A nyolc fejezetre osztott terjedelmes írásában Grégor Puppincknak, az European Centre for Law and Justice (ECIJ) civil szervezet vezetőjének kutatására hivatkozva az újság azt fejtegeti, Soros György hogyan folytat immáron húsz éve civil szervezetek segítségével befolyásolási és lobbitevékenységet az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB).

Az első fejezetben Puppinck nyomán, aki az EJEB 2009 óta hivatalban volt 100 bírójának az életrajzában a civil szervezetekkel tartott kapcsolatait térképezte fel, a szerző „Soros-bírákról” számol be, ezek között említi a magyar Sajó András egyetemi tanárt, a Közép-európai Egyetem egyik alapítóját. Sajó is tagja volt annak a kamarának,

A második fejezetben a szerző azt fejtegeti, hogyan szivároghatott be Soros Nyílt Társadalom Alapítványa a testületbe: Puppinck szerint a vasfüggöny mögötti országokban igen hasznosnak találták, hogy nem kormányzati szerveknek az emberi jogok terén tapasztalt jogászait delegálják a bíróságba.

A harmadik fejezetben a szerző emlékeztet, hogy Puppinck kutatásai szerint a 100 bíró között 22 állt közvetlen kapcsolatban hét Soros-féle szervezettel, amelyek részesültek a Soros által 1984 óta a Nyílt Társadalom Alapítványba fektetett 32 milliárd dollárból.

Soros György nem bír leállni, ezúttal a strasbourgi bíróságon keresztül támadja Magyarországot.

A negyedik fejezetben a szerző „a militáns és érdekelt” milliárdos portréját rajzolja meg, aki filantrópként legtöbbször azokba az országokba fektet be, ahol esélye van a befektetés megtérülésének, és megnevezi azokat az országokat, ahonnan a Nyílt Társadalom Alapítvány által támogatott bírák kerültek az EJEB-be: Bosznia-Hercegovina, Albánia, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Lettország és Románia.

Az ötödik fejezetben Puppinck nyomán a szerző azt fejtegeti, hogy 2009 óta 185 olyan ügyet tárgyalt a bíróság, amelyben a hét NGO valamelyike volt a felperes, és 88 esetben azok a bírák is ítélkeztek, akik közvetlen kapcsolatban álltak az érintett NGO-val.

A hatodik fejezetben a szerző az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által indított PRISM fedőnevű, külföldieket megfigyelő program keretében Nagy-Britannia megfigyelése miatt indított pereket elemezi, amelyekben 16 felperesből 14 ONG volt, és közülük 10-et finanszíroz Soros alapítványa.

A hetedik fejezetben a szerző a személyes kapcsolatok fontossága kapcsán több konkrét esetet elemez, így egy 2018-as pert, amelyben a Pussy Riot nevű feminista csoport védőjét a strasbourgi bíróságon később bíróvá nevezték ki, és a bíróság a feministák javára döntött Oroszországgal szemben, amelynek az ügyvédi költségeket is meg kellett térítenie.

A nyolcadik fejezetben a szerző felveti, hogy érdemes-e játszani, ha hamisak a játékszabályok, és az EJEB függetlenségéért aggódik. Példaként a magyarországi Nyílt Társadalom Alapítványnak és a Helsinki Bizottságnak a „Stop Soros” törvény elleni beadványát említi, amelyet az Európa Tanács emberi jogi bizottsága és a Velencei Bizottság már véleményezett, szerintük a „törvénytelen bevándorlás elősegítésének” bűncselekményére vonatkozó új jogszabályi rendelkezés jogellenes és meg kell semmisíteni.

– kérdezte a cikkíró.