Olaszországban júniusban győztek elsöprő fölénnyel a bevándorlásellenesek. Az Öt Csillag Mozgalom és a Liga egyaránt kulcsfontosságú pozíciókat nyert a kormányalakítás során. Előbbi vezetője, Luigi Di Maio a gazdasági és szociális miniszter lett, míg a Liga elnöke, Matteo Salvini a belügyminiszteri posztot kapták meg, emellett mindketten miniszterelnök-helyettesek.

Kettejük közül egyértelműen Matteo Salvini volt az, aki felkavarta a politika állóvizét azzal, hogy megalkuvás nélkül megálljt parancsolt a migránsoknak. Többször is megtagadta migránstaxizó hajók kikötését, amelyek a Földközi-tenger vizeiről szállították az észak-afrikai bevándorlókat Olaszországba.

Mondani sem kell, hogy a lépések következtében Salvini igen hangos kritikákat kapott külföldről, belföldön pedig elkezdték megfúrni a Liga elnökét: „emberrablás” miatt indított a palermói ügyészség vizsgálatot a politikus ellen, s bár végül a Diciotti migránsai kiköthettek Olaszországban – azzal a feltétellel, hogy Albánia, Írország, valamint az olasz püspöki kar gondoskodik róluk –, negyven migráns szinte azonnal felszívódott közülük. Hogy ennek tudatában vajon Salvini bevándorláspolitikája, vagy az olasz ügyészség döntése volt-e a veszélyesebb Olaszországra nézve, az talán mára egyértelművé vált.

Akik azonban egyáltalán nem örültek Salvininek, azok a brüsszeli bürokraták. Ez rögtön cselekvésre késztette az olasz belügyminisztert, hisz pontosan tudta azt, hogy Európában egy egész tábor kívánja elpusztítani a kontinenst a migráción keresztül. Logikus tehát, hogy neki is szövetségeseket kell találnia. Ez jelen pillanatban is gőzerővel zajlik, július közepén Horst Seehofer német belügyminiszterrel találkozott az olasz politikus Ausztriában, és egyetértés volt közöttük arról, hogy Európa külső határait szigorúbban kell védeni az illegális migránsokkal szemben.

Emellett nemrégiben Orbán Viktor magyar miniszterelnök is Olaszországba látogatott, ahol egyértelművé tette a két fél: Macron jelenleg a legnagyobb ellenfele a bevándorlásellenes, nemzeti erőknek.

S hogy mindennek mi lett az eredménye? Többek között az, hogy a Liga ma a legnépszerűbb párt Olaszországban, a márciusi választások óta gyakorlatilag megduplázta szavazótáborát.

Mindeközben a szociális területen Luigi Di Maio ténykedik: augusztus elején megszavazták a kampányban beígért munkaügyi reformot. Az új csomag korlátozza a rövid távú munkaszerződéseket, és hosszabb felmondási idő biztosítására kényszeríti a munkáltatókat, emellett szűkíti az elbocsátások lehetőségét is. Növelik a társadalombiztosítási járulékot, illetve súlyosabb kártérítéseket kell majd fizetni a jogtalan kirúgások után.

Az új törvény ismét arra kötelezi majd a munkáltatókat, hogy többet fizessenek az olasz államnak, ha külföldön dolgoztatnak. Ez felülírja a korábbi, a multik számára jóval rugalmasabb szabályokat, amiket még Renziék fogadtak el 2015-ben.

A reformok várhatóan már szerepelni fognak a következő évi költségvetésben, amelyet a hónap végén hoznak nyilvánosságra. Minden valószínűség szerint Salvini változtatásai is benne lesznek a költségvetésben, a migránsok befogadására szánt pénzt ő inkább az önkéntes – vagy kényszerű – hazatelepítésekre szánná.