A Brandenburg tartományi fővárosban a koronavírus-járvány miatt a tervezett több százezer fős népünnepély és nagyszabású állami megemlékezés helyett alig száz ember – többnyire vezető politikusok – részvételével tartottak ünnepséget, amelyen a szövetségi elnök Timothy Garton Ash brit történészt idézve rámutatott, hogy

„Ellentmondásos helyzetben vagyunk, mert messze nem tartunk még ott, ahol kellene, de sokkal többet értünk el, mint hisszük” – mondta Frank-Walter Steinmeier, kiemelve, hogy „a valaha volt legjobb Németországban élünk, (...) örüljünk ennek közösen, és építsünk fel rá egy jó jövőt”.

Feladatok vannak még bőven, köztük a megosztottság és újraegyesítés közös történelmi emlékezetének kialakítása – emelte ki a német államfő, hozzátéve, az 1989-90-es átalakulás és az utóbbi három évtized az ország keleti részén minden család életét megváltoztatta, Nyugaton viszont „a legtöbben távolról, és gyakran távolságtartással” élték meg a folyamatot.

Ezt mutatja például, hogy

és „amikor keletnémetek mesélnek magukról, a Nyugat domináns helyet foglal el a történetükben, sok nyugatnémet élettörténetében viszont egy szó sem esik a Keletről”.

A nyugatnémet megközelítés igen öntudatosan magának követeli az „össznémet” perspektíva pozícióját, és ebben a világlátásban a Keleten folytatott élet a szabványostól eltérő, nem is igazi német, hanem „más életként” jelenik meg, így a keletnémet történetek még nem annyira természetes részei a közös történelemnek, mint a nyugatnémetek.

és már évek óta többen költöznek Nyugatról Keletre, mint fordítva. Számos keletnémet egyetem és kutatóintézet világszerte mágnesként vonzza a diákokat és a tudósokat, és szerte a keleti tartományokban lehet találkozni „lenyűgöző emberekkel, akik sikeres vállalkozást alapítottak, új ötleteikkel ismét vonzóvá tettek kiürült városokat, és tenni akarásukkal és gyakorlatiasságukkal minden kihívást legyőznek”.

Így a volt NDK területén több a fejlődés, mint a hanyatlás, és sokhelyütt nem is a Nyugat utánzása a cél, hanem a Kelet előnyének biztosítása – fejtette ki Frank-Walter Steinmeier, példaként említve Zwickaut, ahol egykor Trabant gépkocsikat gyártottak, a közelmúltban pedig megnyílt Európa legnagyobb elektromosautó-gyára, és a brandenburgi Grünheidét, ahol első európai üzemét és fejlesztési központját építi az elektromos mobilitás egyik legrangosabb szereplője, az amerikai Tesla.

A német államfő hangsúlyozta, hogy az újraegyesített ország jóval több, mint egységeinek összessége, a keleti és nyugati tapasztalatok összefogásával egy új, „modern és sikeres ország épült Európa közepén”. Az új ország sikerét megalapozó keleti vívmányok, kezdeményezések listája hosszú és sokszínű, a napközbeni gyermekellátás rendszerének kiépítése éppen úgy hozzátartozik, mint a fokozott érzékenység és figyelem a kelet-közép-európai térségre – mondta Frank-Walter Steinmeier.

A megosztott ország újraegyesítéséről szóló keletnémet-nyugatnémet államközi szerződés 1990. október 3-án lépett hatályba, a megállapodás révén az NDK az egyesült szövetségi köztársaság hat új tartományává vált. Az évfordulós ünnepségeket mindig a törvényhozás tartományi kormányokat összefogó kamarája, a Bundesrat soros elnöki tisztségét betöltő tartomány, az idén az egykori NDK területén – Berlint körülölelve – fekvő Brandenburg szervezi.

Dietmar Woidke brandenburgi miniszterelnök a központi állami ünnepségen elmondott köszöntőjében kiemelte, hogy

„A súlyos csapások, a vereségek és a hibák is hozzátartoznak utunkhoz” – mondta a szociáldemokrata (SPD) politikus, rámutatva a többi között arra, hogy az újraegyesítés első két évtizedében fiatalok tömegesen vándoroltak át nyugatra, és a változás azoknak is fenekestül felforgatta az életét, akik nem költöztek el.

Az évfordulóra megjelent felmérések, tanulmányok és közvélemény-kutatások alapján

de harminc év után is jelentős, elsősorban gazdaságilag. Ezt jelzi például, hogy a keleti tartományokban – amelyekben 16 millió ember, az ország durván 83 milliós lakosságának nagyjából 19,5 százaléka él – az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) 32 700 euró (12 millió forint), amely több mint tízezer euróval kevesebb a nyugati tartományokban regisztrált 43 400 eurónál. Ugyancsak jellegzetes eltérést mutat a jövedelmi középérték – az az érték, amely a jövedelmet tekintve két egyenlő részre osztja a vizsgált népességet -, amely a volt NDK területén havi bruttó 2827 euró, csaknem 700 euróval elmaradva a nyugati tartományokban mért 3526 eurótól.