Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Trump óta új szelek fújnak az Egyesült Államokban

Forisek Ádám

2018.07.05. 21:00

Tegnap, azaz július 4-én volt 242 éve, hogy az Egyesült Államok a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásával önállósodott. Lássuk, hogy vált ez alatt a több mint két évszázad alatt a világ vezetõ hatalmává.

Az Egyesült Államokról születésnapja kapcsán az M1 Szemtől szembe műsorában Frank Tibor, Amerika-szakértő és Magyarics Tamás, az ELTE tanára beszélgettek arról, hogyan és mennyit változott az ország a megalakulása óta.

Érdemes azzal kezdeni, hogy a XVIII. században az Egyesült Államoknak még életfeltétele volt a bevándorlás – főleg angol, skót, majd később északnyugat-európai népességű emberek érkeztek az új kontinensre, ezért az országot is túlnyomórészt ők alkották. Ebből az időszakból származik egyébként a WASP kifejezés, amely rövidítve annyit jelent, mint White Anglo-Saxon Protestent, azaz fehér protestáns angolszászok.

Sokáig ők voltak meghatározó szerepben az amerikai kultúrában és közéletben, mivel az Afrikából behurcolt fekete munkaerőt nem tekintették egyenrangúnak.

S hogy Amerika helyzete milyen volt ekkoriban? Nos, a szakértő szerint sokkal marginálisabb. Ekkor még inkább a britek és a franciák diktáltak, emlékezzünk csak, hogy az amerikai függetlenségi háború során is Franciaország támogatta az akkor még csak tizenhárom észak-amerikai gyarmatot Nagy-Britanniával szemben.

A függetlenség kikiáltása után Washington célja az volt, hogy erős központi kormányzással fogják egybe a tagállamokat. Ez volt belpolitikájának a célja, hiszen ott lebegett feje fölött a brit parlament mint ellenpélda: ha a tagállamok megerősödnek és nincs erős nemzetállami kormányzás, akkor Amerikára is ugyanaz a sors várna, mint a britekre.

Magyarics Tamás azonban megjegyzi, hogy Washington víziója csak mára ért be igazán. Mert míg a régebbi vezetők – Jefferson, Franklin, Hamilton – egyfajta „csapatjátékra” kényszerültek, addig ma már ha az amerikai politikát emlegetik, mindig az elnök személyéről van szó.

Szintén érdemes leszögezni, hogy a bevándorlással kapcsolatban is óriási hasadék húzódik a régi és a mai USA között. Elnézve a világ eseményeit, talán érthető, miért vált az amerikaiak számára súlyos tehertétellé a kontrollálatlan bevándorlás.

Háborúk mindenütt

Az Egyesült Államok a második világháború óta gyakorlatilag permanens hadi helyzetben van és háborúzik. Alkotmányosan az elnök a fegyveres erők főparancsnoka, 1973-ig még csak kongresszusi korlátozása sem volt.

Az elnöki pozíció megerősödése egyébként a változó, felgyorsuló világ miatt volt szükséges. A mai világ tempójában ugyanis nehéz folyton bizottságokkal egyeztetni. A szakértő példaként említi a kubai válságot, ahol is lehetetlen lett volna órákig tanácskozni, percek alatt kellett döntést hozni.

A hatvanas években aztán bekövetkezett egy kiemelkedő politikai változás, amikor is a nemzetbiztonsági tanácsadók – akik korábban valóban csak tanácsadói szerepkörben voltak – hirtelenjében elkezdtek politikai szereplőként viselkedni. Gondoljunk például Kissingerre vagy Brzezinskire, de meg lehetne említeni a nyolcvanas évekből az Irán-kontra botrányt is, amely Ronald Reagan második elnöki ciklusa alatt következett be.

A botrány lényegében arról szólt, hogy a kormányzat vezető tagjai gyakorlatilag titokban adtak el fegyvereket Iránnak. Ezzel akarták a nicaraguai kontrákat erősíteni, a cél az volt, hogy elősegítsék az amerikai foglyok szabadon engedését.

És hogy mi a helyzet ma?

Nos, a második világháborút követően két pólusra oszlott a világ, ami mára már megváltozott. Egyrészről földrajzilag szóródott a hatalom, Amerikára és Kína szerepének köszönhetően Ázsiára. Másrészről pedig „vertikális” szóródás is bekövetkezett, a multinacionális cégek megjelenésével.

Az igazi szuperhatalom a globalizáció lett.

A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy az olyan globális ügyeket, mint a terrorizmus, klímaváltozás, migráció, egyre nehezebben tudják kezelni a nemzetállamok. Ebből a szempontból az amerikai elnök kedvezményezett helyzetben van, mert tárgyalási pozíciói gyors cselekvési lehetőséget biztosítanak számára.

A jelenlegi amerikai elnököt a szakértők szerint az motiválja, hogy lebontson mindent, amit az Obama-adminisztráció létrehozott. Trump kifejezetten szereti a konfliktust, ami érthető is, tekintettel, hogy eddigi élete során a versenyszférában tevékenykedett. A piaci környezet megköveteli a konfliktusok felvállalását, a rivalizálást. Trump ennek megfelelően megpróbálja visszaszorítani a kongresszust, és szereti saját döntéseit keresztülvinni a politikai rendszeren. A külpolitikában ugyanez az elv érvényesül: nem fél konfrontálódni olyan szervezetekkel sem, mint az UNESCO vagy az ENSZ, valamint bevándorláspolitikája mellett is kiáll.

A jelenlegi belpolitikai helyzet pedig nagyon is neki kedvez: a Republikánus Párt gyakorlatilag alig tud vele mit kezdeni, a Demokrata Párt pedig gyakorlatilag a hazai ellenzékhez hasonlatos haláltusáját vívja. A Trump-ellenes média sosem látott hitelességi problémákkal küzd, és az amerikai elnök mögött hatalmas támogatói tömeg van. Ez annyit eredményez, hogy nagy valószínűséggel még egy ciklus erejéig elnök maradhat.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére