Bevándorlást választani a családok támogatása helyett nem a józan ész szerinti működésről tesz tanúbizonyságot. Saját nemzetünk helyett egy idegen kultúrát választani viszont nemcsak a józansággal, de az evolúciósan adaptív magatartással is szembemegy, vagyis ez a hozzáállás nem támogatja a változó körülmények közötti fennmaradást.

A bevándorláspárti politikusok Európai Egyesült Államokat akarnak. Nem vesznek tudomást arról, hogy Európa sajátossága éppen az, hogy az egész több, mint a részek összessége: mindig is nemzetek, vagy annak valamilyen korábbi formái, törzsek, gensek, vagyis önmagukban erős közösségek alkották a nagy egységet. Nem hasonlítható tehát az USA-hoz, ahol azért működik az államok egyesülésének formája, mert vagy kétszázötven éves történetről van szó, valamint ott államok és nem nemzetek alkotnak egy nagy egészet. Európa esete láthatóan egészen más. Az „egész” erejét a különálló nemzetek adják. Az egyesült államokká alakítás tehát nem előrelépés lenne, hanem káosz.

A bevándorlók viszont kapóra jönnek a migrációpárti politikusoknak a nemzetek gyengítésére, így céljuk elérésére: ez az attitűd viszont a saját csoport ellen irányul, és mint ilyen, szembemegy az evolúciós alapelvekkel.

Saját csoportunk előnyben részesítése ugyanis kevésbé tudatos, sokkal inkább ösztönös döntés. Tudományosan is bizonyított, azaz egyértelműnek tűnő jelenség, hogy bizalmatlanság lép fel bennünk, ha más kultúrájú közösséggel találjuk szembe magunkat. Ez tehát a „normális” reakció, ha egy idegen, ellentétes kultúrájú közösséggel találjuk szembe magunkat. A csoporttagság, a valahová tartozás erős érzése motivációként működik, ha a közösségünk védelméről van szó. És mint ilyen, adaptív, tehát építő, ráadásul evolúciós alapjai is vannak: az ősi működés belénk kódolt, de az állatvilágban is megfigyelhető jelenség.

Ha valaki az ilyen ősi, ösztönös magatartás ellenkezőjét mutatja, saját csoportjával szemben előnyben részesít egy másik kultúrát, ellenazonosul, tudatosan cselekszik a sajátjai ellen. A bevándorlás esetét vizsgálva a helyzet világos: keresztény, békét szem előtt tartó, demokratikus nemzetek állnak az egyik oldalon, míg a másik oldalon egy, az erőszakot vallásával legitimáló, fundamentalista, civilizációját tekintve is szögegyenest más elveket valló kultúra. Tisztán látható, hogy az utóbbi felszámolná az előbbit. A bevándorláspártiak tehát nemcsak maladaptív, romboló irányba mutató értékeket vallanak maguknak, de ezzel egyértelműen veszélyeztetik is azt a kultúrát, ami fúgaként szolgál a nemzetek számára, és ami egyébként lehetővé teszi számukra, hogy nézeteiket nyíltan vállalják.

De a bevándorláspárti politikusok nem a saját csoportérdekeik szerint politizálnak – azt is mondhatnánk, hogy nem gondolkoznak már nemzetben. Õk saját gazdasági érdekeiket tartják szem előtt.

Lehet tehát kritizálni Orbán politikáját, de aki ezt teszi, az vele együtt evolúciós alapelveket kérdőjelez meg.