Mint az már ismert a sportkedvelő közvélemény előtt, Babos Tímea és Fucsovics Márton szakított a Magyar Tenisz Szövetséggel (MTSZ). Utóbbi a válogatottságot is lemondta a közelgő magyar-cseh Davis-kupa-párharc előtt. Felmerül azonban a kérdés, hogy egy teniszező, ha Magyarország színeiben lép pályára, akkor kizárólag a szövetséget képviseli?

Mielőtt még megpróbálkoznék az általam feltett kérdés megválaszolásával, átadom a szót az Aranycsapat legendás kapusának, Grosics Gyulának, aki még a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben is vállalta a válogatottságot; sok más sportolóval ellentétben nem emigrált külföldre, pedig nála nagyobb antikommunistát nehéz lenne találni abból az időből:

A „Fekete párduc” nevet kiérdemlő hálóőr örök érvényű mondatain talán Fucsovics Márton is elgondolkodhatna, ahogy a címben már részben idézett Kölcsey-művön is:

A Himnusz írója Emléklapra címmel vetette papírra ezt a néhány sort 1833-ban, de érvényét 185 évvel később sem veszítette el, a mai kor magyar embere számára ugyanúgy lelki táplálékként szolgálhat.

Ezek fényében még nagyobb csalódással tölt el, hogy a legmagasabban rangsorolt magyar férfi teniszező, a világranglistán a 41. helyet elfoglaló Fucsovics Márton a Magyar Tenisz Szövetséggel kialakult nézeteltérése következtében lemondta a válogatottságot.

Természetesen kívülállókként nem tudhatjuk, mi zajlott, zajlik le a háttérben, de akkor sem hiszem, hogy az a megfelelő megoldás, ha egy játékos gyakorlatilag a saját hazáját bünteti meg azzal, hogy nem tud felülemelkedni bizonyos dolgokon.

Fucsovics nemzetközi sikerei okán megengedhetné magának a nagyvonalúságot, és már csak azért is megmutathatná, hogy mit tud a csehek ellen.

Főleg, hogy már bizonyította, hogy képes a szívét-lelkét kivinni a pályára, és nagyszerű játékkal sikereket elérni Magyarország színeiben. Ezúttal azonban sajnos úgy gondolta, hogy nem kívánja képviselni az őt kinevelő közösséget.

Mint a magyar teniszért aggódó, sportszerető magyar ember, azt szeretném, hogy mind a játékosok, mind a szövetség képviselői legyenek egy kicsit nagyvonalúbbak, és lépjenek túl a nézeteltéréseken, hogy mindenki azt csinálhassa, amihez a legjobban ért: az MTSZ dolgozói megteremthessék a megfelelő körülményeket az utánpótlásképzéshez, a legjobb magyar teniszezők pedig a pályán elért eredményeikkel okozhassanak örömöt és dicsőséget az egész magyar nemzetnek.