A héten mindkét amerikai elnökjelölt megtartotta programadónak szánt beszédét a gazdaságról, s elemzők szerint Donald Trump republikánus és Hillary Clinton demokrata pártjelölt nézetei és tervei az alapoktól kezdve különböznek egymástól.

Hétfőn Donald Trump, a republikánus elnökjelölt fejtette ki elképzeléseit Detroitban az amerikai gazdaságról, s az elemzők szinte egybehangzóan megállapították, hogy pontos diagnózist állított fel a bajokról és okaikról, és a klasszikus republikánus párti "recept" szerinti konkrét javaslatokkal élt. Csütörtökön, szintén Detroitban, pontosabban Detroit egyik elővárosában, Hillary Clinton, a demokrata párt elnökjelöltje gazdaságpolitikáról tartott beszédére figyelt az amerikaiak közélet és politika iránt érdeklődő része, és – mint azt a The Washington Post a tudósításában megállapította – azt kellett tapasztalnia, hogy a demokrata elnökjelölt a saját elképzeléseiről viszonylag keveset szólt, s inkább annak szentelt nagy figyelmet, hogy megpróbálja lejáratni Trumpot, és eddigi stratégiájába illeszkedően Trump alkalmasságáról szóló referendumnak állítsa be a választást. Mindazonáltal Clinton is tett jó néhány javaslatot, amelyekhez azonban jórészt nem sorolt konkrétumokat. Beszédét jobbára konzervatív közgazdászok elemezték, a demokratákkal vagy kifejezetten Hillary Clintonnal rokonszenvező sajtó tartózkodóan fogadta. Valószínűleg nem véletlen, hogy tudósításuk végén a The Washington Post munkatársai fontosnak tartották megjegyezni: Clinton munkatársai szerint az elnökjelölt beszédének nem is az volt a célja, hogy új kezdeményezéseket jelentsen be, hanem hogy "éles kontrasztot" villantson fel a két elnökjelölt gazdasági programja között.

Donald Trump számokkal, adatokkal alátámasztottan, a The New York Times szerint pontos diagnózisát adta az amerikai gazdaság mai lanyhaságának és okainak, és "klasszikus" republikánus programmal állt elő. Programja középpontjába a gazdasági növekedést helyezte. Elsősorban a középosztályra figyelve jelentős adócsökkentést javasolt, az ingatlanadó eltörlését, a vállalkozások adóinak egyszerűsítését és csökkentését, és általában a szerinte fojtogató gazdasági szabályozók lazítását helyezte kilátásba. Ezzel összefüggésben ismét utalt arra, hogy eltörölné az Obama elnök által bevezetett, sok elemében hibás, a vállalatokra és a biztosítottakra egyaránt nagy terheket rovó egészségbiztosítási rendszer eltörlését.

A republikánus elnökjelölt külön kitért a szabadkereskedelmi egyezmények – így a NAFTA, azaz az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény – felülvizsgálatára, hangsúlyozva, hogy nem szolgálják eléggé az amerikai érdekeket, és munkahelyeket "vittek ki" az országból.

Donald Trump az adócsökkentés, a munkahelyteremtés és a családsegítő intézkedések mellett "új jövőt" ígért honfitársainak, s leszögezte:

Három napra rá Hillary Clinton – óvatosan, de – védelmébe vette a globalizmust. Ahogyan fogalmazott: az Egyesült Államok visszavonulása az egyre összefonódóbb és egymásra utalt szereplőjű világgazdaságból további munkahelyek elveszítését jelentené.

A demokrata párti elnökjelölt adós maradt az amerikai gazdaság diagnózisával, a bajok és a bajok okainak elemzésével. Többnyire általánosságokban fogalmazott, és konkrétumként egy öt év alatt végrehajtandó állami infrastrukturális beruházást említett, melyre elnökként 275 milliárd dollárt szánna. Elsősorban adóemelésekből teremtené elő rá a pénzt. Mint ahogyan várhatóan adóemelésekből finanszírozná a megígért minimálbér-emelést, a csütörtöki beszédben ismét emlegetett ingyenes felsőoktatást és képzési programokat is. Hillary Clinton adóemeléseket ígért, igaz, hozzátette, hogy "csak" a módosaknak és a vállalatoknak, elvetette az ingatlanadó Trump által javasolt eltörlését is, és ő is mindenekelőtt munkahelyteremtéssel kecsegtette híveit.

Nem szólt viszont az amerikai gazdaság egyik nagy bajáról: a növekedés hiányáról. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb gondjának ugyanis a közgazdászok a lanyha növekedést tartják. Nemrégiben Larry Summers, a demokraták egyik gazdasági tanácsadója – aki Bill Clinton kormányzatában pénzügyminiszter is volt – a The Washington Postban arról értekezett, hogy minden a gazdasági növekedéstől függ: például a középosztály gyarapodása, de a szociális és a védelmi kiadások összessége is. John Cochrane, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének professzora éppen Summers elemzésére utalt, amikor a The Wall Street Journal pénteki számában felpanaszolta, hogy Clinton beszédéből hiányoztak a gazdasági növekedésre tett javaslatok. A közgazdász azt nehezményezte, hogy Clinton az ország gazdaságát infrastrukturális beruházásokkal húzná ki a stagnálásból, ám ennek finanszírozásához részben a megemelt adókat venné igénybe.

– írta elemezésében John Cochrane.

(MTI)