Nincsenek biztonságban a zsidók Nyugat-Európában
2018.10.31. 09:00
Európában az Egyesült Királyságban és Franciaországban él a legnagyobb lélekszámú zsidó közösség, és mindkettőről elmondható, hogy a mindennapi létezés is biztonságpolitikai kihívást jelent a számára”
– jelentette ki a Magyar Időknek Bodnár Dániel, aki amellett, hogy a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumának elnöke, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetőségi tagja is.
Bodnár az Európai Néppárt által a portugáliai Ericeirában rendezett Vallásközi párbeszéd című konferencián nyilatkozott a konzervatív napilapnak.
Ezzel szemben Kelet-Európában, így Magyarországon is, kevésbé a fizikai biztonság kérdései, sokkal inkább a többségi társadalom és a zsidó közösség sok évszázados, meglehetősen szerteágazó történetű együttélésének kölcsönösen tisztázatlan és így még sok helyütt tisztázandó dinamikái határozzák meg a diskurzust”
– jellemezte a magyar-zsidó együttélés aktuális kérdéseit a Tett és Védelem Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Kiemelte, hogy Magyarországon a kormányzat és az általa kialakított jogi környezet minden szempontból szolgálja a zsidó közösség önvédelmének és védelmének keretrendszerét. Emellett azonban el kell ismerni, hogy Magyarországon a muszlim közösség lélekszáma elhanyagolható, ezért is történik kevés zsidóellenes támadás hazánkban.
Magyarországon egyébként a közösség nagyságának aránya a teljes társadalom lélekszámához viszonyítva nagyjából ugyanakkora, mint Franciaországban: nálunk körülbelül 120 ezer fős a zsidó közösség, a 60 milliós Franciaországban pedig körülbelül 600 ezres. A Franciaországban tapasztalható zsidóellenes atrocitások száma 2017-ben valahol 1800 körül mozgott, amelynek fele fizikai atrocitás volt, míg Magyarországon ez a szám 37, amelyek közül egyik sem volt fizikai jellegű”
– mutatott rá a nyugat-európai és a magyarországi zsidóság eltérő helyzetére.
A Vallásközi párbeszéd elnevezésű konferencia egyik fő témája az Európát sújtó identitásválság volt, mely a második világháború után kezdett kibontakozni a szélsőséges individualizmus terjeszkedésének következtében.
Rendkívül komplex kérdés ez, hiszen Európában konszenzus van arról, hogy az identitások szabad választása önérték"
– utalt az anomáliákra Bodnár Dániel.
Ám a maga részéről a közösségi létforma mellett tört lándzsát:
Elkötelezetten hiszek a közösségi létezés fontosságában, és azt gondolom, hogy az identitáspolitikák korának vége van. Méghozzá azért, mert egyértelműen zsákutcába futottak mint társadalomszervező elv. Ennek ellenére mind az Egyesült Államok, mind Európa akadémiai világában máig tartja magát a neomarxista narratíva, sőt dominanciája van. Az pedig nyilván egy hosszabb folyamat, amíg ez a dominancia megszűnik.”