Kína külügyminisztere telefonon kérte Oroszország külügyminiszterétől országa segítségét ahhoz, hogy enyhülhessen az Egyesült Államok és Észak-Korea között továbbra is háborús konfliktus kitörésével fenyegető feszültség. A Koreai-félszigeten esetlegesen kitörő katonai összecsapásnak a becslések szerint akár több millió halálos áldozta is lehetne.

Wang Yi kínai külügyminiszter telefonon egyeztetett Sergey Lavrovov orosz külügyminiszterrel annak érdekében, hogy elérje, Oroszország a lehető legsürgősebben járjon közbe a koreai válsághelyzet megoldása érdekében.

- közölte Wang az orosz diplomácia vezetőjével.

A diplomáciai segítséget kérő hívásra azután került sor, hogy Kim Dzsongun államának esetleges nukleáris és ballisztikus rakéta tesztjeivel kapcsolatban folyamatosan nőtt a háborúval fenyegető feszültség az utóbbi időben, annak ellenére is, hogy Peking vezetői mind a Trump-adminisztrációt, mind pedig Phenjant vitájuk békés rendezésére kérték.

A Kínai állami média tegnap arra figyelmeztetett, hogy ha Donald Trump katonai erővel oldaná meg a geopolitikai kérdéseket, akkor azzal a biztonság elérése helyett csak növelné a világot fenyegető veszélyeket.

A hivatalos kínai állami média fontos részeként számon tartott Global Times lap pedig szerkesztőségi véleményt tett közzé, amely szerint Donald Trump neve a szíriai légi bázis elleni légi támadás elrendelése miatt már biztosan, mint háborús elnök kerül majd lejegyzésre a világtörténelem emlékezetébe.

A befolyásos kínai lap szerint Trump már tanúbizonyságát adta annak, hogy elnökként nem csak büszkeséggel tölti el, de emellett még a megszállottja is az amerikai hadsereg dicsőséges katonai teljesítményének.

A kínai szerkesztőségi kommentár kitér az USA hadseregének a "minden bomba anyjának" nevezett bunkerromboló bombája afganisztáni bevetésére is. A lap szerint Észak-Korea biztosan érezte az Afganisztán felől érkező lökéshullámokat, bár ennek igazából nem volt értelme, mivel ettől a bombától Phenjan egyáltalán nem ijedt meg.

Az angol sajtó koreai válsághelyzettel kapcsolatos összeállításai idéznek még olyan szakértői elemző véleményeket is, amelyek szerint az is lehetséges, hogy Trump keményvonalas álláspontja valójában csak azt a célt szolgálja, hogy Kína minél nagyobb nyomást gyakoroljon Észak-Koreára a vitás ügyekben.

Például John Delury, a szöuli Yonsei Egyetem főmunkatársa szerint Trump csak blöfföl, amikor katonai intervenciót helyez kilátásba a Koreai-félsziget vonatkozásában. A Telegraphnak nyilatkozva a professzor úgy vélte, hogy Trump minden katonai megoldásra utaló megjegyzése olyan blöff, aminek az a célja, hogy elérje Peking álláspontjának megkeményedését Phenjan ellenében.

Egy új korai háború kitörése esetén a becslések szerint rendkívül komoly katonai és polgári veszteségekkel járhatna a katonai összecsapás. 

A magas veszteségekre okot adhat, hogy Észak-Korea hadserege a világ negyedik legnagyobb állandó létszámú fegyveres ereje a több mint egy millió fős békebeli létszámával.

Ráadásul az északi állam évtizedek óta gyakorlatilag állandó háborús készültségben van, folyamatosan bővítve a védelmi infrastruktúráját és támadó kapacitásait, amelyek bár technikailag nem a legkorszerűbbek a világon, azonban veszélyességüket tekintve mégsem lebecsülhetőek.

A vietnami, illetve az arab-izraeli háború tapasztalatai szolgáltak a haderő „hárompilléres” stratégiájának (meglepetésszerű támadás, gyors és döntő háború, valamint a „vegyes” taktika) megalapozásához. Ennek eredménye, hogy a csapatok többségét a fegyvermentes övezethez közel telepítették, megteremtve ezzel a gyors előrenyomulás lehetőségét és lecsökkentve a támadó szándék felfedési idejét.

Az öbölháborút elemezve Észak-Korea fokozta a föld alatti létesítmények építését, hogy védje stratégiailag érzékeny létesítményeit és fegyverzeteit az Amerikai Egyesült Államok precíziós fegyverei és légiereje ellen. Ez jól kiegészítette a már korábban is tervezett alagút-hadviselést, mely az ellenség mögötti területre történő behatolás egyik lehetséges változata.

Az észak-koreai haderő „hárompilléres” stratégiája (meglepetésszerű támadás, gyors és döntő háború, valamint a „vegyes” taktika) azt mutatja, hogy a katonai tevékenységek első fázisában a hagyományos és vegyi töltetekkel végrehajtott tömeges tüzérségi támadásra, rakétacsapásokra és ezzel párhuzamosan a különleges erők ellenség mélységében történő tevékenységére (meglepetésszerű támadás) kerülne sor.

Ezután az első lépcső hadműveleti erői kezdenének támadást a mélységben lévő ellenséges erők megsemmisítése és manőverezőfolyosók kialakítása érdekében, hogy elősegítsék a második és harmadik hullám (páncélos és gépesített erők) gyors áttörését.

A páncélos és gépesített erők támadásának célja a lehető leggyorsabb előrenyomulás déli irányba, Szöul bekerítése, a hadászati mélységben lévő dél-koreai és amerikai stratégiai pontok (különösen a légi- és haditengerészeti bázisok) elfoglalása 30 napon belül (gyors és döntő háború), valamint a Dél-Koreába irányított megerősítés megakadályozása.

Az északi  „vegyes taktika” lényege pedig a szorosan koordinált „kétfrontos háború”. Az első front a hagyományos fegyveres erők, a második front a különleges alakulatok, amelyek egyfajta aszimmetrikus hadviselést folytatnak és az ellenség mélységében tevékenykednek.

A mostani, legújabb koreai válsághelyzet komolyságának érzékeléséhez fontos az 1951-53. közötti koreai háború tapasztalatainak az ismerete is. Az ötvenes évek elején majdnem a harmadik világháború kitörését eredményező koreai konfliktus iszonyatos nagy mértékű pusztítással járt mind anyagi károkban, mind pedig ember életek jelentette veszteségekben.

A mindkét Korea infrastruktúráját szinte teljesen leromboló totális háborúban a két koreai oldalról a katonai és civil áldozatok száma 2 és 4 millió fő körüli, a kínai hadsereg részéről 500 ezer fő, az USA részéről 50 ezer fő, illetve a további nyugati szövetségesek részéről 30 ezer fő volt. A becslések szerint egy új koreai háború szintén ismét jelentős anyagi és emberi áldozatokkal járna. Komoly aggodalomra ad okot, hogy a szakértők nem zárják ki Észak-Korea készségét a birtokában levő vegyi fegyverek és atomfegyver polgári célpontok elleni bevetését, ahogy azt sem, hogy a háborúban célpontok lehetnek a békés célú nukleáris létesítmények, az atomerőművek is.

A kölcsönös háborús jellegű kommunikáció jegyében fölmerült, hogy az USA tengerészgyalogság különleges műveleti erőiből, a navy seals speciális egységei likvidálhatnák az észak-koreai államfőt. Más források pedig elképzelhető veszélynek tartják, hogy észak koreai kommandók a déli állam területén külföldi állampolgárokat rabolhatnak el, akiket északon a kiemelten védendő objektumok védelméhez használnak majd fel túszként. Akármi is történik a térségben, azzal kapcsolatban a végső szót nagy valószínűséggel Kína mondhatja ki.

Sokak szerint az egyik lehetséges forgatókönyv a válsághelyzet békés megoldására, ha ideiglenesen - úgymond humanitárius segítségnyújtás címszavával - a kínai néphadsereg katonái belépnének Észak-korea területére.

A Kínai és orosz katonai elemzések szerint az atomfegyverek koreai bevetésének elkerülhetetlen következménye lenne a másodlagos rádióaktív felhő okozta környezeti szennyezés is.

A rádióaktív sugárzást hordozó légszennyezés a szél irányától , az aktuális légköri viszonyoktól függően közvetlenül veszélyeztetné a két Korea mellett Kína és Japán lakosságát is. Az orosz távol-keleti területek a becslések szerint nem lennének veszélyben.