"Nyílt levél Botka Lászlónak, Szegedről

Elég volt. Kijelentő módban.

Ha eddig volt Vaci Laci és Rolex Laci, ne csodálkozzon, ha innentől a közvélemény Zacskós Lacinak fogja nevezni.

Önt biztosan borotválják reggelenként, nem vesz kezébe pengét. Biztosan nem, mert máshogy tükörbe kellene néznie. Amit Ön csinál, az már nem politikai exhibicionizmus és önmegvalósítás. Az valami más. Hatalombeteg önsorsrontás. Ha csak az utóbbi egy évet vesszük, amely önnel kapcsolatos… És akkor itt ez a zacskós-ügy. Mit is mondott, mivel védekezett? Hogy nem is volt 2004-ben polgármester és parlamenti képviselő? Segítünk: Botka László 2002 októberében, országgyűlési képviselőként lett Szeged polgármestere. Emlékszik rá? Ön a Botka László? Eddig legalább is ön volt.

Nem volt már elég?

Ember a hatalomhoz ennyire nem ragaszkodhat. Ezt már nem lehet az irodájának szőnyege alá söpörnie, hogy „Szegény Lacit jobbról támadják”. Önt nem támadják kedves Botka László. Ön saját magát sodorta bajba, de már réges-régen. SZEVIÉP, Mars téri piac, VIP parkolók, és még mennyi van.

Elég volt. Még mindig felkiáltójel nélkül.

Igaz, vagy sem, úgy volt, vagy nem úgy volt a zacskó, lényegtelen már. Mintha mi sem történt volna, közhivatalt ellátó személyként akar majd pereskedni a médiumokkal, akik állítólag megrágalmazták önt? Tényleg polgármester akar még maradni? Legyen kedves embernek lenni. Ha maradt még önben egy kevéske tartás, akkor lemond a polgármesterségről, és úgy perel. Aztán, ha győz, akkor öné a babérkoszorú. Ha tényleg fontos önnek Szeged, akkor most elmegy. Azonnal. Tudja miért? Mert árt a Városunknak, ha marad. A közbizalom helyreállítása érdekében tartozik ennyivel a lakosságnak, ha már ennyi ideig hivatalban tartották, vagy tudta magát hivatalban tartani – 16 éve polgármester. Káros már a létezése. Önnek nem a hazai jobb oldallal van elszámolni valója, hanem saját magával, a családjával, a három kislányával, és nem utolsó sorban Szegeddel. Ezért kell lemondania.

Tiszta fejű ember a torkában érzi a gyomorsavát, ha megpróbálja érteni a Botka-jelenséget. Szeged Palermová változott. Kétségtelenül. Tudja ön például, hogy egykori ügyvédje teli torokból dicsekszik Szegeden, hogy mindent el tud intézni és ő kap rendre megbízásokat, ha a Városháza és a szegedi bíróság között kell közvetíteni? A fél város erről beszél. Büszke rá a jogász ugyanis, hogy önnek az egyik volt önkormányzati vezetőjét a vállalati regnálása miatt tizenhét rendbeli bűncselekménnyel vádolta meg az ügyészség, majd sikerült elintéznie, hogy csak megrovást kapjon a szegedi bíróságon. Hová jutottunk? Már önmagában ez a szóbeszéd is gyomorforgató, ami hetek óta uralja a közbeszédet Szegeden. És ez csak az egyik ügy a sokból. Ez lett Klebelsberg és Szentgyörgyi városából…

Ön azt mondja beruházás és fejlesztés, mi azt mondjuk valós és fenntartható fejlődés. Ön azt mondja pénz, mi azt mondjuk Isten, haza, család, szeretet és béke, mert minden csak ezek után jöhet. Ön kerítést bontana, mi meg építjük, mert nekünk nemcsak a múltunk, hanem a jövőképünk is keresztény. Ön bizonyára Esterházy Pétert olvas, mi pedig Wass Albertet. Ízlés dolga, meg szív kérdése. Rendjén lenne ez így, senkit sem lehet megváltoztatni. Csak az a baj, hogy ha ön Esterházyt olvas, akkor azt is csak felületesen. Sajnos nem tette magáévá az egykor köztiszteletnek örvendő literátor klasszikus szavait: „Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.”

Elég volt! Szeretnénk emlékeztetni a tisztességre! Felkiáltójellel.

Szegedi Konzervatív Kör"