Minden esélye megvan Netanjahunak arra, hogy győzzön
2019.09.17. 07:28
A voksolás előtt nyilvánosságra hozható utolsó, pénteki közvélemény-kutatási adatok szerint fej fej mellett halad a Likud és a Kék-Fehér nevű centrista párt. Ennek fényében nagyon nehéz megjósolni, hogy a voksolás végeztével milyen választási eredmény fog megszületni, és abból fakadóan milyen politikai forgatókönyvek valósulhatnak meg. Éppen ezért kísérletet tettünk arra, hogy összeszedjük, sorrendben melyek a legvalószínűbb eshetőségek.
Ez a legegyszerűbb forgatókönyv. Izraeli sajtóértesülések és politikai kommentátorok szerint minden jel arra enged következtetni, hogy jelenleg hiába tűnik teljesen kiegyenlítettnek a Likud és a Kék-Fehér párt közti verseny, a jobboldali tömb vélhetően most erősebb, így egyre valószínűbbnek látszik, hogy egy sikeres választási hajrával Netanjahu megszerzi a jobboldali és vallásos pártokból – Avigdor Liberman pártja nélkül is – a 61 mandátumot az izraeli parlament, a Kneszet százhúsz képviselői helyéből. Ekkor bizonyosan őt kéri fel Reuven Rivlin államelnök a kormányalakításra, és nagy valószínűséggel sikerrel is jár.
Mint ismert, Izraelben a miniszterelnök megválasztásának folyamata úgy zajlik, hogy minden megválasztott párt ajánl egy miniszterelnök-jelöltet az államelnök felé, akit azonban csak a Kneszet tagjainak egyszerű többségével (61 szavazat) lehet megválasztani. Ebből adódóan koalíciós kényszerben vannak a politikai pártok, hiszen a fragmentált pártrendszer miatt nagy általánosságban nem szokott abszolút többséget szerezni egyetlen párt sem. Azt követően, hogy az elnök megkapta a pártok ajánlásait, arra a jelöltre tesz javaslatot, akinek a legnagyobb esélye van, hogy koalíciót hozzon létre, tehát arra, aki a legtöbb képviselő támogatásával rendelkezik. Ez pedig azt jelenti, hogy nem törvényszerű, hogy a legnagyobb párt jelöltje kapja ezt meg. Az elnök által kiválasztott jelölt addig nem válhat miniszterelnökké, ameddig nem hoz létre olyan koalíciót, amit a Kneszet is jóváhagy.
Hasonló folyamatok zajlottak le áprilisban is, amikor hiába nyert a Likud, Netanjahu 42 napon belül nem tudott olyan koalíciót létrehozni, amely kormányzóképes lett volna. Amennyiben ez most is így lesz, Netanjahu elvileg a saját jobboldali és vallásos pártokat tömörítő blokkján kívül is köthet megállapodásokat egyes pártokkal, ezzel létrehozván egy úgynevezett egységkormányt. Természetesen az első név és párt, amely felmerül, a Benny Gantz vezette Kék-Fehér párt, ám Gantz eddig következetesen cáfolta azokat a híreket, miszerint hajlandó lenne kompromisszumot kötni a Likuddal. Ugyanakkor elemzők szerint mivel az izraeli politika gyakran az utolsó utáni pillanatban is változhat, nem érdemes kizárni ezt a forgatókönyvet sem.
Ha összességében kevesebb mandátumhoz jut a jobboldali, vallásos tábor, akkor ismét patthelyzet állhat elő. Ennek fényében az Avigdor „a királycsináló” Liberman vezette Izrael a Hazánk nevű párt szolgálhat a mérleg nyelveként, de valószínűbb, hogy újabb előrehozott választások következnének, bár ezt egyik párt sem szeretné.
Ennél a pontnál fontos hangsúlyozni, hogy a választások kimenetelét lényegében az dönti el, hogy az arab pártok közös listája mennyire képes mozgósítani szavazótáborát, és hogy a politikával kevésbé foglalkozó, a patthelyzetbe meglehetősen belefásult centrista-baloldali szavazók a hívogató tengerparti pihenés helyett a választási helyiségeket látogatják-e meg.
Bár elemzők szerint erre a két forgatókönyvre igencsak kicsi az esély, de technikailag még két lehetséges forgatókönyv létezik. Az egyik, hogy annak érdekében, hogy a pártok elkerüljék az előrehozott választást, megszabadulnak ikonikus vezetőiktől a kompromisszumkötés érdekében. Ennek fényében akár egy olyan kormány is megalakulhatna Izraelben, amelyben nem osztanak szerepet Netanjahunak. A másik pedig egy tisztán baloldali győzelem, amely 1990 óta nem történt Izraelben. Ebben az esetben egészen biztosan földrengésszerű változások mennének végbe az országban.
Több mint hatmillió választópolgár járulhat ma az urnák elé. Minden 18 évét betöltött izraeli állampolgár, aki az országban tartózkodik a választás napján szavazhat bármely bejegyzett politikai pártra, és minden 21 évnél idősebb állampolgár jelöltetheti magát. Izrael történelme során két alkalommal került sor közvetlen kormányfőválasztásra, 1996-ban és 1999-ben, azóta azonban csak pártlistákra adhatók le szavazatok. Az országon belüli földrajzi elhelyezkedés nem számít, az egész ország tulajdonképpen egy választókerület. A bejutási küszöb alacsonyabb a megszokottnál: 3,25 százalékos, a Kneszet pedig 120 fős, így a szavazatok arányosan oszlanak meg.
Az izraeli választási rendszerben az összes érvényes szavazatot elosztják 120-szal azért, hogy megállapítsák az egy Kneszet-mandátumhoz szükséges szavazatok számát. Attól függ, hogy egy párt hány mandátumot kap, hogy a rá beérkező szavazatok számát elosztják az egy mandátumhoz szükséges szavazatok számával. A töredékszavazatokat tekintve pedig az a párt, amelyik a legtöbb töredékszavazatot kapta, egy pluszmandátumhoz jut.
Mint már korábban elhangzott, minden megválasztott párt ajánl egy miniszterelnök-jelöltet az államelnök felé, akit azonban csak a Kneszet tagjainak egyszerű többségével (61 szavazat) lehet megválasztani. Ebből adódóan koalíciós kényszerben vannak a politikai pártok, hiszen a fragmentált pártrendszer miatt nagy általánosságban nem szokott abszolút többséget szerezni egyetlen párt sem. Azt követően, hogy az elnök megkapta a pártok ajánlásait, arra a jelöltre tesz javaslatot, akinek a legnagyobb esélye van, hogy koalíciót hozzon létre, tehát arra, aki a legtöbb képviselő támogatásával rendelkezik. Ez pedig azt jelenti, hogy nem törvényszerű, hogy a legnagyobb párt jelöltje kapja ezt meg. Az elnök által kiválasztott jelölt addig nem válhat miniszterelnökké, ameddig nem hoz létre olyan koalíciót, amit a Kneszet is jóváhagy.
Ennek létrehozására 42 napja van, és ha a Kneszet legalább 61 képviselője ezt nem hagyja jóvá, akkor az elnök újabb jelöltet bíz meg azzal, hogy koalíciót alkosson, akinek erre 28 nap áll rendelkezésére. Amennyiben ez esetleg a második jelöltnek sem sikerülne, akkor a Kneszet-képviselők többsége arra kérheti az elnököt, hogy egy újabb jelöltet jelöljön ki, akinek már csak 14 napja van arra, hogy koalíciót hozzon tető alá. Ha a harmadik körben sem sikerülne ez, akkor 90 napon belül új választásokat kell tartani.