Lázár János kancelláriaminiszter szerint a magyar történelemben csak ritkán volt arra esély, hogy a magyar gazdasági fejlettség meg tudja közelíteni az osztrákot, és most is küzdeni kell ezért. Hiszen Magyarország 2010-re elveszítette a régióban a vezető szerepét és annak lehetőségét, hogy sztárországgá váljon.

Hangsúlyozta: azóta viszont legalább a kedvezőtlen gazdasági trendeket, a leszakadást sikerült megállítani és megfordítani, ami a munkaadók és munkavállalók nélkül nem lehetett volna lehetséges. Elismerte, hogy még mindig jelentős a bérkülönbség a nyugat-európai átlaghoz képest, illetve azt is, hogy például 2010-ben egy szlovák család már jobban élt a magyarnál. Mint mondta, most a V4-ek gazdasági-fejlettségi téren, illetve tendenciákban két csoportra oszthatók: a cseh-lengyel , illetve a szlovák-magyar párosra.

Lázár János az elmúlt évek kapcsán több fő gazdaságpolitikai eredményt emelt ki. Elsőként emlékeztetett arra: 3,7 millióról 4,5 millió közelébe ugrott az adót fizető magyar emberek száma, és ebből a változásból legalább 600 ezer a piaci alapú állás, azaz távolról sem csak a közmunkának köszönhető.

Régiós és nyugat-európai példákon keresztül rámutatott, hogy a húsz százalék körüli magyar állami dolgozói arány a foglalkoztatottakon belül túlzottan magas és többek között az államigazgatási ügyek digitalizációjával, az e-közigazgatás fejlesztésével megnyílhat majd az út a leépítésekre, ami egyúttal enyhítheti a munkaerőhiányt a versenyszférában.

A következő évek kapcsán leszögezte: az egészségügyben és az oktatásban a további béremelések 2018-2022 között „elkerülhetetlenek, megspórolhatatlanok, ez mindenképpen jó befektetés lesz”. Megjegyezte: míg 2010 körül egy közalkalmazottként dolgozó orvos 150 ezer forint körüli bruttót keresett, addig ez mára akár 500-600 ezer forintra is felmehetett túlóradíj és egyéb juttatások nélkül. S bár ez nagy emelkedés – mondta –, de tovább kell folytatni a béremeléseket, mert e nélkül nem lesz jelentős javulás az egészségügyben és az ország.