Az Európai Néppárt 2012-ben született politikai manifesztuma szerint minden emberi lény egyenlő jogokat élvez, mert az emberi természeten alapuló azonos méltósággal van felruházva. A másokkal való kapcsolataiban minden egyes személy szabadságát ezért mások szabadságának és méltóságának tiszteletben tartása korlátozza ezen alapvető egyenlőség elismeréséből eredően.

Az EPP elnökének azon szavai, amelyek nem átallanak politikai szövetségeseket egy halálos fertőzéshez hasonlítani, összeegyeztethetetlenek a Néppárt politikai krédójával, ezért álláspontunk szerint Donald Tusk méltatlanná vált jelenlegi pozíciójának betöltésére.

Az elmúlt napok vehemens kritikái a törvényhozásban kétharmados többséggel bíró magyar kormányerőket a demokrácia veszélyeztetésével vádolják, és Orbán pártja szerintük a járvány miatti veszélyhelyzet – jogi-alkotmányos – fenntartásával korlátlan, beláthatatlan időre akar magának teljhatalmat biztosítani.

A Magyar Helsinki Bizottság nevű külföldről finanszírozott NGO arról tett közzé közleményt az elmúlt napokban, hogy az Országgyűlés által 2020. március 31-én, a koronavírus elleni védekezésről elfogadott törvény „nem ad elegendő védelmet az ellen, hogy a kormány a veszélyhelyzetet kihasználva megsértse alapjogainkat vagy éppen tovább korlátozza a parlamenti ellenzék lehetőségeit”. A jogvédők szerint a koronavírus-törvény és „az azzal adott határidő nélküli felhatalmazás” veszélyes fegyver a fékek és ellensúlyok rendszerét tekintve.

A jogvédők korlátlan idejű korlátlan hatalmat vizionálnak, megfeledkezve az alkotmányos jogállam azon garanciáiról, amelyek az intézményes oldalból eredeztethetők. Ugyanis egy jól működő demokráciában a hatalom horizontális megosztása (időbelisége) alapvetően úgy értelmezhető, hogy egy adott politikai erő – választások útján – szabályos időközönként kerül hatalomra. Nem pedig korlátlan hatalommal, ugyanis a hatalommegosztás és az alkotmányos feladatok köre a jogállami alkotmányokban megosztott módon lefektetett, és a garanciális jogvédő intézmények sorában különösen az Alkotmánybíróság, mint az alkotmányvédelem fontos eszköze, folyamatosan őrködik az önálló hatalmi ágak demokratikus működése felett.

Az Alaptörvény C) cikk második bekezdése szerint: senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

Az Alaptörvényünkben is rögzített hatalmi felosztás (trias politica alapelve) nem engedi, hogy bármelyik ág magához ragadja a hatalmat, és önkényesen alakíthassa az ország és a benne élő állampolgárok életét, ugyanis a hatalmi ágak kölcsönösen kontrollálják is egymás működését, ezáltal biztosítva a fékek és ellensúlyok logikájának érvényesülését.

Amikor az Országgyűlés legutóbb úgy döntött, hogy explicit módon rögzített határidő nélkül meghosszabbítja a koronavírus-járvány elleni védekezés miatt hozott rendkívüli intézkedések hatályát, egy olyan döntést hozott, amely közvetett módon mégis alkalmazza az időbeliség követelményét. Méghozzá kétszer is. Az Alaptörvény 53. cikk harmadik szakasza alapján a Kormány rendkívüli rendelete tizenöt napig marad hatályban, kivéve, ha a Kormány – az Országgyűlés felhatalmazása alapján – a rendelet hatályát meghosszabbítja, következésképp az Országgyűlés (időben bármikor megszűnni képes) támogatásához van kötve a rendkívüli intézkedések hatálya, továbbá az 53. cikk negyedik bekezdés szerint: „a Kormány rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével hatályát veszti”.

Alkotmányos szabályozásunk értelmében tehát időben mégsem korlátlan az Országgyűlés által most adott rendkívüli kormányzati hatalom Magyarországon, ugyanakkor a koronavírus-törvény elfogadása biztosítani tudja azt, hogy a következő időszakban nem kell 15 naponta parlamenti jóváhagyást kérni a döntésekhez a törvényhozástól.

Csak összehasonlításként: a francia alkotmány 38. cikke szabályos rendeleti kormányzást tesz lehetővé, és a meghatározott időben az engedélyezett tárgykörben enged meg a kormánynak rendkívüli rendeleti törvényalkotást – a törvényhozók kontrollja mellett. A francia rendkívüli hatalom ráadásul nem is „csak” 15 napra szól, hanem a parlament döntése alapján most két hónapra biztosít „szuperhatalmat”, amely törvénnyel meghosszabbítható. Mindamellett, a francia alkotmány biztosította hatalom kapcsán azt is tudni érdemes, hogy a 49. cikk harmadik bekezdése egyértelmű kerülőutat is biztosíthat a kormánynak rendeletei elfogadtatásához: tervezeteket ugyanis adott esetben akkor is hatályba léptethet, ha azok nem kapták meg a Nemzetgyűlésben a szükséges többségi szavazati arányt.

Nagy-Britanniában és Olaszországban pedig a franciákénál háromszor hosszabb időtartamra, azaz hat hónapra hirdették ki a rendkívüli állapotot.

Egyelőre nem halljuk azonban az itthoni baloldali, liberális jogvédők részéről a nyugat-európai demokratikus és jogállami normák teljes megszűnéséről, és Franciaország vagy Olaszország napóleoni vagy szabályos katonai diktatúrába vezető útjáról szóló hangzatos, borús jóslatokat.