Soros pénzén élősködő szervezet jelent a magyar jogállamiságról
888.hu
2020.04.21. 18:45
Módszertani hiányosságok és ideológiai befolyásoltság: ilyen közelről a magyar demokrácia helyzetéről lesújtó véleményt megfogalmazó World Justice Project-jelentés – írja a Mandiner.
A portál emlékeztet, hogy Magyarországot leminősítette a legfrissebb, 2020-as, a demokráciát és az emberi jogok helyzetét értékelő nemzetközi rangsorában (Rule of Law Index) a World Justice Project (WJP) nevű szervezet. Az anyag szerint hazánk két helyet rontva a 60. helyre esett vissza a 128 országot felsorakoztató rangsorban, így Románia, Namíbia, Ruanda, Botswana, Ghána, Szenegál, Bulgária Koszovó, Mongólia vagy Macedónia is elénk került a listán.
A WJP elnök-vezérigazgatója, William H. Neukom amerikai milliárdos ügyvéd, a Microsoft jogtanácsosa, az Amerikai Ügyvédi Kamara egykori elnöke. Ő is alapította a szervezetet 2006-ban.
A WJP stratégiai partnere a Human Rights First, a Human Rights Watch és az Avocats Sans Frontières (Ügyvédek Határok Nélkül) nevű szervezetek is, melyek mind erős finanszírozási szálakkal kötődnek a Nyílt Társadalom Alapítványokhoz (OSF). Fő céljaik – multikulturalizmus erősítése, migráció legalizálása, homoszexuálisok jogai, abortuszpártiság és a többi – pedig mind egybe is vágnak a Karl Popper által kidolgozott és Soros György által képviselt nyílt társadalom eszmerendszerével. A WJP éves nagy rendezvényét rendszeresen támogatja is az OSF egyik kezdeményezése, a Open Society Justice Initiative.
Természetesen nem az a probléma ezekkel a szervezetekkel, hogy dolgoznak, vagy ezekkel a rangsorokkal, hogy nyilvánosságra hozzák őket, hanem az, hogy működtetőik és kidolgozóik azt igyekeznek elhitetni a nagyközönséggel, hogy ők »függetlenek«, »objektívek«, »politikailag semlegesen« dolgoznak, tehát jelentéseik megbízhatóak: ami így egész egyszerűen nem igaz
– mondta a Mandinernek Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a WJP tevékenységéről.
Szánthó szerint a „nemzetközi civilkedés” egy olyan világképet igyekszik kialakítani, melyben „vannak ők, az állításuk szerint kizárólag szakmai alapon dolgozó civilek, kutatók, értelmiségiek, akiknek állításai e státuszuknál fogva »nyilvánvalóan« érték- és érdekmotiváció nélküliek, és ezzel szemben van a »csúnya« politika, mely valóban érdekek mentén mozog. E szembeállításnak a célja azonban, hogy a nyilvánosság úgy érzékelje: ha egy vitában, például jogállamisági kérdésekben szembekerül a »civilek« és a politika álláspontja, akkor előbbié a releváns, mert ők befolyásmentesen dolgoznak”.
Érdekes és kissé ellentmondásos módon ezt a külön a WJP indexéhez készült, „A jogállamiság mérése” (Juan C. Botero-Alejandro Ponce: Measuring the Rule of Law) c. útmutató is elismeri. Nyitó fejezetének már a legelején leszögezik a szerzők, hogy a jogállamiság-fogalomnak „nincs nemzetközileg elfogadott definíciója”, nyilván legfőképpen a mélyen gyökerező kulturális különbségek miatt. Ennek ellenére mégis megalkottak egy jogállamiság-fogalmat a WJP számára, melynek alapja – kicsit hasonlatosan ahhoz, ahogy Soros György a „nyílt társadalom” teoretikusa – egy, William Neukom által adott 2007-es meghatározás.
A WJP jelentései „a jogállamiság négy univerzális alapelvéről” beszélnek, mint az „elszámoltathatóság”, az „igazságos törvények”, a „nyílt kormányzat” és a „hozzáférhető, pártatlan vitarendezés”. A négy alapelv kibontásához fel is vázoltak egy kilenc „faktorból” álló indikátorhalmazt, lényegében ezek alapján „mérik” a különböző országokban a jogállamiságot, ezekből áll össze az „index”.
Ez már rég nem a hatalommegosztás klasszikus elvéről szól, arról, hogy az egyes hatalmi ágak, a kormányzat, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás kölcsönösen ellenőrzik egymást, hanem arról, hogy a demokratikus választások alapján létrejött politikai aktoroknak egyoldalúan alá kell vetniük magukat nem választott szervek, nemzetközi testületek hatalmának. Ráadásul mindezt úgy, hogy a hivatkozott alap – mint jogállamiság, demokrácia – meghatározásának jogát utóbbiak a maguk számára tartják fenn
– tette hozzá Szánthó, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy például a WJP által „jogállamisági kritériumként” beazonosított kategóriáknak, mint amilyen az emberi jogok, alapkövetelménye például a „genderidentitás” tiszteletben tartása.
Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a Magyarországon is számonkért fogalmak nem tárgyilagosak: „nem is lehetnek azok, hiszen értékvitákról, világnézeti kérdésekről van szó, ezért blődség és megtévesztés ezeket a fogalmakat egyetemlegesen elfogadott, semleges standardokként beállítani”. Ráadásul az ilyen jelentések, indexek túltengése antidemokratikus tendenciákat erősít: abba az irányba tolják el az értelmezéseket, hogy a politikai legitimitás alapja nem is annyira a választói felhatalmazás, hanem sokkal inkább az, hogy a kormányzati-parlamenti döntéshozatal megfelel-e az ilyen „mércéknek”.
A teljes elemzés ITT olvasható.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
