Elolvastuk a könyvet, amit Orbán Viktor ajánlott
2018.03.19. 15:10
Ha nem mondjuk meg világosan, hogy mi történik Magyarországgal, és miért történik, ami történik, akkor senki nem fogja megérteni. S ha nem értjük meg, nem is hozhatunk jó döntést három hét múlva”
– írta Orbán Viktor a közösségi oldalán, kezében a brit szerző, Douglas Murray könyvével.
Douglas Murray könyve gyakorlatilag az egész nyugati világban nagy népszerűségre tett szert, legyen szó az író hazájáról, vagy éppen a számunkra távoli Ausztráliáról, ahol az illegális bevándorlás révén hasonló problémákkal szembesül a hétköznapi ember.
Murray könyve – ahogyan az már az ajánlóban is olvasható – egy személyes hangvételű számvetés az öngyilkosságra készülő öreg kontinensről és kultúrájáról. A szerző nemcsak a híradásokra, hanem saját és átlagemberek tapasztalataira is hagyatkozik; megfordul azokon a helyeken, ahol a bevándorlók partot érnek, valamint ott is, ahova végül eljutnak.
A brit szerző kronologikusan halad végig Európa elmúlt évtizedeinek legsúlyosabb válságán, melynek során néhány év alatt közel-keleti és afrikai bevándorlók millióval árasztották el közös otthonunkat, Európát. Mindennek következménye többek között az iszlám terrorizmus és bűnözés, a no-go zónák kialakulása, valamint az, hogy egyre több ember érzi úgy, idegen saját hazájában.
Annak ellenére, hogy Murray ateista, a kontinensünkre nézve egy másik fenyegetésnek azt tartja, hogy Európa elveszítette bizalmát a hitében, a hagyományaiban és az örökségében, melyre egy idegen, hódító kultúrával szemben támaszkodhatna. Az egyetemeken és a mainstream médiában azonban politikai korrektség és a bűntudat zsarnoksága uralkodik, aki kritikus a bevándorlással szemben, azt idegenellenesként, rasszistaként és iszlamofóbként bélyegezik meg.
Európa a vesztébe rohan
Az író szerint az elmúlt évtizedekben ideérkező – főképp muszlim – embertömegek teljesen át fogják formálni otthonainkat. A legális és az illegális bevándorlás közötti határvonal a jövőben is egyre vékonyabb lesz, és egyre kevesebb remény marad arra, hogy ez az egész folyamat visszafordítható vagy egyáltalán megállítható legyen. Minél tovább maradnak azok a bevándorlók, akik már megérkeztek, annál nehezebb lesz őket kitoloncolni. Minden egyes új bevándorlóval megváltozik Európa jövője.
Idővel, még ebben az évszázadban, először a nagyobb városok, majd egész országok azzá válnak, aminek eddig tettették magukat: »bevándorlók országává«”
– írja Murray, akinek álláspontja szerint – ironikus módon – éppen azok lesznek az iszlám által a legnagyobb veszélynek kitéve, akik baloldali, liberális értékeiknél fogva leginkább bedőltek az európai integráció ígéretének.
Az Európa furcsa halála szerzője úgy látja, hogy a Merkel és más nyugat-európai vezetők által 2015-ben megszabott bevándorlást támogató és azt elősegítő politika a jövőben sem fog változni:
Kevesen ismerték el a politikusok közül, hogy az utóbbi idők tömeges bevándorlásakor tanúsított hozzáállásuk kapcsán bármi megbánni való lett volna. Semmi nem bizonyítja, hogy meg akarnák változtatni a mostani gyakorlatot.”
A 2015-ös események tehát végeláthatatlanul felgyorsították az eddigi folyamatokat. Egyvalami azonban világosan megmutatkozott: a bevándorlási válság során Kelet-Európa országai fellázadtak a Nyugattal szemben.
Miért maradt a józan ész pártján Kelet-Európa?
Douglas Murray a könyvében arra tesz kísérletet, hogy kiderítse, a számos okból kifolyólag vesztébe rohanó Nyugat-Európával szemben Kelet-Európa, köztük Magyarország is, miért ennyire más? Az író megjegyzi, hogy a krízis alatt – akárcsak a korábbi években – elképzelhetetlen volt, hogy egy nyugati jobboldali politikus akár feleolyan erőset is mondjon, mint egy kelet-európai baloldali vezető.
A V4-ek (Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia) Merkel felfogásával szemben ellentétes nézeteket vallottak: „Kritizálták a kancellárt, és visszautasították a berlini és brüsszeli migránskvótát. Amikor a svéd hatóságok, az Európai Bizottság és mások 2016 januárjában beismerték, hogy a náluk tartózkodó embereknek nincs joguk menedéket kérni, Jean-Claude Juncker tovább erőltette, hogy kvótarendszer alapján osszák szét a bevándorlókat Európa államai között.”
A kelet-európai vezetők – élükön Orbán Viktorral – azonban továbbra is kiálltak a saját érdekeik mellett, akiket a bevándorlás- és kvótaellenes politikájukban saját népük is támogatott.
Murray a könyvében felidézi a magyar miniszterelnök azon 2015-ös beszédét is, melyben nyilvánosan kritizálta a tömeges bevándorlást támogató Soros Györgyöt, amiért az mindent támogat, ami a nemzetállamokat gyengíti. Soros erre úgy válaszolt, hogy az általa támogatott számtalan csoport valóban azt teszi, amit Orbán mond.
A terve az, hogy a nemzetállam határait védje, és a menekülteket tekinti e terv akadályának. Mi a menekülteket védjük, és a határokat tekintjük akadálynak”
– idézi a szerző Soros György válaszát Orbán Viktor kijelentéseire.
Hogy mi is valójában az oka a „Kelet másságának”, arra a könyvben Murray Chantal Delsol ’90-es években történt megfigyeléseit hozza fel:
Egyre inkább meggyőződtem arról, hogy ebben a régióban kell keresni a válaszokat a kérdéseinkre… E különbséget látva rájöttem, hogy az utolsó ötven év jóléte elfejtette velünk az élet tragikus dimenzióit.”
Ez pedig, ahogyan Murray megjegyzi, nem törlődött ki a kelet-európaiakból. Ezek az országoknak talán nem volt olyan lelkiismeret-furdalásuk sem, hogy ők lennének felelősek a világ összes problémájáért; „vagy csak látták, hogy mi történik a Nyugaton, s úgy döntöttek, ezt nem akarják maguknak” – teszi hozzá a brit író.
Ne legyenek illúzióink – Magyarország is veszélyben van
Douglas Murray szerint mind a média, mind a politikai elit bagatellizálni kívánja a bevándorlás veszélyeit.
Ahogyan ez a könyv is állítja, folyamatos törekvés van arra vonatkozóan, hogy az európai közvélemény ne higgyen a saját életében látott bizonyítékoknak. Könyvem egyik célja épp az, hogy rámutasson, semmi értelme ennek a színjátéknak – nincs értelme úgy tenni, mintha a körülöttünk zajló események nem a lehető legnagyobb kulturális változást jelentenék”
– írja Murray a könyv utószavában.
Hogy ez a veszély Magyarországon egy szerencsétlen politikai fordulat következtében mennyire is lenne valós, arra jó példa Svédország esete, amely 1950-ben még majdnem teljesen homogén volt, egy évszázaddal később a bevándorlás következtében teljesen más országgá alakul majd:
Sokunk élettartamán belül Svédország, hasonlóan a legtöbb nyugat-európai államhoz, teljesen felismerhetetlen lesz saját lakói számára.”