Először is egy rövid előzetes arról, hogy miről van szó: miután az Európai Tanács nem jelölte Manfred Webert, az Európai Néppártnak új favorit után kellett néznie. Pláne azért, mert a szociáldemokraták és a liberálisok is jelezték: nem fogják őt támogatni az európai parlamenti szavazáson. Így több név is felmerült alternatívaként az Európai Néppárt részéről, és egy rövid ideig még arról is érkeztek hírek, hogy a szocialista csúcsjelölt, Frans Timmermans lesz esetleg a befutó. Ezt végül sikerült megakadályozni Ursula von der Leyen jelölésével.

Fotó: AFP

Most azonban lássuk hát az érveket.

Mindenképp a német védelmi miniszter mellett szól az, hogy hétgyermekes családanyáról van szó. Ez egyrészről jóval nagyobb hitelességet ad neki a kereszténydemokrata politizálást illetően, mint a gyermektelen Angela Merkelnek, másrészről a családcentrikusság feltételezi azt is, hogy a jövőről is felelősségteljesebben gondolkodik, mint azok, akik a demográfiai kihívásokat a migránsok behívásával orvosolnák.

Mellette szól az is – bár ez nem közvetlenül az ő személyéből következik –, hogy jelölésével az eddigi Spitzenkandidat-rendszer összeroskadt. A Weber és Timmermans helyére belépő von der Leyen erős szimbólum, mégpedig annak a szimbóluma, hogy az Európai Unió sürgősen reformokra szorul, és ezekben a reformokban nagyon is komolyan kell venni a közép-európai államok hangját. Ursula von der Leyen ugyanis a V4-ek jelöltje, ez pedig azt jelenti, hogy a visegrádi országok sikeresen tudták akaratukat érvényre juttatni Brüsszelben. A V4-ek ebben a folyamatban erőt mutattak fel, ezt a bevándorláspártiak is kénytelenek voltak elismerni (nem véletlenül sivalkodott Martin Schulz a német védelmi miniszter jelölése miatt). Erre von der Leyennek is emlékeznie kell majd a jövőben.

Végezetül pedig azt az apróságot is érdemes megemlíteni, hogy anyanyelvi szinten beszél franciául és felsőfokon angolul.

Ursula von der Leyen nevéhez nem egy bevándorláspártinak mondható korábbi nyilatkozat fűzhető. 2014-ben még egy szír bevándorlót is befogadott saját otthonába, és a magyar kormányt is kritizálta migrációs politikája miatt. A 2015-ben felvont déli határkerítés kapcsán von der Leyen azt mondta: „ez nem elfogadható, szembemegy az uniós szabályokkal. Ki kell tartanunk az emberi méltóság és az emberi jogok tisztelete mellett.”

Az egyik legfontosabb, egész Európát érintő kérdésben tehát alapvető különbség mutatkozik közte és a magyar kormány között. Nem is véletlen, hogy Orbán Viktor a nemrégiben tartott, háromnapos EU-csúcs után adott interjújában hangsúlyozta, hogy „a jövőben is lesznek harcok.”

Noha mint írtuk, von der Leyen jelöltsége elsősorban a visegrádi négyek győzelmének tekinthető, egyvalamivel érdemes árnyalni a kontra oldalát. Ursula von der Leyen ugyanis az egyetlen, aki Merkel valamennyi kormányának tagja volt: 2005-től családügyi miniszter, 2009 és 2013 között a második Merkel-kormányban szociális és munkaügyi miniszter, 2013-től pedig honvédelmi miniszter volt.

Nyilatkozatait, kommunikációját tekintve tehát nagyon is figyelnie kellett arra, hogy a merkeli narratívához igazodjon, ami különösen akkor látható be, ha emlékszünk arra, mennyire kemény bevándorláspárti cenzúragépezetet épített ki Merkel a migrációs válság idején, illetve hogy mi a jutalma azoknak, akik ellentmondtak a kancellárnak (itt elsősorban Hans-Georg Maaßenre kell gondolni).

Ursula von der Leyennek tehát sok kompromisszumot kellett megkötnie annak érdekében, hogy Merkel támogatására számíthasson. Most azonban Merkel fokozatos háttérbe szorulásával, és új kinevezésével függetlenedhet von der Leyen a kancellártól.

Hogy milyen irányba viszi majd von der Leyen Európát, az persze a jövő zenéje. Az mindenesetre világos, hogy az új kompromisszumok megkötésében komolyan számolnia kell majd a V4-ekkel.