Ahogy azt már sorozatunk korábbi részeiben is kiemeltük, kiélezett csata várható a bevándorláspárti és bevándorlásellenes erők között a májusi voksoláson.

Ha a mandátumbecslések alapján próbálunk jósolgatni, azt látjuk: előfordulhat, hogy csupán pár képviselőn múlik majd a keresztény Európa sorsa. De ha megnézzük az Európai Parlament (EP) saját becslését is, ott azt fogjuk látni: nem kérdés, merre fog dőlni a mérleg nyelve. E szerint az identitászavarral küzdő Európai Néppárt (EPP) továbbra is megtartja vezető pozícióját a parlamentben, a bevándorlásellenes Nemzet és Szabadság Európája (ENF) nevű parlamenti frakció megtriplázhatja képviselőinek számát. Az ENF mellé pedig felnőhet még az eddig sem gyenge Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) nevű frakció is, ahol szintén jelentős számban ülnek bevándorlást elutasító képviselők.

Az EP mandátumbecslése azonban inkább csak a bevándorláspárti erők kelet-európai nacionalistákkal, xenofóbokkal való ijesztgetéseként értelmezhető, Nyugat-Európában ugyanis még mindig jelentős politikai piaca van az ilyesfajta lózungok pufogtatásának.

A májusi választások egyik döntő momentuma mindenképpen az lehet, hogy az évszázados sérelmeket félretéve, fel tud-e lépni közösen Közép-Európa a keresztény Európai Unió (EU) védelmében. Az elmúlt évek fejleményeit figyelembe véve erre minden esély megvan: a migráció elutasítása, a kereszténység fontossága, a gazdasági kapcsolatok mélyítése kapcsán rég nem látott egység jelent meg a visegrádi négyek horizontján.

– fogalmazott Orbán Viktor magyar kormányfő szűk egy éve egy vitaműsorban. Ugyanitt a szlovák miniszterelnök, Peter Pellegrini pedig azt mondta:

Szlovákia

Északi szomszédunk 13 képviselőt küld az EP-be. A 2014 és 2019 közötti ciklusban 6 szlovák képviselő erősítette az Európai Néppártot (1 fő a Magyar Közösség Pártjából [MKP], 1 fő a Most-Hídból, szintén 1 fő a korábbi Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióból [SDKÚ], illetve 3 fő a Kereszténydemokrata Mozgalomból [KDH]). A legfrissebb előrejelzések szerint viszont az egyik vesztes épp a Néppárt lehet májusban, mivel várhatóan a legnagyobb rivális, a baloldali formációként bevándorlásellenes és V4-párti Irány – Szociáldemokrácia (SMER) húzhatja be a legtöbb voksot 22 százalékkal – ezzel erősítvén a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége az Európai Parlamentben képviselőcsoport (S&D).

Mivel az EPP szlovákiai bázisát adó pártok népszerűsége az elmúlt öt évben jelentősen csökkent (a Most-Híd, illetve az MKP például ki is esne az EP-ből), így a SMER mögé felkapaszkodott a bevándorláspárti Progresszív Szlovákia és az Együtt koalíciója (PS – Spolu). A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) nevű frakciót erősítő Progresszíveket 14 százalékra mérik a kutatók.

Nagyon úgy fest, hogy Marian Kotleba akár több képviselőt delegálhat az EP-be, mivel a szélsőségesen nacionalista hangokat is megütő pártja, A Mi Szlovákiánk Néppárt (L’SNS) 10 százalék felett szerepel a közvélemény-kutatásokban. Hasonló népszerűségnek örvend az úgynevezett Család Vagyunk (Sme Rodina) nevű formáció is, ami ha bejutna EP-be, a nemzeti, bevándorlásellenes erők létszámát növelhetné az ENF frakciójában. És ugyancsak 10 százalék körül mozog a Szabadság és Szolidaritás (SAS) nevű párt, melynek tagjai – annak ellenére, hogy egy klasszikus liberális pártról van szó – május után a Nigel Farage-t is „foglalkoztató” Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) nevű frakcióba ülhetnének be.

Csehország

Csehország (Magyarországhoz hasonlóan) 21 EP-mandátummal rendelkezik. A legerősebb párt itt az ANO mozgalom (Elégedetlen Polgárok Akciója), amelynek bár két képviselője 2014 és 2019 között a migránspárti ALDE frakciójában ült, kormányra kerülése óta nemzeti, bevándorlásellenes, elkötelezetten V4-párti politikát folytat. Érdekesmód a második helyen a Cseh Kalózpárt (Pirátí) áll, amit a közvélemény-kutatások 15 százalékra mérnek. Az inkább bevándorláspártinak tartott formáció (ha bejut az EP-be) akár az ALDE csoportját is erősíthetné, ezt azonban minden bizonnyal blokkolni fogja az ANO, így a kalózok a Zöldek EP-frakciójában „találhatnak menedéket”. A dobogó legalsó fokán pedig a Polgári Demokrata Párt (ODS) szerepel a maga 12-14 százalékával. A Václav Klaushoz ezer szállal kötődő bevándorlásellenes párt szinte biztos befutó az EP-ben, ráadásul képviselőik az ECR frakcióját erősíthetik. (Egyébként Jan Zahradil személyében bizottsági csúcsjelöltje is van az ODS-nek.)

Csehországban is van egy keményvonalas, nemzetek Európájáért küzdő politikai formáció: ez az úgynevezett Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD), amelynek EP-képviselői a bevándorlásellenes ENF-ben ülnek. Tomio Okamura pártját a cseh kutatók 8 és 10 százalék közé teszik, vagyis nekik is megvan az esélyük arra, hogy most májusban duplázzanak. Végezetül: nagy kérdés, mi lesz Csehországban a baloldallal. Jelenleg sem az S&D frakcióját erősítő Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD), sem pedig a Csehország és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) nem áll túl jól.

Lengyelország

A lengyel választópolgárok 51 EP-mandátum sorsáról döntenek idén májusban. A politikai erőtér első ránézésre itt a „legegyszerűbb”, hiszen az EP-ben az ECR-t erősítő bevándorlásellenes lengyel kormánypárttal, a Jog és Igazságossággal (PiS) szemben itt felállt egy nagyon széles és színes politikai szövetség, az Európai Koalíció (KE). Ide tartozik a Polgári Platform (PO), a Lengyel Parasztpárt (PSL), a Modern (Nowoczesna), a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD), illetve a Zöldek. Az, hogy mennyire lesz működőképes az Európai Koalíció nevű tömörülés, jó kérdés, mindenesetre jól mutatja a lengyel bevándorlásellenes pólus erősségét, hogy csak „összefogással” tudják megszorongatni Jaroslaw Kaczynski pártját, a PiS-t. Vagyis az egy az egy elleni felállás, s talán az enyhe bevándorláspárti többség ellenére sincs lefutott mérkőzés Lengyelországban.

Magyarország

Mi, magyarok 21 EP-képviselő személyéről döntünk. Egy friss, hazai kutatás szerint a bevándorláspárti ellenzék (baloldal, Jobbik) „közeledése” az elmúlt időszakban nem hozott áttörést, sőt a kormánypártok – a Fidesz és a KDNP – még növelni is tudták szavazótáborukat. Vagyis könnyen előfordulhat, hogy a bevándorlásellenes pártok fogják tudni elhozni a szavazatok, illetve az európai parlamenti képviselői helyek többségét.

Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban jóval összetettebbek a politikai törésvonalak, mint Olaszországban vagy éppen idehaza. Hiába vallja magát például egy politikai formáció baloldalinak, egyes esetekben, mint például Európa sorskérdésében nem a baloldal által predesztinált bevándorláspárti értékek mentén fog politizálni, hanem saját nemzetének érdekeit fogja nézni (SMER – S&D). Jól látszik az is, hogy az európai térben elfoglalt üléspont nem feltétlenül jelent egyet az állásponttal (ANO – ALDE). És az sem jelent bevándorláspárti győzelmet, ha a migrációt elutasító pólussal szemben koalíció szerveződött. Mert bár a számok törvénye lehet ezt diktálná, a politika, illetve az EP-választások utáni pozícióosztogatás (hogy ki melyik frakcióba ül majd) simán visszavetheti a migrációpártiak lelkesedését (PiS – KE). Mire mennek a V4-ek Brüsszel ellen? A bevándorláselleneseknek nem elég csak kimenniük a pályára, a meccset le kell játszani a választófülkékben.