Komoly dilemmával néznek szembe azok az európai kormányok, amelyeknek esetenként több száz vagy több ezer állampolgára ment Szíriába és Irakba harcolni és végül elfogták őket. A legtöbb érintett európai kormány álláspontja az, hogy senkit nem hoznak haza, aki már betöltötte a 10. életévét – írja riportjában Teri Schultz a Deutsche Welle hasábjain.

A legtöbb kormány tehát a kellemetlennek mondható döntést – hogy mi történjen az elfogott európai származású dzsihadistákkal – leginkább az iraki igazságszolgáltatásra bízná. Márpedig az iraki bíróságok az ilyen esetekben többnyire halálbüntetést szabnak ki, ám az is előfordul, hogy átesnek a ló túlsó oldalára és a szélsőségesek megúszhatják néhány hónapnyi börtönnel.

Mint tudjuk, az EU területén sehol nincs érvényben a halálbüntetés, de a legtöbb helyen a bíróságok még valódi életfogytig tartó börtönbüntetést sem szabhatnak ki. Éppen ezért számos tagállami kormány örül a jelenlegi helyzetnek, amelyben a terroristák sorsáról az iraki igazságszolgáltatás dönthet.

A német lap által megszólaltatott szakértő, akinek a dzsihadista mozgalmak története a szakterülete, elmondta, hogy "a kivégzések kiszervezése Irakba egyrészt morális kérdés". Ám a másik oldalon pedig ott van az is, hogy a visszatérő terroristák képesek lennének-e visszailleszkedni a nyugati társadalomba?

Didier Reynders belga külügyminiszter szerint a kormánya egy közbülső álláspontot képvisel és azonnal felvennék a kapcsolatot az adott állammal, ha kivégzés fenyegetné az állampolgárukat – eddig ez Irak és Szíria esetében nem történt meg. Ám nem a halálbüntetés előtt álló iszlamisták szabadon engedéséért, csupán büntetésük börtönbüntetéssé változtatásáért lépnének közbe a helyi hatóságoknál.

Várhatóan ez a dilemma egyre többször fog felmerülni. Az iraki hatóságok a legutóbb egy német nőt ítéltek kötél általi halálra. A vád ellene az volt, hogy iraki területre utazott, ahol az ISIS embereit a bűncselekmények végrehajtásában segítette, valamint részt vett a "biztonsági erők elleni támadásokban". A nő azt beismerte, hogy a "kalifátus" területére utazott, ahol két lányát dzsihadistákhoz adta feleségül.

Nem az iraki hatóság az egyetlen, amely nagyszámú dzsihadistát fogott el a terrorállam elleni harcokban. Szíriában még az irakinál is bonyolultabb a helyzet. Észak-Szíriában az amerikaiak által támogatott kurd milíciák számos fogolytábort tartanak fenn, ahol az egykori ISIS-harcosokat tartják fogva. Habár a kurdok tartottak tárgyalásokat, ahol születtek ilyen-olyan ítéletek, ám nekik nem áll érdekükben, hogy sokáig fogva tartsák a dzsihadistákat. Egyes kurd csoportok például nyomást próbálnak gyakorolni bizonyos EU-s kormányokra, hogy fogadják vissza a dzsihadistákat.

– idézi a lap Thomas Renardot, az Egmont Intézet vezetőjét.

– mondta a szakértő.

Renard tud olyan esetről is, ahol szinte már arról lehet beszélni, hogy az igazságszolgáltatás jogát a francia állam úgy adta ki Iraknak, mintha az egy alvállalkozó lett volna. Az eset során egy francia állampolgárságú nőt terrorizmus vádjával ítéltek el Irakban, azonban csak néhány hónapnyi büntetést kapott, majd visszatérhetett Európába.

Ezzel nemcsak az a baj, hogy egy potenciális terrorista került a kontinensre legálisan, hanem az is, hogy a nő ezért a cselekményért már nem büntethető otthon. Ugyanis jogi szempontból úgy néz ki az eset, hogy a nő bűncselekményt követett el, ezért az iraki bíróság kiszabta a büntetését, az letöltötte, így ezért a cselekményért Franciaországban már nem ítélhetik el még egyszer.

– mondta Renard, hozzátéve, hogy ezekben az esetekben sokszor csak olyan döntést lehet hozni, ami a "legkisebb rossz" elvét követi, általában jó döntés nincs.

A nagy felzúdulást keltő Linda Wenzel esetében szintén beavatkoztak a német hatóságok. A lány 14-15 éves volt, amikor elszökött Törökországba, ott hozzáment egy dzsihadistához, akivel Irakba távoztak. A jelenleg 17 éves lányt fiatal kora mentette meg a kötél általi haláltól, azonban így is hosszú börtönbüntetésre számíthat. A lány korábban többször is üzent a német kormánynak, hogy haza akar térni. Merkel részéről hivatalos válasz még nem született a kérdésben, azonban általános irányelvként lehet kezelni, hogy 10 éves kor alatt senki hazahozataláért nem törik össze magukat a tagállami kormányok. Az ilyen korban levő gyerekeket a szakemberek szerint még jó eséllyel integrálni lehet a társadalomba.

De ott van két belga nő története is. Szíriai büntetőtáborokban találtak rájuk belga újságírók. A nők könyörögtek, hogy hadd tölthessék le otthon a büntetésüket, hogy legalább a gyerekeik iskolába tudjanak járni.

Koen Geens belga igazságügyi miniszter a sajtó rendszeres kérdései ellenére sem kommentálta eddig, hogy készülnek-e valamire az ügyben.

A lap megszólaltatta a Soros György által bőkezűen finanszírozott Human Rights Watch tagját, Nadim Houryt is. Az aktivista kissé paradox véleményt fogalmazott a kérdés kapcsán, ugyanis szerinte ezeket az eseteket először is fel lehetne használni az EU azon alapelve melletti kiállásra, amely tiltja a halálbüntetést. Emellett az európai terrortámadások áldozatainak is igazságot szolgáltatnának azzal, ha biztosítanák a dzsihadisták számára a "fair tárgyalás lehetőségét". Vagyis ítéljék el őket Európában.

Az érveléssel több probléma is van, először is csak abban az esetben hozhatna megnyugvást a terrortámadásokban áldozatul esett emberek hozzátartozóinak az ítélet, ha egy enyhe iraki büntetés helyett Európában súlyosabbat kapnának a terrorizmussal vádolt személyek.

Másrészt ez azt jelenti, hogy Európába kellene hozni több ezer elfogott dzsihadistát. Egy részük biztosan szabadlábra kerülne, ha nem sikerülne megfelelően alátámasztani a vádakat. A többségük azonban börtönbe kerülne, ahol társaikat is radikalizálhatnák.

A Soros-szervezetek terroristamentő akciójára elrettentő példa lehet Abu Ahmed esete, amelyről a 32 áldozatot követelő brüsszeli terrortámadás kapcsán írtunk részletesen.

Oussama Atar esete elborzasztó. A férfi Abu Ahmed álnéven azután vált az ISIS egyik fontos stratégájává, hogy az Amnesty International kiszabadította őt iraki fogságából 2012-ben.

Oussama Atar belga állampolgár volt, aki a kétezres évek elején utazott el Irakba, hogy ott az al-Kaida terrorszervezethez csatlakozva az amerikaiak ellen harcoljon. 2005-ben fogságba került és a hírhedt Abu Ghraib börtönben kezdte meg büntetése letöltését. A férfi először életfogytiglant kapott, majd vélhetően valaki megvesztegette a bíróságot és végül "csak" 10 évnyi börtönre ítélték. A vádat terrorizmusról "tiltott határátlépésre" változtatták, ugyanis Atar Szírián keresztül jutott el Irakba.

2010-ben családja a belga külügyminisztériumhoz és az Amnesty Internationalhez fordult. Az emberi jogi szervezet egészen elképesztő nemzetközi kampányt folytatott Oussama Atar kiszabadításáért. Az Amnesty például mélyen hallgatott arról, hogy miért tartóztatták le eredetileg a férfit. Aktivistáik több televízióban is nyilatkoztak az "ártatlanul elítélt" Atar kiszabadítása érdekében. Az azonban senkiben sem merült fel kérdésként, hogy miképp kerülhetett egy 16-18 éves belga fiú egy háborús övezetbe Brüsszelből.

Az Amnesty még egy egészségügyi jelentést is meghamisított – azt nem tudni, hogy szándékosan tették-e. De azt írták 2010-ben, hogy Oussama Atar súlyos veserákban szenved és azonnali orvosi segítségre van szüksége, ezért haza kell hozni vagy helyben kell ellátni. A Nemzetközi Vöröskereszt pár héttel később a meglátogatta a börtönben, és kiderült, hogy a rabnak legfeljebb bélfekélye lehet.

Úgy tűnik, hogy az Amnesty sikeresen lobbizott, mivel Oussama Atar 2012-ben hazatérhetett. Ám nem maradt sokáig Brüsszelben, 2013-ban már Tunéziába csempészett fegyvereket, később pedig Szíriában, az Iszlám Állam dzsihadistájaként tűnt fel.

Később ő tervelte ki, majd irányította a párizsi és brüsszeli terrortámadásokat, amelyekben összesen 169-en haltak meg és több mint 740-en megsebesültek. Atar azóta egy rajtaütés során életét vesztette, bár a teste sosem került elő.

Az ügyek csak most, az Iszlám Állam végső vereségének közeledtével kezdtek sokasodni, és várhatóan egyre több lesz belőlük. A megállapodást nehezíteni fogja, hogy az EU-nak nincs kiadatási egyezménye Irakkal és Szíriával.

Az szinte bizonyos, hogy a Soros-szervezetek azért fognak kampányolni az elkövetkezendő években, hogy a dzsihadisták visszakerüljenek Európába.