Nemzetközi sajtószemle
2016.04.06. 11:18
„George Soros Kreml-ellenes infómosása visszaüt Clintonra és Cameronra” címen az orosz hírügynökség német nyelvű hírportálja azt írja a célzottan kiszivárogtatott és megszűrt panamai offshore iratokról, hogy „azok Soros-pénzelte tálalása Putyin besározását célozták meg, de az ennél többet ártott Hillary Clintonnak az ügyben mutatott összejátszó szerepének, valamint David Cameron és más nyugati szélhámoskodóknak a leleplezésével”. A dokumentumokat egy olyan hálózat szűrte meg, amelynek tagjai a George Soros és számos CIA finanszírozásában működő szervezet, beleértve a Tényfeltáró Újságírók Konzorciumát, valamint a Szervezett Bűnözésről és Korrupcióról Tudósító Projektet. Nem meglepő, hogy a lapok főcímeiben mindenütt ott szerepelt Putyin orosz elnök, akinek a neve nem található a cégek adóelkerülésére szakosodott Mossack Fonseca panamai cégnek a Süddeutsche Zeitung számára átadott irataiban. Ezután azonban – hála a WikiLeaksnek – a figyelem a kiszivárogtatásban szerepet játszók felé fordult. Mint David Cameron apja felé, akinek offshore cégének köszönhetően 30 éven át kerülte el, hogy Nagy-Britanniában adót fizessen. Amiért Jeremy Corbyn ellenzéki munkáspárti vezető azonnali vizsgálatot követelt, mivel az „nem magánügy, hogyha valaki nem fizet adót”. De az elmúlt nap legfontosabb leleplezése Hillary Clinton elnöki kandidáns magán email szerveréből származik. Számos, tegnap nyilvánosságra került, 2011-ből származó emailjéből kiderült, hogy az akkor külügyminiszter Clintonné szorgalmazta a Panama Szabadkereskedelmi Megállapodást annak ellenére, hogy számos szervezet figyelmeztetett arra, a megállapodás révén növekedne az adóparadicsomok száma és a pénzmosási tevékenység. Az amerikai külügyminisztériumnál számosan aktívan lobbiztak a megállapodás megkötéséért. „Érdekes, hogy a lobbizó vezetők névsora lefedi Clinton Globális Kezdeményezésének támogatóinak névsorát, kezdve a szaúdi királytól Porosenkó ukrán elnökig, akik név szerint megtalálhatók a panamai offshore-papírokban. Sőt, a panama papírokban ott szerepel előkelő helyen a Deutsche Bank, amely Clintonnénak 485 000 dollárt fizetett fellépéseiért röviddel azután, hogy a kereskedelmi szerződést aláírták.” Bernie Sanders, Clintonné demokratapárti kihívója kedden azzal vádolta vetélytársát, hogy „segítette keresztülnyomni a kongresszuson a Panamai Szabadkereskedelmi Megállapodást és az eredmények katasztrofálisak voltak”.
A hatalmas médiavihart kavaró panamai dokumentumok ügyében feltűnő, hogy ott egyetlen amerikai céget nem említenek meg, kezdi a hírügynökségnek adott interjúját Ernst Wolff német pénzügyi szakértő, a Nemzetközi Valutaalap Világhatalom – egy rablóhadjárat krónikája című könyv /amelynek természetesen nincs magyar kiadása/ szerzője. Elmondta, a világon nincs egyetlen jelentős pénzügyi vállalat, amelynek ne lenne valahol bejegyzett offshore cége. „Egy egyszerű munkás a sokszorosát fizeti adóban, mint amit a világ bármely nagyvállalata”, tette hozzá. Az amerikaiak azon vannak, hogy a világon minden adóparadicsomot felszámoljanak. Mint Svájcot, amit sikerrel megtettek. „Azért, hogy Nevada, Dél-Dakota, Wyoming és Delaware amerikai szövetségi államok egyeduralkodó adóparadicsomok lehessenek”.
„Korrupció propagandafegyverként” címmel a világ első internetes tényfeltáró portálja a panamai dokumentumokról azt írja, „A fősodratú amerikai újságírás és a propaganda egyre kevésbé választható el egymástól, ahogyan ez most megnyilvánult a Putyinra kihegyezett korrupciós sztorik esetében”. Ez a média rutinszerűen alkalmaz kettős mércét az emberi jogok és a korrupció terén is. A korrupcióról tudósító médiát a kormánypropaganda követelményei olyannyira korrumpálták, hogy „azonnal gyanút fogok, amikor a fősodratú média egyes ’kijelölt gonosztevőre’ kihegyezett szenzációt tálal”. Az ilyen hírek után várható rendszerbuktatás is olyan civil szervezetek segítségével, amelyek az amerikai kormány Nemzeti Demokrácia Alapítványától (National Endowment for Democracy) vagy a Soros-féle neolibeárlis pénznöktől kapnak anyagi támogatást.
„Bosznia Iszlám Állam problémája” főcímmel és „Sharia falvak” alcímmel a vezető német hetilap hírportálja arra hívja fel a figyelmet, hogy „radikális iszlamisták új menedékhelyet találtak Boszniában. Harcosokat toboroznak, a dzsihadot reklámozzák és az iszlám fundamentalista értelmezését prédikálják – rögtön az Európai Unió határa mellett”.
A „Pofon Trumpnak és Clintonnak, győzelem Cruznak és Sandersnek” címmel írt cikkben az olvasható, hogy a wisconsini előválasztások után, noha Trump vereséget szenvedett, „felmerül a kérdés, hogy egyáltalán még megállítható”, hiszen a legtöbb delegálttól még mindig neki van a legtöbb szavazata. /Mit írt tegnap a Soros-finanszírozású 444.hu hírportál erről Ma reggel eldőlhet, hogy lesz-e elnökjelölt Donald Trumpból címmel tegnap röviddel éjfél előtt írt cikkében? Ezt: „Ez pedig minden józan számítás szerint azt jelenti, hogy nem Donald Trump lesz a republikánusok elnökjelöltje a novemberi választáson”. Mint ismeretes, Soros jelentős összeggel támogatja Hilary Clinton kampányát és utálja Trumpot./
Ma, április 6-án indul a „szélsőjobboldali” Flamand Érdek belga párt Iszlámfigyelő nevű honlapja, amely arra ösztökéli a belgákat, hogy jelentsék, ha muzulmán szomszédjuk „halal mészárlást hajt végre a fürdőkádban vagy az erkélyben”. Az antirasszista szervezetek arról tájékoztatták az uniós ügyekre szakosodott honlapot, hogy ez megszegi az EU és tagországai gyűlöletbeszédre vonatkozó jogszabályait.
Európában a terrortól és az etnikumok közötti villongásoktól való félelem a gazdagokat se kíméli. „Tavaly csak Párizsból hét ezer milliomos vándorolt ki – elsősorban Tel-Avívba”, olvasható az alternatív osztrák hírportálon.
„Miért mondja az ENSZ a palesztinoknak, hogy védjék megszállóikat?” címmel megjelent cikkében a palesztinok jogait védő portál elfogadhatatlannak tartja, hogy az ENSZ elítéli, ha palesztinok késsel támadnak az őket megszálló izraeli katonákra akkor, amikor az ENSZ 1974. november 29-i határozata egyértelműen leszögezi, hogy minden népnek joga van „minden eszközzel harcolni” az őket leigázókkal, gyarmatosítókkal, megszállókkal szemben „beleértve a fegyveres harcot”. Más esetekben az ilyen ellenállók, partizánok, stb. nemzeti hősök és nem – ahogyan a média kötelezően használja a szót - „terroristák”. Hősök, mint amikor a II. világháborúban a németek ellen vagy Algériában a francia gyarmatosítók ellen harcoltak.