A jelenlegi ukrajnai konfliktust is ezek a szobrok szenvedték meg először – akkor még nem volt a levegőben a polgárháború lőporszaga. Először csak pár testrész tűnt el, majd szépen lassan lába kélt egész "műalkotásoknak". 

Két svájci, Niels Ackermann fotós és Sebastien Gobert újságíró úgy döntött, hogy az eltűnt Lenin-szobrok nyomába erednek és felkutatják őket Nyugat-Ukrajnában. Közös projektjükben – mely az Elveszve a dekommunizációban címet viseli – arra keresik választ, hogy minek egyáltalán szobrot emelni.

A rendszerváltozás előtt Ukrajna területén mintegy 5000 Lenin-szobor állt. Ami elég komoly szám ahhoz képest, hogy a területileg 28-szor nagyobb Oroszországban mindössze 7000 darab volt. 1991-ben a szobrok fele pillanatok alatt eltűnt, majd a 2013-as zavargások után további 1200-al tizedelték meg a Lenin-szobrok népes táborát.

2015-ben az ukrán kormány olyan törvényt hozott, amely az összes régi szovjet szimbólumot törvényen kívül helyezte – zászlókat, szobrokat, útjelző táblákat és bármit, amiben volt sarló és kalapács, vagy arra emlékeztető dolog. A Lenin utcákat Lennon utcákká nevezték át, és elkezdődött a Lenin-szobrok csonkításainak véres hulláma.

A szobrok általában önkormányzati-közösségi tulajdonban vannak. Sok helyen a városvezetés adta ki az ukázt, hogy el kell őket távolítani. Volt, ahol erre már nem is kerülhetett sor, mert ultranacionalista csoportok úgy megnyesték a szobrokat, hogy felismerhetetlenek lettek. A svájci páros szerint az az érdekes az egész folyamatban, hogy bár a szobrok lebontását a központi kormányzat döntése indokolja, ez mégis mindenhol máshogy történik. Nincs két település, ahol ugyanúgy bontották volna el Vlagyimir Iljicset.

A kutatásból két dolog szúrt szemet az újságíróknak: a hihetetlen mértékű bürokrácia, és a törvények szinte teljes hiánya. Van olyan szobor, amelyet tavaly szeptember óta nem tudtak megtekinteni és lefényképezni. Rengeteg kérelmet kell írniuk, de állításuk szerint állandóan fennakadnak a bürokrácia zátonyain.

A legtöbb szobor elhagyatott raktárakban rothad, vagy épp egy helyi sufniban őrlik az idő malomkerekei. Az is előfordult már, hogy a nagy forradalmár feje lakások, hálószobák dekorációs eleméül szolgált. A nacionalisták trófeaként gyűjtik ezeket a tárgyakat, sokszor egy vérbeli bélyeggyűjtő szenvedélyéhez, és alaposságához hasonlóan.

Érdekes, hogy a Lenin-szobrok megsemmisítése körül létrejött egy mozgalom, amely a néma cinkosságon és a kimondatlanságon alapul, és amely a múlt és a szovjet örökség ellen jött létre. De ezen túlmenően nem szolgál más célokat. Lenin büszke lenne rájuk, mert ahogy ő mondta annak idején:

(CNN)