Seehofer Orbánnal egyértelműen üzent Merkelnek címmel ír a lap a magyar kormányfő és a bajor miniszterelnök müncheni találkozójáról, amely apropója az 1956-os magyar népfelkelés /klubrádióul: „ellenforradalom”/  volt. Az ünnepélyes találkozóra a bajor parlament szenátusi termében került sor, a magyar, a bajor és a német zászló társaságában, de „kék európai zászló” nem volt. Látható, hogy a bajor miniszterelnök és Orbán tényleg barátilag szeretik egymást. Maga a találkozó ténye üzenet Merkelnek Seehofertől – hangsúlyozza a beszámoló. /A találkozóval kapcsolatos külföldi sabloncikkek – dögölj meg szélsőjobboldali Magyarország,  populista, idegengyűlölő, stb. – a Klubrádió szemléjében hallható./

Iraki offenzíva: rendkívüli veszély a polgári lakosságra címmel a portál arról ír, hogy az Amnesty International katasztrofális következményeket lát most, amikor az iraki hadsereg amerikai és francia támogatással megtámadta Moszult, a milliós iraki várost. Az ENSZ menekültügyi szervezete azzal számol, hogy ennek nyomán egymillió ember válhat menekültté, és 700 000 iraki szorulhat segítségre.

A WikiLeaks tegnap bejelentette, hogy Ecuador szombat délután 5 órakor elvágta londoni nagykövetségén Julian Assange – a  (Soros által nem támogatott) portál alapítója – internet hozzáférését az ország londoni nagykövetségen azután, hogy a WikiLeaks szombaton kezdte bemutatni Hillary Clinton és a Goldman Sachs kapcsolatát.

Miért csak az „aleppói humanitárius válságot” dobolják állandóan a fülünkbe? – kezdi cikkét Reagan elnök volt pénzügyi államtitkára, a Wall Street Journal egykori szerkesztője. Miért nem hallunk a többi szíriai válságról? „Ott ahol a Washingtont kormányzó gonosz rászabadította az Iszlám Állam zsoldosait Szíriára, hogy népét lemészárolja?” Miért nem hallunk a jemeni humanitárius válságról, „ahol az USA és Szaúd-arábiai vazallusa mészárol le jemeni nőket és gyerekeket? Miért nem hallunk a líbiai humanitárius válságról, amely országot Washington elpusztította és káoszt hagyott helyében? Miért nem hallunk a humanitárius válságról Irakban, amely már 13 éve folyik, vagy a 15 éve tartó afganisztáni humanitárius válságról?

A válasz az, hogy az aleppói válság Washington válsága, amiért az Iszlám Államhoz tartozó zsoldosai veszítenek a szíriai hadsereggel és az orosz légierővel szemben.” Ezután rátér a washingtoni háborús héjákra: „A neokonzervatívok cionisták. Azáltal, hogy a Közel-Keletet káosszá fokozzák le, mindkét céljukat elérik. Eltávolítják az izraeli terjeszkedéssel szembeni szervezett ellenállást és olyan dzsihadizmust teremtenek, amivel destabilizálni lehet olyan országokat, mint Oroszország, Irán és Kína, amelyek egyoldalú hatalmuk gyakorlásának útjában állnak.”

Európa időzített menekültbombája címmel írja az amerikai portál európai kiadása, hogy míg a kontinens vezetői égre-földre dicsérik az EU-török megállapodást, amelyet Merkel kancellár személyesen tárgyalt meg Erdogannal, az egyre inkább időzített bombának tűnik. Az egyezmény Achilles-sarka az, hogy a megállapodás főbb kitételeinek végrehajtására sem Európában, sem Törökországban nincs politikai akarat. És ha a vezetők nem váltanak gyorsan irányt, annak következményeit Ankarától Berlinig érezni fogják. Ezt maga Gerald Knaus nyilatkozta a Politiconak, aki a megállapodás fő „építésze”. A menekültek görögországi kezelése nemhogy felgyorsult volna, hanem lelassult. De az európai vezetők nem hajlandók meglátni a problémákat. Athénnak a megállapodás szerint joga van visszaküldeni menekülteket Törökországba. De eddig az odaérkezett 14 ezerből csak hatszázat küldtek vissza. A szigetekről most a szárazföldre viszik őket, ami azt jelenti, halványul az esély, hogy valaha is visszaviszik őket Törökországba, noha az EU pont az ellenkezőjét akarta. Ha pedig jogi eljárásra kerül a sor, a bíróságok sorra mondják, Törökország nem biztonságos ország a menekülteknek.    

Lili Bayer budapesti tudósítását közli a portál arról, hogy a politikai spektrumon miért tolódik jobbra Közép-Európa – Magyarország, Lengyelország és Szlovákia – ifjúsága. A tudósító egyik jobbikos beszélgetőpartnere azt mondta, a Jobbikon kívül nem foglalkoznak velük a pártok. A lengyel fiatalok kezdik felfedezni, hogy az EU „nem minden”, és egyre inkább szülőhazájukhoz érzik magukat közelebb. Egy szintén magyar jobbikos fiatal pedig azt mondta, azt hitte mindenki, ha csatlakoznak az EU-hoz Magyarországon az életszínvonal javul, de mára az életszínvonalban Ausztria és Magyarország között a különbség még nagyobb, mint korábban. (Szingapúr 2004 - uniós csatlakozásunk éve - óta máig az egy főre jutó GDP-jét több mint kétszeresére növelte.)

Lengyelország és Magyarország több beleszólást akar a vállalatok fölött főcímmel és A kormányok a ’gazdasági patriotizmus’ nevében akarják átvenni az irányítást alcímmel írt cikke így kezdődik: „Két évtizeddel ezelőtt a posztkommunista Magyarország és Lengyelország a külföldi befektetések világítótornyai voltak”. /1996-ban Magyarországot az SZDSZ-szel kormányzó pufajkás, Lengyelországot  pedig a Demokratikus Baloldali Szövetség miniszterelnökei, Oleksy, majd Cimoszewicz vezette./  De ahogyan kiderült a 2008-as válság idején, folytatódik a cikk, Lengyelországot, Magyarországot és szomszédjaikat külföldi tulajdonban lévő gazdaság és főleg bankrendszer jellemezte. „Most mindkét országban a vezető politikusok azt mondják, a gazdasági szuverenitásnak túlságosan nagy része veszett el.”

A kedden Pekingbe érkező Fülöp-szigeteki – Amerika egyik legszorosabb ázsiai szövetségese – elnök, Rodrigo Duterte kijelentette, csökkenteni akarja az USA katonai jelenlétét országában és szorosabb kapcsolatokat kíván létrehozni Kínával. Ugyanakkor azonban nem ajánlotta fel, hogy megszünteti azt az egyezményt, amely Washingtonnak lehetővé teszi öt Fülöp-szigeteki katonai támaszpont használatát. Az azonban, hogy mit fog mondani a kínai fővárosban, még nem tudható.

Hosszú cikkben tárgyalja a lap azt a hétfő délutáni hírt, hogy a Russia Today orosz tévéállomás londoni számláit kezelő bank közölte, bezárják azokat. Megemlítve az RT főszerkesztőjének gúnyos szavait a szólás- és sajtószabadságot támadó brit döntésről, mely szerint „Éljen a sajtószabadság”, ezután dühödt kirohanást intéz a Russia Today ellen.

Zűrzavar Hitler szülőházának lerombolása körül címmel a lap arról ír, hogy noha Wolfgang Sobotka belügyminiszter hétfőn azt nyilatkozta, hogy a házat lerombolják és ezzel egy szakértői bizottság ajánlását követik, ezt Hannes Waidbacher, Braunau polgármestere cáfolta és kijelentette: „Az ajánlásban nincs szó lerombolásról”.

A most tizen-, huszon- és harmincéves korosztálynak („millennials”) ideje lenne egy kicsit elmélyítenie az ismereteit a kommunizmusról, amit a YouGov 2300 amerikai megkérdezésének eredményeként készített kutatásai mutatnak. Sőt, a 16 és 20 év közöttiek csaknem fele egy szocialistára adná szavazatát, 21 % még kommunistára is. A kapitalizmust pedig a „millennial”-oknak csak 42 %-a nézi jó szemmel, mert az szerintük ellenük dolgozik – írja a piaci folyamatokkal foglalkozó portál.

A kampányfinanszírozási jelentésekben magukat újságíróknak feltüntető adományozók 382 000 dollárt adtak Hillary Clintonnak, 14 000 dollárt pedig Trumpnak.