Tanulságos történetben meséli el egy volt önkéntes, miért lett örökre elege a migránsokból
2018.05.11. 19:30
Segíteni akart a bevándorlókon, de mára már csak keserves tapasztalatként gondol vissza élete ezen időszakára. Nézzük, mi mesélnivalója van a mára már nyugdíjba vonult osztrák tanárnak, Franz Schmalwiesernek!
Franz Schmalwieserrel a Wochenblick című osztrák lap készített interjút, amely több szempontból is tanulságos. A volt tanár a 2015-ös migrációs válság idején segíteni akart az Európába érkező embertömegnek, manapság azonban éles kritikával illeti azt a folyamatot, amit csak úgy nevez, „menekültipar”. Mi történt?
Mint ahogy arról interjújában mesélt, a polgármester kérésére segített Neustadtlben négy menedékkérő családnak. Összesen 18 embert kellett felügyelnie, volt feladata bőven: sofőrködött, adományokat gyűjtött, német nyelvet oktatott, és többször saját zsebéből segítette ki a migránsokat.
Eleinte még 15 munkatársa volt segítségére, rengeteg adomány érkezett, az első néhány hónap után azonban jött a kiábrándulás.
A migránsokat ugyanis orvoshoz is elvitték, többek között szemészhez is. Az egyik bevándorlónak szemüveget kellett csináltatni, ám ő szebb és drágább szemüveget akart, 124 euróért. Ezt Schmalwiesernek kellett volna kifizetnie, amit természetesen nem tett meg.
Ha őszintén és teljes odaadással segítesz, de semmilyen hálát nem kapsz, – sőt, kihasználnak – előbb-utóbb eljön a dühös megvilágosodás. Hosszasan őrlődtem emiatt. Végül azonban felismertem, hogy a legtöbb bevándorló csak ki akarja használni a szociális rendszert”
– mesélt a férfi.
További józanító erővel bírt az, amikor szemtanúja volt, hogy egy család az ingyen kapott ruhák közt válogat, majd mikor átnézték őket, azt mondták neki: ezek nem jók, inkább menjenek el márkás ruhákat vásárolni.
Ami azonban ennél is döbbenetesebb, hogy a bevándorlók szinte már követelőztek, egy alkalommal például azt magyarázták az osztrák tanárnak, hogy két gyerek után havi 1400 eurót kellene kapniuk.
A szálláshelyeket, amelyeket Schmalweiser maga nézett ki, szintén elutasították a bevándorlók. Egy esetben például, amikor egy Amstettenhez közeli, 86 négyzetméteres, renovált, frissen bútorozott házat talált egy szíriai családnak, ők elutasították, mert nem volt benne automatizált fűtés, és közölték, hogy inkább Bécsbe mennének.
Noha a férfi szerint néhány esetben sikerült az integráció, ugyanakkor kénytelen leszögezni: az iszlám egyszerűen óriási problémát jelent.
Arra a kérdésre, hogy mit csinálna ma másképp, azt válaszolta: mindent. Meglátása szerint a menekültkérelmek elfogadása esetén szigorú ellenőrzésre lenne szükség. Úgy véli, dokumentálni kellene a bevándorlók viselkedését, hogy ezzel elkerüljék a szociális rendszer kihasználását.
A migrációt pártoló baloldaliakról is megvan a véleménye, amit inkább csak idézünk:
Nagyon sok baloldali teljesen naiv és elrugaszkodott a valóságtól. Egyszerűen nem értik, mit művelnek az állammal. Mindig is furcsálltam, hogy az egyenjogúság hívei miért maradnak csendben, hiszen az iszlámban ők az elsők, akik elvesztik szabadságukat és jogaikat.”