Most, hogy túl vagyunk a legutóbbi G7-csúcson, ahol Donald Trump helyretette a szövetségeseit, s hogy lezajlott az amerikai elnök és Kim Dzsongun közötti történelmi csúcstalálkozó, érdemes elmerengeni azon, mi is az a szabályrendszer, az az elmélet, amely alapján Trump halad előre.

Érdekes cikk jelent meg hétfőn a Trump-barátnak egyáltalán nem mondható The Atlantic nevű honlapon. A szerző, Jeffrey Goldberg arra keresi a választ, hogy tulajdonképpen mi is az a Trump-doktrína.

Az amerikai elnök kritikusai nehezen értik, mi is zajlik most az Egyesült Államokban, milyen irányba halad az amerikai külpolitika, merre tart az amerikai gazdaság. Sokan azért aggódnak, mert nem értik Trumpot. Nem értik, hogy a nemzeti érdeket nem lehet tudományos kategóriákba, iskolákba besorolni, és nem lehet szimplán multilaterális vagy kétoldalú szerződésekről beszélni – sem a külpolitika, sem a gazdaság terén. A Trump-jelenséget egyszerűen nem lehet definiálni! Egyébként ezt maga az amerikai elnök sem képes megmagyarázni. „De mindez nem azt jelenti, hogy nincs ötlete” Donald Trumpnak. Sőt. Az elődjéhez képest már most jelentős sikereket ért el.

A The Atlantic szerzője az elmúlt hónapokban számtalan Trumphoz közeli embert kérdezett arról, hogy mi a véleményük az amerikai elnök „forradalmi” természetéről, s annak politikai hatásáról. A kritikusok előszeretettel bombázzák az amerikai elnököt azzal, hogy annak se koncepciója, se szakmai tudása nincs az olyan nagyívű diplomáciai manőverek végrehajtásához, mint amilyen az új amerikai kereskedelmi politika és vámpolitika elfogadtatása, illetve az észak-koreai csúcstalálkozón felmerülő atomfegyver-mentesítés.

Goldberg felidézi Thomas Wright, a The Brookings Institution kutatójának 2016 januárjában született írását, melyben a szerző már akkor azt firtatta, hogy Trump nézetei láthatók, megmagyarázhatóak. Wright leszögezte: az amerikai elnök az elkövetkezendő években el fogja keseríteni a liberális szellemiséget képviselő elitet, meg fogja reformálni az amerikai katonai szövetségeket, s fel fog lépni az Egyesült Államokkal szembeni „tisztességtelen” világgazdasági trendek ellen. A The Atlantic kolumnistája szerint Wrightnak mindenben igaza volt.

„Trump cselekedetei az elmúlt hetekben, illetve az amerikai elnök ügyintézőivel, barátaival és munkatársaival folytatott beszélgetéseim azt sugallják, hogy az elnök egyre sürgetőbb és koncentráltabb módon hajtja végre az elképzeléseit, mint tette azt az első évében” – fogalmazott Goldberg, aki szerint „Trump külpolitikai doktrínájának megértése sürgetőbb, mint valaha”.

„Nincsenek barátok, nincsenek ellenségek” – fogalmazott az egyik magas rangú tisztviselő Trump doktrínája kapcsán a The Atlantic újságírójának. Hozzátette: „El kell magyaráznunk neki [Trumpnak – a szerk.], hogy azok az országok, amelyekkel a múltban együtt dolgoztunk, elvárnak tőlünk egy hűségszintet, de az elnök nem hiszi, hogy ez a kiindulási pont az egyenletben”.

„Amerika előnyét a folyamatos destabilizáció adja” – fogalmazott egy másik forrás a kolumnistának. Szerinte (nem meglepő módon) az amerikai elnök úgy gondolkodik, hogy az Egyesült Államok a Föld legerősebb állama, és ezt igyekszik kijátszani mind az ellenfelekkel, mind pedig a szövetségesekkel való konzultációkon.

Goldberg szerint azonban a leghatásosabb és legjobb válasz a Trump elképzelését firtató kérdésére a következő párbeszédből érkezett. Mikor a The Atlantic újságírója felvetette a bürokratának, hogy talán túl korai lenne még a Trump-doktrínáról beszélni, a tisztviselő azt felelte: „Nem. Ez már létezik”. Goldberg ezután megkérdezte: „Mi is lenne ez?” A hivatalnok ezt válaszolta:

„Obama mindenkitől és mindenért bocsánatot kért. Mindentől rosszul érezte magát” – mondta kicsit később a tisztviselő. Szerinte Trump elnök „nem érzi úgy, hogy mindenért elnézést kellene kérni, amit Amerika tesz”.

A The Atlantic szerzője sem tagadja, az Obama-éra visszahúzódó politikájában kevesebb potenciál van, mint a „Mi vagyunk Amerika, puncik” (We are America, bitch) irányvonalban. Kérdése csupán annyi, hogy mely fronton (Irán, Közel-Kelet, Koreai-félsziget, Oroszország, Kína) lesz sikeres, s hol várható kudarc Trump külpolitikájában. Mint az egyik forrása fogalmazott: Donald Trump csak helyrehozza azt, amit a 2016 előtti 8 évben elvesztett Amerika.

– fogalmazott az egyik elnökhöz közeli forrás.