A Közel-Kelet szinte valamennyi országában élnek őslakos keresztények, ez alól kivételt talán csak az Öböl-térség képez. Libanonban, Szíriában, Irakban, Egyiptomban, Jordániában és természetesen a kereszténység szülőhazájában, Izraelben és Palesztinában, mindenhol otthon vannak a közel-keleti keresztények.

Az hagyján, hogy rengeteg helyen élnek, de annyi felekezethez tartoznak, hogy azt felsorolni is nehéz. Csak úgy találomra egy pár: koptok és asszírok, arab, görög és melkita egyházak, örmények és grúzok, kurdok és törökök, sőt még anglikánok is. Akinek ez sem elég, az tanulmányozza a fentiek katolikus, ortodox és protestáns verzióját is. Csak Libanonban tizenkét elismert keresztény közösség van, míg muszlimból csak négy. Ahány család, annyi felekezet, nem baj, legalább lehet közülük válogatni.

Tény, hogy a fejlődés motorjai voltak a térségben, ettől függetlenül egy-egy szokást leszámítva (alkohol, disznóhús) társadalmi szabályaik nem sokban különböznek a többségétől. Ugyanúgy fontos nekik a nők és a család becsülete, a törzsi kötelékek és az ebből adódó elrendezett házasságok. Jobb nem vitába keveredni velük sem, mert a keresztény szeretetet könnyen felülírja a becsület fontossága.

Sőt nem csak hogy isznak, de jó italokat is készítenek. Nélkülük nem lenne sikeres a libanoni borászat, a jellegzetes jordán ánizspárlat, az arak, vagy éppen a palesztin sörkultúra. Ha mindenből hoznak rendesen, tőlünk még a végén maradhatnak is.

Habár a kereszténység ferde szemmel néz a tetoválásra, ez a kutyát sem érdekli az arab keresztény fiatalok közül. A legtrendibb darab az egész kart beborító kereszt, hiszen az a jó, ha más is látja, mit gondolsz a világról. Ennek mi örülünk, ha megérkeznek majd közénk, sokkal könnyebb lesz az ismerkedés is.

A templomaik a nehézségek ellenére általában tele vannak, és nem csak a prédikáció miatt. Mivel máshol nem igazán gyakori a két nem vegyülése, ezért a fiatalok ezt a terepet használják ismerkedésre. Húsvét hétfőn a kölni és a zselé illata még a tömjénét is elnyomja.

Röviden: főképp a közel-keleti keresztényeknek köszönhetjük a szekuláris arab nacionalizmust. A vallási kisebbségek a Közel-Keleten is jelentős szerepet játszottak a progresszív ideológiák felvirágoztatásában. Ha végignézzük a pánarab és arab kommunista panteont, abban jelentős számban találunk arab keresztényeket, így például Michelle Aflaq szír filozófust, aki egy személyben az arab nacionalizmus fő ideológusa volt. Még egy pont, ami miatt az iszlamisták nem bírják őket.

Az elmúlt évtizedek konfliktusai betettek a közel-keleti keresztény közösségeknek is. Jelentősen megcsappant a létszámuk Irakban és Szíriában (különösképp az Iszlám Állam előretörésével), de évtizedes múltra nyúlik vissza a libanoni keresztény elit elvándorlása is. A közel-keleti keresztények ott vannak Dél-Amerikában, de az Egyesült Királyságban és Franciaországban is sokuk lelt otthonra. Felkészül Szlovákia?