezetőjét, Pedro Sánchezt kérték fel. A baloldali politikus pedig már a beiktatásán óriási botrányt okozott VI. Fülöp király előtt, mikor letette esküjét. Szemfüles olvasók és újságírók rögtön észrevették, hogy a baloldali vezető levetette a keresztet és eltetette a Bibliát a teremből, ilyenre korábban még sohasem volt példa.

Pedro Sánchez teljesen máshogy állt a bevándorláshoz.

Azok után, hogy Matteo Salvini bevándorlásellenes olasz belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes beiktatása után megtiltotta, hogy a civil szervezetek migránsokat szállító hajói kikössenek Olaszországban, az embercsempészeknek új irány felé kellett nézniük, így Spanyolország kézenfekvő úti célnak bizonyult minden szempontból. A 888-on mi is beszámoltunk arról, hogy az új spanyol miniszterelnök beiktatása után nem sokkal hivatalos rezidenciájában fogadta Soros Györgyöt.

Innentől kezdve pedig nem volt megállás: Sánchez 180 fokos fordulatot hajtott végre a korábbi, viszonylagosan szigorúnak mondható spanyol bevándorlási politikán. A kikötőkbe egyre több olyan hajó kötött ki, amelyek fekete-afrikai bevándorlókat szállítottak. Ezt a madridi vezetés a Nyugat-Európából oly ismerős szlogenekkel kommentálta, hogy ők egy nyitott, befogadó, toleráns Spanyolországot akarnak, és ez helyezkedik majd a politikájuk középpontjába.

– ismertette háttérbeszélgetésünk alkalmával a számadatokat a Századvég szakértője, majd hozzátette: "jelenleg Spanyolország a fő belépési pont az Európai Unió területére".

Elmondása szerint a mediterrán országban egyedül a bevándorlásellenes VOX az, amelyik mer foglalkozni a bevándorlással, a többi párt ehhez puha és ez a közbeszédet sem foglalkoztatja annyira.

A Századvég elemzője úgy látja, hogy a spanyol szocialisták arra játszanak rá, hogy ők a jövő és a progresszivitás. Érzelemvezérelt üzenetekkel bombázzák a lakosságot és azzal riogatják az embereket, hogyha a jobboldalra szavaznak, visszatér a "sötét" francói múlt. A spanyol média is rendkívül elfogult, egyoldalú, a jobboldali és bevándorlásellenes üzeneteket a legnagyobb lapok nem juttatják el a szavazókhoz.

Franco lett a régi-új főellenség

A baloldali madridi vezetés pitiánerségét mi sem mutatja jobban, hogy Sánchezék el akarják törölni a múltat. Ennek érdekében heves vitába kerültek a Franco családdal. A korábbi országvezető hamvai jelenleg az Elesettek Völgyében lévő mauzóleumban vannak, azonban a szocialisták azt kihantolnák és egy jóval távolabbi temetőben helyeznék el. A volt katonai vezető családja élesen bírálta emiatt a szocialistákat, mondván miért akarnak hozzányúlni a korábbi spanyol vezető sírjához, és miért használják azt fel az aktuálpolitikai előnyszerzésükhöz. Sánchezék csak abban voltak érdekeltek, hogy megnehezítsék a Franco család dolgát: februárban 15 nap gondolkodási időt adtak a famíliának, hogy jelöljenek ki egy új helyet Francónak. Adta volna magát, hogy a családi kripta legyen az új nyughely a madridi La Almudena katedrálisban, azonban a madridi vezetés kijelentette, szó sem lehet arról, hogy a turisták körében is népszerű Almudenában temessék el a tábornokot.

– ismertette egy hónapja Carmen Calvo miniszterelnök-helyettes, majd hozzátette, hogy a volt vezető szigorúan privát ceremónia során lesz újratemetve, az újságírók nem vehetnek részt azon.

Akármennyire is eltökélt a spanyol baloldal, komoly buktatók állnak előttük. Az egész fuccsba mehet, ha a spanyol legfelsőbb bíróság a családnak ad igazat, hiszen akkor nem kell az 1939 és 1975 között Spanyolországot vezető tábornok földi maradványait exhumálni. A másik akadály egy fokkal komolyabb, április 28-án előrehozott választások lesznek Spanyolországban, és amennyiben ott nem a PSOE nyer, könnyen lehet, hogy az új vezetés leállítja az egész projektet.

Ahogyan arról korábban részletesen beszámoltunk már itt, a 888-on, azok után, hogy többször is tízezrek tüntettek a bevándorláspárti madridi vezetés ellen, Pedro Sánchez bejelentette, előrehozott választásokat ír ki szűk egy évvel azután, hogy beiktatták hivatalába.

Eközben a Néppártban

A szebb napokat is megélt párt most minden erejével azon van, hogy visszaszerezze azt a hírnevet, amelyet még a korábbi miniszterelnök, Aznar alatt magáénak tudhatott. Miután Rajoy a sorozatos botrányok után lemondott, a Néppárt elnöke egy Pablo Casado nevű fiatal konzervatív politikus lett, irányítása alatt tért vissza eredeti nézeteihez a párt.

– ismertette a 888 kérdésére a Századvég szakértője, aki az előrehozott választásokkal kapcsolatban óvatosságra intett, ugyanis szerinte a jelenlegi közvélemény-kutatások eredményei csalókák és egyáltalán nem pontosak.

– hangsúlyozta Agárdy Zsófia, aki szerint komoly nézeteltérések még mindig vannak ezen pártok között, ugyanis az Állampolgárok egy Európai Parlamentben ALDE-frakcióhoz tartozó, szociális kérdéseket tekintve liberális párt.

Véleménye szerint egy dolog van, amiben összefoghatnak: hogy a spanyol egység megőrzése mindennél fontosabb, és ez a legfontosabb kérdése a hétvégén tartandó előrehozott választásnak. ­­­