„Bill Clinton Lengyelországnak és Magyarországnak: csináljátok azt a bevándorlással, amit mi mondunk, mocskos kis Putyinok!”   címmel Daniel McAdams, a béke és a gazdasági jólét témáit kutató Ron Paul Intézet ügyvezető igazgatója ezzel a címmel írt cikket arról, hogy a volt amerikai elnök először egy pillantást vet az USA viselkedésére Magyarország irányában az amerikaiak által „felszabadításnak” nevezett időpont után. Röviddel ezután „az USA olyan politikai nyomást alkalmazott, amelyre a legtöbb magyar még ma is jól emlékszik. Az Egyesült Államok nyíltan támogatta a ’megreformált’ kommunista párt visszatérését a hatalomba, ami Washington segítségével 1994-ben meg is történt. Az USA beavatkozása a magyar belügyekbe a ’felszabadítás’ után szünet nélkül folytatódott, akár a szovjetek beavatkozása folytatódott szünet nélkül a magyar belügyekbe, miután Moszkva Budapestet felszabadította Berlintől.  Egy idő óta az USA (és a brüsszeli EU-s bürokraták) lehurrogják Magyarországot és a többi közép-európai ’rosszfiút’, mint Lengyelországot, Szlovákiát és a Cseh Köztársaságot, amiért nem fogadnak be az amerikaiak által bombázott országokból menekülők tízezreit…Ne tegyétek a problémáitokat a mi problémánkká, mondják a kelet-európai vezetők”.  McAdams így folytatja: „Mit gondolnak magukról ezek a mitugrászok, amikor így merik kérdőre vonni Washingtont, füstölög az amerikai hatalmi elit. A Közép-Európára lőtt legutóbbi rakéta Bill Clinton volt elnöktől érkezett, aki New Jeseyben a hét elején rúgott Lengyelországba és Magyarországba, amiért nem engedelmeskednek Brüsszelnek és Washingtonnak. Clinton üzenete világos volt: ’felszabadítottunk titeket, visszaadtuk szuverenitásotokat, hát akkor tegyétek azt, amit mondunk nektek!’. A szerző így értékel, miután idézi a clintoni mondatokat Lengyelország és Magyarország áhítozásáról a putyini diktatúra iránt és a külföldiek távoltartásának irányába: „…Clintonnak iszonyatosan nincs igaza. Magyarország nem ’adta fel a demokráciát’, amikor a menekültek befogadásáról van szó. Tény, hogy Magyarország sokkal több demokráciát biztosított, mint Clinton és felesége bármikor is tolerálna a szavazóktól a migráció kérdésében. Még e hónapban a magyar parlament országos népszavazást hagyott jóvá arról, vajon Magyarország elfogadja-e a Brüsszel által rájuk rótt menekültkvótákat. Ennyi elég a demokráciából?” A cikk így zárul: de Clintonnak és Clintonnének  (valamint az utóbbi nagy támogatójának, George Sorosnak) nem demokratikus az, hogy az emberek lehetőséget kapnak olyan alapvető kérdésekről szavazni, mint a menekültpolitika. Azt tekintik demokratikusnak, ha a magyar kormány elfogadja Washington és Brüsszel diktátumait és figyelmen kívül hagyja a magyar nép akaratát. Ha Hillaryt megválasztják, Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek mindkét Clintont persona non gratanak kell kinyilvánítania”,  zárul az agytröszt honlapjára ma kiposztolt cikk.

Robert Parry ismert tényfeltáró újságíró, az Associated Press és a Newsweek korábbi munkatársa, a világ első internetes tényfeltáró portáljának főszerkesztője exkluzív írást jelentetett meg honlapjukon, amely arról szól, hogy „Amint a Nyugat egyre mélyebben avatkozik be a szíriai konfliktusba és új hidegháborút indít Oroszország, a fősodratú hírmédia összeomlott, mint a megbízható információ eszköze, és veszélyt jelent a világra nézve”. A cikk így indul: „Van-e bármilyen olyan intelligens ember, aki manapság úgy olvas el egy New York Times cikket Oroszországról vagy Vlagyimír Putyinról, hogy az tárgyilagos és kiegyensúlyozott lesz?… És nem ugyanaz a helyzet a Washington Posttal, az NPR közszolgálati rádióval, az MSNBC-vel, a CNN-nel vagy csaknem bármely más amerikai hírforrással?” … „De ugyanez az irányzat vonatkozik Iránra, Szíriára, Venezuelára, Nicaraguára és más országokra vagy mozgalmakra, amelyek felkerültek az amerikai kormány ’ellenségességi’ listájára. Senki nem állítja, hogy ezen országok nem érdemelnek bírálatot, de a tényeket kiegyensúlyozottan kell kezelni. „Vajon ma olvasható-e az amerikai fősodratú sajtóban egyetlen jó szó is Putyinról? Csak ingnélküli bohócként vagy a megtestesült ördögként ábrázolható. Hillary Clinton volt külügyminisztert széles körben dicsérték, amikor 2014-ben Hitlerhez hasonlította”. A cikk így folytatódik. „Az, hogy a Nyugat démonizálja külföldi ’ellenségeit’, nem csak támadás a szólásszabadság és a lényegi demokrácia ellen, de veszélyes azért is, mert az gátlástalan amerikai és európai vezetőket arra sarkal, hogy erőszakos és rosszul felfogott lépéseket tegyenek, amelyek révén embereket ölnek meg és terjed a gyűlölet a Nyugat ellen.” Mint ahogyan ez történt Szaddam Husszeinnel, ami után Irakot lerohanták. Aki akkor kételkedett abban, hogy az iraki diktátor valóban rejteget-e tömegpusztító fegyvereket és együttműködik az al-Kaidával, azt „Szaddam apologétájának” vagy még ennél rosszabb jelzőkkel is illették.

A neokon Robert Kagan, Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár teoretikus férje az amerikai főváros lapjában ezzel a címmel sikolt fel: „Így jön a fasizmus Amerikába”. A cikk első két mondata: „A Republikánus Párt azon kísérlete, hogy Donald Trumpot normál politikai jelöltként kezelje, nevetséges lenne, ha az nem lenne olyan veszélyes a köztársaságra nézve. Minden rendben lenne, ha Trump a párt ’konzervatív’ elveit hangoztatná”. (Kagan érvelése követi Sinclair Lewis 1935-ben „Ez itt nem történhet meg” címmel az Egyesült Államokban megjelent szatirikus regényét, amelyben Berzelius „Buzz” Windrip populista amerikai szenátort – miután drasztikus gazdasági és szociális reformokat ígér és azt,  hogy visszatér a patrióta és hagyományos értékekhez – elnökké választják, majd már a Fehér Ház birtokosaként plutokrata/totalitáriánus hatalmat rendez be, Hitler mintájára.)                                                                

Egyre több „populista párt” csapolja meg a migrációval kapcsolatos népi elégedetlenséget, írja a világlap cikke, mely sorra veszi, mely országokban történik ez így. /Svájc következetes elhallgatásával – ott a szélsőjobb vezeti a kormányt – ez az írás sem tesz kivételt a látható említési tabu alól./

„Ausztria történelmi jobbra átra készülődik” címmel az uniós ügyekre szakosodott portál azt írja, nyerésre áll Norbert Hofer a vasárnapi elnökválasztások előtt. A második világháború óta ez lenne az első eset, hogy Nyugat-Európában demokratikusan szélsőjobboldali államelnököt választanak, figyelmeztet, majd idézi a balliberális osztrák Der Standard napilapot, amely óvott „az elnöki puccstól” és Ausztria orbanizálásától”.  Martin Glier, a Szabadság Párt szóvivője „nonszensznek” nevezte azt, hogy Hofer „autoriter elnök” lenne. „Nem csak Ausztria, hanem az osztrákok elnöke lenne, aki megvédi érdekeiket, szemben egy olyan kormánnyal, mely hosszú időn át nem ezt tette.

A jobboldali konzervatív amerikai tévéhálózat portálján az állomás által megrendelt felmérés eredményei láthatóak. Most először Trump vezeti a népszerűséget Clintonné előtt, 45:42 arányban.

A vezető német lap szokatlan indulattal támadja Oskar Lafontaine, a Baloldal (Die Linke) elnökét (volt német pénzügyminiszter), hogy már ő is használja a „hazugsajtó” kifejezést (mely Németországban hitleri társítású szó), nem csak az AfD (Alternatíva Németországnak) politikusai vagy a PEGIDA mozgalom tagjai. Lafontaine azt állította, hogy „a német médiumok a hatalmasokkal esküdtek össze, hogy az igazságot eltusolják, a tényeket eltorzítsák és az eliteket védjék”.  Lafontaine facebook oldalára azt írta, hogy „a TV-adók a neoliberális pártokat szolgálják”, majd egy felmérést idéz, melyből kitűnik, hogy a Die Linke politikusait még az AfD-beli kollégáiknál is kevesebbszer szólaltatják meg a német tévékben.

Egyre élesedik a választási harc Ausztráliában és mindinkább a migráció kerül középpontba, noha az országba már nem tudnak ellenőrizetlenül letelepedni az odaigyekvők. A hatalmon lévő Turnbull-kormány konzervatív bevándorlásügyi minisztere, Peter Dutton most sokak által sértőnek talált módon méltatta kormánya korlátozó bevándorláspolitikáját, amikor olyan menekültektől óvott, akik „sem számolni, sem írni nem tudnak, sem saját nyelvükön, nemhogy angolul.”

Az Egyesült Államok vezető külpolitikai folyóirata „Az Iszlám Állam Egyiptomot veszi célba” főcímmel és „Miért került a csoport látókörébe a Sínai-félsziget?” alcímmel arra figyelmeztet, hogy miután az IÁ teret vesztett Irakban, Líbiában és Szíriában, most médiakampányba kezdett, hogy a Sínai-félszigeten működő egységét támogassa. Ez azt mutatja, hogy az IÁ figyelme Észak-Afrika felé fordul, és ez magába foglalhatja a terroristák növekvő érdeklődését Izrael iránt, amely „a kalifátus következő célpontja lehet”.