A vízkereszt ünnepét követő napon, január 7-én kezdték el ledózerolni Immerath-ban azt a jákira emlékeztető templomot, melyet nagyrészt helyi emberek, munkások közreműködésével építettek fel 1891-ben.

Az eset kapcsán sokak számára ismerősen csenghet az észak-franciaországi Abbeville városka neogótikus Saint-Jacques-templomának 2013-as – „a hit évében” történő – kíméletlen lebontása, amit a hívek elfogyásával, az egyházmegye rossz pénzügyi helyzetével indokoltak.

Nemcsak a neoromán, székesegyház méretű templom lett a bontócsákány áldozata, annak ellenére, hogy egyébként műemlék volt, hanem az egész falu, az összes házával, utcájával, kertjével, mindenestül – írja a Híradó a Heti Válasz cikkére hivatkozva.

A templom, valamint a település helyén pedig nem más, mint egy óriási bányagödör lesz: a Garzweiler II nevű barnaszénmező külszíni fejtésű területe.

Hasonló sors vár majd a szomszédos Lützerath, Borschemich és Keyenberg falvakra is; a döntéshozók ugyanis csak a festői szépségű Holzweilernek kegyelmeztek meg. Az Immerath melletti Pesch falut már 2014-ben elnyelte az óriásgödör – írja a lap.

A civilizáltságára büszke Németországban ugyanis hosszú ideje természetesnek vélik azt, hogy az egyébként rendkívül környezetszennyező szén kibányászásáért emberek, családok százainak otthonát sajátítsák ki és pusztítsák el.

A német kormány – a zöldek nyomására – 2011-ben döntött úgy, hogy 2022-ig az összes működő atomerőművét bezárja. Hogy e döntés mennyire felelőtlen volt, azt nemcsak e szörnyű képsorok, hanem egy sor más tényező is igazolja.

A gazdaságilag rendkívül fejlett Németország ugyanis képtelen megújuló forrásokból fedezni az energiaszükségletét, így az import mellett a lehető legszennyezőbb fosszilis energiaforrások kitermelésére szorulnak.