Benjámin Netanjahu miniszterelnök minden eddiginél szűkebb jobboldali koalíciót és Ciszjordánia annektálását ígérte arra az esetre, ha pártja megnyeri a mai napon zajló izraeli parlamenti választásokat. 

A finisben tíz nap alatt megjárta Washingtont és Moszkvát, hogy együtt mutatkozzon a neki gáláns gesztusokat tevő politikusokkal. Donald Trump amerikai elnök a Golán-fennsík fölötti izraeli fennhatóság amerikai elismerésével, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig egy 37 éve Szíriában eltűnt izraeli katona földi maradványainak átadásával jelezte "nagyrabecsülését". 

Az izraeli Háárec elemzése szerint Netanjahu politikájának legfőbb tanulsága, hogy megdőlni látszik az a több évtizedes tabu, hogy ha Izrael nem oldja meg a palesztinokkal való konfliktust, akkor soha nem lesz erős és virágzó gazdasága, és polgárai nem élvezik a nyugati életszínvonalat.

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy bár a kampány során a Beni Ganz vezette Kék-Fehér párt a tengeralattjárók – szerintük gyanús – közbeszerzésének korrupciós ügyével elért sikereket, de amikor a közvélemény-kutatók népszerűségük emelkedését jósolták, akkor az Izraelben "bűvésznek" nevezett kormányfő rendre előhúzott a kalapjából egy újabb nemzetközi sikert.

A kampány záróidőszakában mindkét párt teljes mozgósításba kezdett, de ebben a Kék-Fehér szövetségnek előnye van: gátlástalanul átcsábíthatja a baloldali pártok, a Munkapárt és a Merec szavazóit, mert célja a legnagyobb párttá válni, hogy Ganz esélyt kaphasson a kormányalakításra az államelnöktől. 

Ezzel szemben a Likudnál a "Veszélyben a jobboldali kormányzás, ha nem a Likudra szavazol" jelszava kockázatos játék, mert ha a Likud túlzottan megerősödik, kieshetnek a kis jobboldali pártok, felborítva a választási matematikát, s esélyt adva a baloldali blokk növekedéséhez. Viszont Netanjahu joggal gondolhatja, hogy ha a Likud nem teljesít megfelelően, akkor ellehetetlenül a kormányzása, és túlzottan kiszolgáltatottá válik a kisebb pártoknak. 

Beni Ganz nyugalmazott tábornok, az ellenzéki Kék-Fehér párt vezetője az első izraeli politikus, akinek némi esélye van arra, hogy megszorongassa a választásokon Benjámin Netanjahu miniszterelnököt, Netanjahu tíz éve tartó, érdemi kihívó nélküli kormányzása után. Ganz személyisége és karrierje alapvetően ellentétes Izrael kormányfőjének, Benjámin Netanjahunak az egyéniségével, pályájával.

Ganz egyszerű családból származik, míg Netanjahu apja ismert történészprofesszor volt, ő pedig a legjobb amerikai középiskolákba, s a neves MIT egyetemre járt. Ganz tört angolsága, gyakorlatlan sutasága szembeötlő volt néhány napja Amerikában, az AIPEC zsidó lobbiszervezet kongresszusán, ahol a jelenlegi miniszterelnök természetes otthonossággal mozog. Interjúiban olykor dadog, keresi a szavakat, egyelőre nehezen találja meg a riporterek kényelmetlen kérdéseire a kitérő, semmitmondó válaszokat.

Az országban 6 339 729 választópolgár szavazhat 10 720 választási urnánál, melyből 3943 mozgó urna. Érdekesség, hogy idén első alkalommal a vonatok és a buszok díjmentesen állnak a választók rendelkezésére a választás napján, hogy ezzel megkönnyítsék eljutásukat a választóhelyiségekhez. Ráadásul Izraelben a választások napja államilag fizetett munkaszüneti nap. 

Emellett igen fontos tényező az egyes társadalmi csoportok részvétele is. A mintegy százötvenezer fős, és általában aktívan részt vevő drúz kisebbség a tavaly nyáron elfogadott nemzetállamtörvény miatt várhatóan nem szavaz az eddigi kormánypártokra.

Ugyanakkor sajtóértesülések szerint idén az arab kisebbség tagjai is a szokásosnál tizenöt százalékkal kevesebben mennek el választani, ami akár másfél mandátumos veszteséget is jelenthet a vegyes nemzetiségű, zsidó-arab szavazótáborral rendelkező, baloldali liberális Merec pártnak. Ezért az arab pártszövetségből kilépett Balad nevű arab párt sorsa is kétséges, nevezetesen az, hogy képes lesz-e megugorni a felemelt, 3,25 százalékos választási küszöböt. 

A közvélemény-kutatók utolsó felmérései szerint a Beni Ganz vezette Kék-Fehér ellenzéki centrista párt támogatottsága valamennyivel nagyobb, mint a jelenlegi kormányfőé, ám a jobboldali blokk összességében megelőzi az ellenzéket.

Ez utóbbi információ azért nagyon lényeges, mert a bejutott pártok vezetőit a választások után az államelnök fogadja, és csak annak a politikusnak adja az új kormány megalakításának jogát, aki a pártok szerint a legnagyobb valószínűséggel képes stabil koalíciót létrehozni. Emlékezetes, Benjamin Netanjahu negyedik koalíciós kormánya 2015-ben hasonló módon, hét (!) párt részvételével alakult meg.

Az izraeli tévécsatornák este tízkor kezdik meg az első – még csak a közvélemény-kutatók próbaurnáinál megjósolt – eredmények közlését, de ha szoros az eredmény, akkor csak másnap hajnalban, a valódi, összeszámolt szavazatok alapján lehet meghatározni a bejutott pártok nevét és mandátumaik számát. Izraelben egyébként hagyományosan igen magas a részvételi arány, a legutóbbi, 2015-ös választásokon a jogosultak közel hetvenkét százaléka voksolt.