Mint azt az előző, amerikai elnökválasztással kapcsolatos cikkben kifejtettük, az amerikai választási rendszer mára jelentős mértékben elavult. Emellett a koronavírus-járvány is új helyzetet teremtett, és ez kihatott a legutóbbi voksolásra is. Ilyen szempontból talán érthető az, hogy a tagállamok jelentős része gondolta úgy, hogy módosítani kell a szabályokon. Ezzel kapcsolatban a kisebbik baj, hogy a választási évben eszközölt szabálymódosítás szembemegy az amerikai hagyományokkal, hiszen idén valóban különleges helyzet alakult ki. Az viszont már zavaróbb, hogy bizonyos államok olyannyira kapkodva alkották meg ezeket a módosításokat, hogy nem volt idő azok bírósági felülvizsgálatára sem. De ami végképp érthetetlen: vajon miért úgy módosítottak a szabályokon, hogy még inkább elhúzódjon a szavazatszámlálás, és még nagyobb legyen a bizonytalanság és a bizalmatlanság az eredményekkel kapcsolatban?

Fotó: Salwan Georges / The Washington Post via Getty Images

Azt, hogy mennyire nem ildomos az Egyesült Államokban közvetlenül a választások előtt módosítani a szabályokon, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az ügyben van egy precedensértékűnek mondható legfelsőbb bírósági ítélet 2006-ból, az úgynevezett „Purcell-elv”. A Purcell vs. Gonzales ügy kapcsán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte egy alsóbb szintű testület azon döntését, mely egy hónappal a választások előtt megváltoztatta volna Arizona állam arra vonatkozó szabályait, hogy milyen azonosításra alkalmas dokumentumok kellenek a szavazáshoz. Az indoklásban az szerepelt, hogy választási szabálymódosítás mindössze egy hónappal a választás napja előtt alkalmas lenne arra, hogy összezavarja a választópolgárt és nem adna elegendő időt a választást lebonyolító állami szerveknek az átálláshoz. Mint az idei év megmutatta, ezek az aggodalmak jogosnak bizonyultak, mivel az amerikai választások megszervezése és a szavazatszámlálás lebonyolítása súlyos gondokba ütközött, az állampolgárok rendszerbe vetett bizalma mélyen megrendült, nem utolsó sorban a kapkodva meghozott szabálymódosítások miatt.

A pozitív példa

Nem volt törvényszerű, hogy ez így legyen. A mostani, országos szinten káoszba fulladó választási történések közepette Florida állam annak ellenére bonyolította le példás módon a voksolást, hogy nagy számban érkeztek a levélszavazatok, és a megszokott módon igen szoros verseny alakult ki a jelöltek között. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az állam szinte semmit nem változtatott a választási szabályozásán a járványhelyzet miatt, viszont felkészült arra, hogy a levélszavazatok számlálása idén nagyobb kapacitásokat igényelhet. A bizottságok megkezdhették a levélszavazatok előzetes feldolgozását a választás napja előtt: a borítékok összes formai követelményét ellenőrizhették, azokat kibonthatták, és a szavazólapokat számlálásra előkészíthették, még a választás napja előtt. A határidőkön nem változtattak, az urnazárás után érkező levélszavazatokat automatikusan érvénytelennek tekintették. Minderről előre tájékoztatták az állam választópolgárait, valamint arra is felhívták a figyelmüket, hogy az ő felelősségük időben feladni a levélszavazataikat, és számítaniuk kell a posta esetleges túlterheltségére is. Az eredmény: a szoros verseny ellenére már a választás éjszakáján kialakult a nem hivatalos végeredmény, és senkinek nincs kétsége afelől, hogy a folyamat átlátható és tisztességes volt. Bár utólag teljesen világos, hogy Florida lett volna a követendő példa, sajnos a billegő államok többségében egész másfajta kép alakult ki.

Levélszavazás

Idén a koronavírus-járvány miatt öt államban bevezették azt a rendszert, melyben a választási szervek válogatás nélkül minden regisztrált szavazónak postázták a szavazólapot. Így öt másik állammal együtt – ahol már korábban is ez volt a gyakorlat – idén összesen tíz állam választási szervei az összes választópolgárhoz eljuttatták a postai szavazólapot, ha igényeltek levélszavazást, ha nem. Ezzel az eljárással az a gond, hogy az államok regisztrációs listái pontatlanok, így viszonylag nagy számban vannak rajta olyan választópolgárok, akik időközben elhunytak, illetve az is előfordulhat, hogy egyazon állampolgár két állam regisztrációs listáján is rajta van, ha két választás között elköltözött az egyik államból egy másikba, és regisztrált az új otthonában, de elmulasztotta töröltetni magát a névjegyzékből a korábbi lakhelyén. Ez nyilván megnyitotta a kaput a visszaélések előtt, és csökkentette az eredménybe vetett bizalmat.

Ugyanakkor a levélszavazással kapcsolatban felmerül egy másik, roppant érdekes mozzanat. Idén, a négy évvel ezelőtti adatokhoz képest drámai módon csökkent az érvénytelennek nyilvánított levélszavazatok aránya. A csatatérállamok közül Georgia államban 6,5 százalékról 0,2 százalékra, Pennsylvaniában 1 százalékról 0,03 százalékra. Ez több, mint 30-szoros javulást jelent, ami persze elvileg jó dolog, mégis finoman szólva is gyanúsnak mondható, főleg akkor, ha összevetjük például a brit adatokkal – ahol a levélszavazás hagyományai hasonlóak, melyek azt mutatják, hogy a kimondottan jól sikerült 2017-es választások idején a levélszavazatok 2,4 százaléka volt érvénytelen. Nem tudni pontosan mi okozta ezt a drasztikus „javulást” Amerikában, de valami magyarázatra szükség lenne. Az, hogy a levélszavazatok érvénytelenségi rátáját ezrelékekben lehessen mérni, egészen példa nélküli dolog a világon. Minden olyan országában ugyanis, ahol alkalmazzák a levélben történő szavazást, az ilyen módon leadott szavazatokat nagyobb arányban szokták érvénytelennek nyilvánítani, mint a személyesen leadott szavazatokat, általában formai okok miatt. Nem véletlen azonban, hogy a levélszavazatokkal szemben komoly formai követelményeket állítanak, hiszen ez szavatolja azt, hogy a választópolgár személyazonosságát úgy tudják ellenőrizni, hogy a szavazás titkossága is megmaradjon. Ez tehát a választás fontos biztonsági eleme, mely a tisztaságot és átláthatóságot szolgálja.

További problémák

Több államban, így a kulcsfontosságú Észak-Karolinában, Pennsylvaniában és Wisconsinban is úgy döntöttek az állami választási szervek, illetve a bíróságok, hogy a levélszavazatok több nappal az urnazárás után is érkezhetnek, és azokat érvényesnek kell tekinteni, amennyiben van ok azt feltételezni, hogy az urnazárás előtt adták őket postára. Ráadásul az USA Legfelsőbb Bírósága is – első pillantásra – következetlenül járt el, hiszen Észak-Karolinában ezt a változtatást jóváhagyta, Wisconsinban megsemmisítette, a pennsylvaniai döntést pedig nem tűzte napirendre. Utóbbi esetben azért, mert a változtatás olyan közel született a választás napjához, hogy egész egyszerűen nem maradt idő arra, hogy a taláros testület tárgyalja. Annak is van magyarázata, miért született ellentétes döntés a másik két államban történt módosítások kapcsán: a konzervatív többségű szövetségi bíróság ragaszkodik ahhoz az alkotmányos alapelvhez, hogy a tagállamok törvényhozásai szabályozzák a választásokat. Észak-Karolinában ez többé-kevésbé így is történt, míg Wisconsinban a választási hatóságok (melyek a végrehajtó hatalmi ág részei) és a bíróságok eszközölték a változtatásokat. Az persze érthetetlen, hogy miért döntöttek ezen államok az ilyen eljárás mellett, hiszen ez garantálta azt, hogy itt még napokkal a választás napja után sem lesz végeredmény. Mint Florida példája mutatja, rá lehetett volna bízni a választókra, hogy felelősen járjanak el, feltéve, ha felhívják a figyelmüket arra, hogy a posta a járvány miatt különös terhelésnek van kitéve.

A fenti államokban, és a szintén igen fontos Michigan államban tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a levélszavazatok feldolgozását csak urnazárás után lehetett megkezdeni. Ezen államoknak tisztában kellett lenniük azzal, hogy egyrészt tömegesen kell számítani a levélszavazatok érkezésére, másrészt azoknak a feldolgozása lényegesen több időt vesz igénybe. Ennek ellenére nem változtattak a korábbi szabályokon, melyek urnazárásig elkülöníteni rendelték ezeket a szavazatokat. Hoztak tehát egy olyan változtatást, ami abba az irányba hatott, hogy elhúzódjon a számlálás (a határidő kitolása), de nem hoztak meg egy olyat, ami segített volna felgyorsítani a folyamatot (a szavazatok feldolgozása). Összességben nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy szándékosan akarták lassítani a szavazatszámlálást egy olyan helyzetben, amikor az egész ország abban lett volna érdekelt, hogy a folyamat minél gyorsabban és átláthatóbban záruljon le.

Látható tehát, hogy a Purcell-elv profetikus jóslata beigazolódott. Hiába magyarázhatóak a módosítások a járvány szorításával, az utolsó pillanatban alkotott választási szabályátalakítások kapkodáshoz és elhamarkodott döntésekhez vezettek a tagállami szervek részéről, és abba az irányba hatottak, hogy a választásokat kevésbé átláthatóvá tették, lassították a szavazatszámlálási folyamatot és a végeredmény megszületését. Amikor pedig végül elérkezett az a pont, hogy Joe Bident ki lehetett hirdetni győztesnek, a vesztes fél szavazói érthető módon gyanakvással fogadták az eredményt. Mindez elkerülhető lett volna, ha a billegő államok Florida példáját követik. Persze, nem véletlen, hogy ma Florida olyan jól működik, amennyire – ebben nagy szerepe van a 2000-es év eseményeinek. Florida ugyanis tanult az akkor tapasztalt káoszból, és mára az egész ország legpéldásabb választási rendszerét dolgozta ki. Bízhatunk abban, hogy a jövőben az egész USA képes lesz tanulni az idei katasztrofális választásokból. Ehhez azonban először el kellene fogadni a tényt, miszerint a választási rendszer jelentős mértékben elavult, nem pedig azt harsogni, hogy „ez volt minden idők legtisztább választása”, mint teszi azt az amerikai fősodor.

(A cikksorozat 1., 2. és 3. részét itt lehet megtekinteni.)