Donald Trumpnak szakítania kell az elődei által elhibázott amerikai külpolitikával, a liberális világrend gondolatával, mely csak életképtelen országokat és súlyos konfliktusokat hagyott maga után.

A Georgetowni Egyetem professzora szerint a fősodorhoz tartozó amerikai külpolitikai intézményrendszert megdöbbentette a gondolat, hogy Donald Trump elnöksége a végét jelentheti a hidegháború utáni liberális világrendnek, helyette pedig az üzletkötés kerülhet az Egyesült Államok külpolitikájának középpontjába.

Brenda Shaffer úgy véli, hogy a valóságban sosem volt elfogadott a hidegháború utáni liberális rend. És ami még ennél is rosszabb, hogy ez nagyban hozzájárult Amerika globális befolyásának csökkenéséhez is, ami mintegy két évtizede tapasztalható.

Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunió összeomlásával a nemzetközi játszmák és a biztonsági helyzet hatalmas erőformálója lett, ezt a lehetőséget elherdálták a republikánus és demokrata elnökségek ideje alatt. A professzor szerint mindez annak köszönhető, hogy a korábbi adminisztrációk magukba szívták az irreális, utópisztikus külpolitika napirendjét.

George W. Bush és Barack Obama is arra törekedett, hogy az amerikai modellt világszerte meghonosítsa, kormányokat megdöntve, ha szükséges. A probléma azonban az, hogy a demokratikus rezsimek helyett bukott államok jöttek létre, melyek a nemzetközi és a regionális bizonytalanság és további konfliktusok forrásaivá váltak. Shaffer szerint az utópisztikus gondolat ráerősített az USA és az Oroszország közötti feszültségekre, illetve hozzájárult ahhoz is, hogy korántsem kooperatív az Egyesült Államok kapcsolata Kínával.

Brenda Shaffer szerint a geopolitika hatása közel sem olyan jelentéktelen, mint ahogyan azt az amerikai külpolitika vélelmezte. Az Obama-adminisztráció gyakran elítélte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy ő még mindig a 19. századi geopolitikai szabályok alapján cselekszik. Putyin azonban felismerte, hogy a földrajz továbbra is erőteljes eszköz, míg Bush és Obama rendre figyelmen kívül hagyta az ilyesfajta aggályokat, így körbezárt, bukásra ítélt államokat teremtettek, elég csak Koszovóra és Dél-Szudánra gondolni.

Az amerikai-izraeli kutató szerint a korábbi elnökök idealista feltételezései bukott államokat és kormányzat nélküli területekhez vezettek. Bush és Obama öt bukott állam megszületését segítette elő, megdöntve a keményvonalas vezetőket, méghozzá úgy, hogy nem volt tervük arra vonatkozólag, hogy mi történik azután. Bush katonákat vitt Irakba és Afganisztánba, Barack Obama „Asszadnak mennie kell” politikája pedig lángra lobbantotta a szíriai polgárháborút.

Ezek a beavatkozások, melyek arra a tévhitre támaszkodtak, hogy a hatalmi űrt demokratikus mozgalmakkal kell feltölteni, sokkal rosszabb körülményekhez vezettek a lakosság és a szomszédok számára, mint mielőtt az USA eltávolította a diktátorokat – írja Shaffer.

A szerző szerint a Trump-kormányzatnak kooperatív kapcsolatokat kell fenntartania Oroszországgal és Kínával, vagy legalább egyikükkel. Az USA ugyanis már régóta szembesült azzal a ténnyel, hogy két legnagyobb stratégiai riválisa határos egymással, így nagyobb fenyegetést jelentenek egymásra, mint az Egyesült Államok. Shaffer szerint az is világossá vált az elmúlt néhány évben, hogy amikor az USA mindkét országgal biztonsági konfliktusba keveredett, akkor a két nemzet sokkal szorosabban együttműködésre volt képes.

Itt az ideje tehát, hogy ne csak a vezetők, hanem az országok motivációt is megvizsgálják. Amerika lehetőségei csökkentek azáltal, hogy Oroszországra csak Putyin felől tekintett, vagy a szíriai rezsim intézkedéseit teljes egészben Asszadhoz kötötték.

Brenda Shaffer írásában megjegyzi, hogy az üzletek megkötése bővítheti a politikai lehetőségeket és a biztonságot is fokozza. Ez a nem ideális helyzetekben ugyan ízléstelen lehet, de jobb valósághoz vezet, mint azok a politikák, melyek rémálmokat kreáltak, ahogyan azt Szíriában, Jemenben, Irakban és azon túl láthatjuk.