Új elnököt választ(ott) az Amerikai Egyesült Államok – 7. rész
2021.01.07. 19:18
Gyógyulás vagy megtorlás?
Elsőként a demokraták szélsőbaloldali szárnyának üdvöskéje, Alexandria Ocasio-Cortez kapott vérszemet: Twitter-oldalán arra szólította fel a követőit, hogy mentsenek le írásokat, képeket, közösségi média posztokat, melyeket a Trump-szimpatizánsok osztottak meg. Mindezt azzal a céllal, hogy a jövőben ne kerülhessék el a felelősségre vonást, amiért Trumpra szavaztak, vagy az ő adminisztrációjában vállaltak tisztséget. A felhívásnak eleget téve egy ismeretlen csoport létrehozta a „Trump Accountability Project” (Trump Felelősség Projekt, röviden TAP) nevű kezdeményezést, melynek keretén belül elkezdték listázni az „ellenségeket”, többek között azért, hogy megnehezítsék a közigazgatásból távozó dolgozók munkakeresését. A honlapon kifejezetten fenyegető üzenet szerepelt, miszerint nem szabad elfelejteni, kik voltak azok, akik Trumpra szavaztak, akik részt vettek a kormányzásban, és akik pénzügyileg támogatták – ők tehát mind közellenségek bizonyos demokraták szemében. Az oldal azóta megszűnt, a visszavonás okaként Biden egységre felszólító beszédét jelölték meg, de az általuk összeállított listát mások már lementették addigra az utókornak.
De vannak olyanok, akik a listázásnál is tovább mennének. Bernie Sanders szélsőbaloldali demokrata politikus előválasztási kampányának egyik szervezője, Kyle Jurek a konzervatív oknyomozó Project Veritas egyik inkognitóban lévő munkatársának nyilatkozott. Sanders elmondta, hogy szerinte Sztálinnak jó oka volt a gulágok kialakítására, amik ráadásul „nem is voltak olyan rossz helyek”, mert szerinte ott az emberek megfelelő fizetést kaptak, a munkatáborok pedig „csupán” átnevelő táborok voltak. Igen, jól értjük: a nyíltan marxista Sanders kampánytanácsadója úgy véli, hogy a gulág nem olyan kegyetlen munkatáborrendszer volt, ahol az embereket rossz körülmények között, élelem- és egészségügyi ellátás nélkül halálra dolgoztatták. Jurek még ennél is tovább megy, amikor kijelenti: szerinte az USA-nak dollármilliárdokat kell majd átnevelésre költenie, hogy a Trumpra szavazó „nácikat” megregulázzák.
Az persze nyilvánvaló, hogy egy 21. századi nyugati demokráciában a fizikai megtorlás, a testi fenyítés elképzelhetetlen. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a bosszúvágytól égő baloldaliak megpróbálják majd megtalálni a módját annak, hogy ellehetetlenítsék „ellenségeiket”, vagyis a másként gondolkodókat. Trump szavazói és munkatársai mára nemkívánatos személyek lettek az USA-ban, akiken meg kell torolni az elmúlt négy évet, elsősorban a „cancel culture”, vagyis az elhallgattatás révén. Érdemes feltenni azonban a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is Trump és szavazóinak bűne? A koronavírus-járvány kitörése előtt rohamosan fejlődő gazdaság, vagy éppen a rekord alacsony munkanélküliség? Az Iszlám Állam terrorszervezet megfékezése? A közel-keleti békemegállapodások tető alá hozatala? Netalán az, hogy elődeivel ellentétben nem indított háborúkat? A kérdések természetesen költőiek: a demokraták szemében Trump legnagyobb bűnei közé tartozik, hogy politikailag nem korrekt, valamint hogy az USA és annak polgárai érdekeit szem előtt tartva lassította az illegális migrációt (potenciális szavazóktól megfosztva ezzel a Demokrata Pártot) és a liberális globalista ideológiai törekvéseket.
Ez a fenyegetőző hangnem sajnos a magyar jobboldali szavazók és politikusok számára sem ismeretlen. Nem szabad elfelejtenünk ugyanis, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem struktúraváltása és az új vezetés körül kialakult konfliktus kapcsán a baloldal ismét kimutatta a foga fehérjét. Gyurcsány Ferenc, aki mostanában teljesen más arcát mutatva a szeretetről szónokol, a nyáron még azzal fenyegette Vidnyánszky Attilát, s egyben mindenkit, aki az Orbán-kormányt támogatja, hogy egy kormányváltás esetén földönfutóvá válnak majd, és „nem lesz árokbetemetés”. Bródy Gábor, az MSZP V. kerületi önkormányzati képviselője egyenesen odáig ment, hogy deportálással fenyegette meg a Nemzeti Színház főigazgatóját. És bár természetesen felháborítóak az ilyen és ehhez hasonló kijelentések, mégis azt mondhatjuk, nincs ezekben semmi meglepő. Patkányozás, fehér keresztény rémisztő képződmények, lámpavasak, IFA-platók, fenyegetőzések. Úgy fest, ez az internacionalista baloldal sajátos jellemzője.
(Alapjogokért Központ)