A kereszt kihelyezése ellenreakció az iszlám térnyerésére
2018.05.02. 16:00
A Welt szerzője a véleménycikkében kiemeli, hogy a változatosság kedvéért Bajorországban nemsokára felkerülnek a keresztek, nem pedig le, ahogyan az általában lenni szokott. A várakozásoknak megfelelően azonban nagy emiatt a hőbörgés.
Mióta Markus Söder miniszterelnök bajor kormánya meghozta a határozatot, hogy június elsejétől minden állami hivatalban egy »jól látható« helyre ki kell helyezni a keresztet a keresztény emberkép és hitvallás jeleként, sokan lázasan az állam semlegességére igyekeznek figyelmeztetni”
– teszi hozzá.
Kelle ennek kapcsán felidézi a liberális Christian Lindner szavait is, akit mindez egyenesen a török elnökre, Erdoganra emlékeztet. A német publicista szerint azonban az alaptörvényt az Isten előtti felelősség tudatában írták meg a nép számára – ami mai napig olvasható az előszóban –, így
világos, hogy társadalmunk alapjától nem vonatkoztatható el egy, az embernél nagyobb hatalom hite.”
A szerző úgy véli, hogy a hívő keresztények most felkiálthatnának, hogy „hurrá, visszatért a vallásunk”, azonban azok az események, melyek a kereszt kihelyezéséhez vezettek, inkább szomorúak, vagyis jobban mondva aggasztóak. Hiszen a keresztek felhelyezése valójában nem a keresztény hit németországi megerősítését szolgálja, hanem sokkal inkább egy ellenreakció az iszlám térnyerésére és válasz arra a végtelen vitára, hogy akkor most az iszlám Németországhoz tartozik-e, és ha igen, akkor jó-e ez – írja Birgit Kelle.
Összevert zsidók; megtámadott melegek; zsidógyűlölők, akik zenei díjakat kapnak; lányok, akikre fejkendőt kényszerítenek, és akiket nőként az alapvető jogaiktól távol tartanak. Gyilkosságok és merényletek az iszlám nevében, és aztán a muszlimok sértett humortalansága, mikor a prófétájukat nevetségessé teszik, párosítva azzal a hajlammal, hogy az egészet nonverbálisan és – újabban – különböző méretű késekkel intézik el.
Bajorországban tehát nem a hit figyelhető meg, hanem a riadókészültség és az az akarat, hogy biztosítsák a kereszténység helyét a vezető kultúrában – tekintettel arra, hogy az alkotmány azon vívmányait, amelyek a keresztényi emberképen alapulnak, a megsemmisülés fenyegeti”
– olvasható a Welt oldalán megjelent publicisztikában.
Birgit Kelle szerint mára a német identitás részévé vált, hogy „fülünket-farkunkat behúzzuk” akkor, ha a saját vallásunk és a saját értékrendünk melletti hitvallás kerül szóba.
Nemcsak fociban vagyunk világbajnokok, hanem abban is, ha bocsánatot kell kérni a saját létezésünkért, a saját vallásunkért és a saját véleményünkért”
– írja a publicista, aki azt is hozzáteszi, hogy katolikusként már odáig jutottak, hogy a német egyházi vezetőket nevetségessé teszik, a világban zajló keresztényüldözést pedig szemérmesen a szőnyeg alá söprik.
Minderre ékes példa a Bedford-Strohm és Marx evangélikus-katolikus püspökduó, akik magukra hagyták híveiket, amikor – tekintettel a muszlim vendéglátókra – a 2016-os szentföldi látogatásukkor a Sziklamecsetnél megelőző szándékkal levették keresztjeiket.
Ezeknél az alávetettséget sugalló gesztusoknál semmi nem bizonyítja jobban, hogy Európa problémája nem a folyamatos iszlamizálódásból fakad, hanem sokkal inkább a terjedő kereszténységtelenítésből, és azokból az egyházi személyekből, akik ugyan szükségét érzik mindenbe belekotyogni, de a saját vallásuk megvédésekor mélyen hallgatnak”
– írja Kelle.
A szerző szerint nemrég már a vezető kultúrával (Leitkultur) kapcsolatos vitában is egyértelműen megmutatkozott, hogy könnyebb a németeket olyan ügyben egyesíteni, amelyet elutasítanak, mint olyanban, amiért készek lennének kiállni.
Birgit Kelle úgy véli, hogy mindebben az egyházaknak is komoly felelősségük van. Látható például, hogy az evangélikusok politikailag lassan, de biztosan rózsaszín genderködben foszlanak szét, míg a katolikus oldalon kötelezve érzik magukat, hogy az eltévelyedetteket píszí módon templomba rángassák, vagy éppen a villanyt is lekapcsolják, ha a rosszak ott haladnak el.
Az egyháznak már régóta mindenről van véleménye, és még a hagyományosan az egyháztól távol állók is állandóan ránk erőszakolták az utóbbi két év menekültvitáiban a félig nyers vagy épp kávézaccból kiolvasott hittudományukat, azaz hogy milyen magatartása és felfogása legyen egy kereszténynek, mivel minden más nem keresztényi”
– foglalja össze kritikáját a Welt publicistája, aki szerint több keresztényre lenne szüksége a politikának, olyanokra, mint Markus Söder, aki példát mutat a kereszt kihelyezésével.
Ez alatt a kereszt alatt minden muszlim, ateista és más hitű ember biztonságban érezheti magát”
– szögezi le Kelle a liberálisok aggodalmai kapcsán.