Na, melyik országban van tízszer annyi dzsihadista, mint a menekültválság kezdete elõtt?
2017.07.04. 13:28
Abban a Svédországban, amelyik – Németországhoz hasonlóan – hangzatos közhelyek formájában tudatta Európával, az egész menekültkrízis és annak következménye egy csipetnyi szolidaritással nemcsak kezelhető, hanem meg is oldható.
Most kell eldöntenünk, hogy milyen Európát szeretnénk kialakítani magunk körül. Európa – az én olvasatomban – egy olyan kontinens, amely befogadja az ideérkező menekülteket, és nem pedig falakat épít."
– nyilatkozta a svéd miniszterelnök két évvel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy érdemben felcsaptak a menekültválság első hullámai.
Az akkor még merkeli "wir schaffen das" mentalitást képviselő miniszterelnök azonban nagy valószínűséggel fel sem tudta fogni, milyen következményei lesznek annak, ha nemcsak fizikailag teszi lehetővé, hogy korlátok nélkül beáramoljanak a "menekültek", hanem még verbálisan is kvázi tudtára adja minden, még el nem indult migránsnak, hogy az országába bármikor, akadályok nélkül bevándorolhatnak.
De miért is tette volna másképp? Az akkori felmérések szerint a svédek 54 százaléka kifejezetten segítő szándékkal engedte be volna a menedékkérőket, míg csupán mintegy 15 százaléknyi lakos vélekedett úgy, hogy egyáltalán nem akar a svéd határokon kívülről érkezőknek segíteni.
Csakhogy két év elteltével drasztikus demográfiai és nemzetbiztonsági változások mentek végbe az országban, ami kizárólag a "wir schaffen das" felfogás svédországi változatának köszönhető.
Például az ország belföldön tevékenykedő titkosszolgálati szervének (Sapo) jelentése szerint, néhány év alatt megtízszereződött (!) a valamilyen formában regisztrált, Svédországban élő dzsihadisták száma.
Ráadásul – a Sapo szerint – 2012 óta legalább 300 olyan személy utazott Szíriába az Iszlám Állam vagy valamely más szélsőséges iszlamista szervezet kötelékébe harcolni, akinek svéd állampolgársága is van. Ebből körülbelül 50 életét vesztette, ám mintegy 140 visszatért, akiknek a svéd kormány pedig védi a személyazonosságát.
Emellett a – liberálisok szerint nemlétező – no-go zónák ugrásszerű megnövekedése is egyre nagyobb problémát jelent nemcsak azoknak a svéd rendőröknek a számára, akik nem mernek ezekbe a területekbe bemerészkedni, hanem az egész országra nézve, ugyanis az olyan jellegű hírek, minthogy Svédországban ötször nagyobb az esélye annak, hogy egy tősgyökeres svéd helyett egy bevándorló erőszakoljon meg egy nőt, az ország turizmusára, áttételesen pedig a gazdaságára is hátrányos hatással vannak.
Ami azonban igencsak reménytelen jövőt fest a svéd kormány jelenlegi, égető problémáinak kezelése kapcsán az az, hogy a régi, náciktól való félelem szólamai most is tetten érhetően a titkosszolgálatoknál. Ugyanis a Sapo feje, Anders Thornberg egy korábbi sajtótájékoztató keretében nem győzte hangsúlyozni, hiába van kétezer dzsihadista szabadlábon Svédországban, ugyanilyen veszélyt jelent az a nagyjából ezer ember, akiket a svéd titkosszolgálat nacionalista szélsőségesként jegyez.