Tegnap Ursula von der Leyen asszony meghirdette a migrációs paktumát, amelyet nagyjából december óta mindenki tűkön ülve várt.

A csomag összeállítását az európai életmód előmozdításáért felelős alelnök, Margarítisz Szkínász elmondása szerint állítólag hónapok munkája előzte meg, a biztosok többször tárgyaltak minden tagállam kormányával, megvizsgálták minden egyes ország migrációs helyzetét, többször is jártak személyesen a görög–török határon, tárgyaltak külső, küldő országokkal, míg végül éjbe nyúló egyeztetések és finomhangolások ezrei után végül elkészült a várva várt terv, amelyet Szkínász mellett Ylva Johansson belügyi biztos ismertetett.

És próbálná azt a szakújságíróknak eladni.

A program első hangzásra pozitívnak tűnt, de a nap során – ahogy egyre több részlet derült ki – végül kiderült, hogy nem az Apple Store-ban vagyunk, hanem használtautó-kereskedőnél.

A bemutató és a két maratoni sajtótájékoztató után késő délutánra kezdett kirajzolódni a program terve, amelyet itt részletezünk, az alábbi pontokban:

• Miért az elmúlt évek legszimpatikusabb programja?
• Milyen fő „védelmi vonalakat” jelölt ki a bizottság?
• Hogyan zajlana a tehermegosztás a tagállamok között?
• Most akkor lesz vagy nem lesz kvóta?
• Milyen problémák merülnek fel a programmal kapcsolatban?
• És végül: mi a konklúzió?

Margarítisz Szkínász mérsékelt jobboldali görög politikus. Korábban Jean-Claude Juncker szóvivője volt (Fotó: AFP)

 

Kezdjük azzal, hogy miről nem szól a program

Ahogy Johansson asszony is elmondta már a bevezetőben: ez a program nem a migrációt szeretné megoldani, a migrációellenes pártok ne várjanak tőle megváltást, hiszen a migrációt nem tekintik problémának.

– a biztos szavaival élve.

Ezzel kapcsolatban arról is beszámolt, hogy az Európai Unióba érező migránsok túlnyomó többsége, mintegy 2,4 millió ember tavaly legális úton, többnyire családegyesítéssel érkezett. Ezt a számot a jelenlegi paktumnak nem célja megpiszkálni, és tulajdonképpen nem is tudná: ha egy tagállam saját akaratából, legális úton akar muszlimokat importálni, az nyilván az adott ország lakosságára tartozik.

A paktum fő célja tehát nem a migrációs nyomás mérséklése, hanem az illegális migráció lenullázása, hiszen az mindenkinek rossz:

• a jobboldalnak rossz a nyilvánvaló okokból,
• de a baloldalnak is az, hiszen a családegyesítéssel és hasonlókkal ellentétben az illegális migráció látványos, és nyilván nekik nem előnyös, ha importált szavazataik a tévéképernyőn lincselik meg a görög falusiakat. Legalábbis valószínűleg nem kelt bizalomgerjesztő benyomást az átlagos bajorban.

Úgyhogy lényegében az illegális migráció megfékezése közös cél.

Ylva Johansson belügyi biztos. Korábban a Baloldali Párt – Kommunisták (VPK) képviselője volt a svéd parlamentben (Fotó: AFP)

Az elmúlt évek legszimpatikusabb programja

Kétségkívül sokat dolgozott vele a bizottság, és kétségkívül nehéz egy tervezetet úgy összehozni, hogy az ugyanúgy megfeleljen a „szabad-demokratikus” spanyol és svéd kormánynak, mint a „szélsőjobboldali-populista” lengyelnek vagy litvánnak.

És ez a kompromisszum egyébként meg is látszik a programon: papíron minden lehetőséget lehet választani – hogy a gyakorlatban ez hogy néz ki, az más kérdés.

A program három fő részből áll, mindhárom lényegében újdonság a maga nemében. Ahogy a biztos nevezte némi populista retorikával, a „védelemnek” három „vonala” lesz:

1. Az első vonal az együttműködés a külső, küldő országokkal.
2. A második az Európai Unió külső határainak megerősítése és tehermentesítése.
3. Tisztességes, de szigorú együttműködés a terhek elosztásában.

Az első két pontról borzalmasan kevés derült ki, holott a magyar kormánynak – ahogy Kovács Zoltán tegnap el is mondta – legfőképp az első hiányával van problémája: hogy nem mi visszük oda a segítséget, hanem a bajt hozzuk ide.

Annyit mindenesetre megtudtunk az első pontról, hogy

• az Európai Uniónak már így is 24 afrikai és ázsiai országgal van partneri viszonya az ügyben,
• megpróbálják közös erővel, országhatárokon átívelő együttműködés keretében felgöngyölíteni az embercsempész-hálózatokat,
• valamint – és talán ez a leglényegesebb pont – az elkövetező időszakban rengeteg támogatási pénzt fognak – bocsánat, fogunk – beleölni ezekbe a régiókba, hogy ezek az országok is biztosítani tudják lakosaik számára a tisztességes életkörülményeket. A pénzügyi támogatások hatékonyságával kapcsolatban ajánlom ezt a videót.

A tehermegosztás kérdése

A leglényegesebb pont természetesen a már Európába eljutott migránsok helyzetének megoldása. Egy kivételével az összes újságírói kérdés is erre vonatkozott.

Ennél a pontnál

Ezzel lehet ugyanis a leghatékonyabban csökkenteni a táborokban várakozó migránsok számát, hiszen adott esetben nem kell a tizennyolcadik Amnesty-fellebbezés után egy kilencedik hat hónapot is végigvárni a tranzitzónában.

A bizottság itt valóban egy átgondoltnak tűnő, pörgős ötlettel állt elő. Az érkező migránsoknak több szűrőn is át kell menniük, az elsőn már rögtön érkezésükkor.

Az első vizsgálat lényege, hogy megállapítsák, az illető jogosult-e a menekültstátuszra – tehát például milyen kockázati besorolású országból érkezik:

1. megállapítják a személyazonosságukat, korukat, állampolgárságukat, ha nincs még ujjlenyomatuk az adatbázisban, vesznek tőlük (emlékszünk még az Amnesty és a Helsinki bizottság sírására ezzel kapcsolatban? Pepperidge Farm emlékszik),
2. átesnek egy egészségügyi ellenőrzésen – hogy ez pontosan milyen teszteket jelent, nem derült ki,
3. valamint egy biztonsági ellenőrzésen – körözött terroristák listája etc.

Az egésznek a lényege, hogy ezen három vizsgálat elvégzésére a Frontexnek öt napja lesz, vagyis

„Ami hosszú távon a bevándorolni kívánók vállalkozási kedvét is elveheti attól, hogy méregdrágán beüljenek egy ki tudja, milyen biztonságos csónakba” – tette hozzá.

Ezután három dolog történhet velük:

1. amennyiben jogosultak a menekültstátuszra, beléphetnek az Európai Unió területére, és menekültként fogják kezelni őket,
2. amennyiben nem jogosultak a menekültstátuszra, de ennek ellenére valamilyen jogon van esélyük belépésre (példának felsorolták, hogy rokonuk él valahol, egyetemre jelentkeznének, hiányszakmában helyezkednének el, stb.), kérvényezhetik ezt egy konkrét tagállamtól,
3. amennyiben nem jogosultak menekültstátuszra, és nincs esélyük rá, hogy azt megszerezzék, jön a kitoloncolás.

Az első és harmadik pont nyilván egyértelmű. A problémák a második pontnál kezdődnek.

A Dublin III halála

Mi történik ugyanis, hogyha megállapítják a határon, hogy nem menekült, vagyis nincs joga belépni, viszont mégis benyújtja erre az igényét? Hol várakozik, és ki bírálja el? Egyáltalán hol telepedhet le?

Ezzel kapcsolatban eddig az volt a megegyezés – amit dublini rendeletként vagy Dublin III-ként is ismernek –, hogy az az ország felelős egy menedékkérő migránsért, ahol először belépett a tágabb értelemben vett schengeni övezetbe. Vagyis neki kell elszállásolni, ellátni és elbírálni, adott esetben kitoloncolni.

Ennek lesz most vége, hogyha a tagállamok belemennek:

1. ahol a gyermek fejlődése leginkább garantálható – nyilván ez csak gyermekek, gyermekes családok esetében játszik,
2. ahol lehetséges a családegyesítés – és itt egy félelmetes pont: az egyébként is évi egymillió migránst Európába hozó családegyesítést kiterjesztenék a testvérekre is,
3. ahol, ha nem gyerek, és nincs rokona, akkor a legnagyobb esélye lenne vízumot kapni,
4. ahol, ha nem gyerek, nincs rokona, és nem kaphat vízumot sem, akkor munkát vállalni, tanulni tudna.
5. Ha a fentiek egyike sem esélyes, akkor lép érvénybe az eddigi szokás: marad abban az országban, ahol először lépett be az EU területére.

Most akkor lesz kvóta, vagy nem lesz?

Ez nyilván mindenkit érdekelt, a baloldali újságírók kárörömmel, a jobboldaliak – már az a néhány, akit engedtek kérdezni – érdeklődve kérdezték, hogy mi a helyzet a kvótákkal: teljesen elengedte Leyen, vagy benne marad a kötelező vállalás a tervezetben?

Ezzel kapcsolatban itthon is megjelent néhány hír az előzetes bejelentés kapcsán Von der Leyen bejelentése után, de a részletes program ismertetője előtt némileg elhamarkodottan leírták, hogy „kikerült a kvóta a tervezetből”.

Ez azonban sajnos nem igaz, ahogy a cseh és szlovák kormány rögtön jelezte is, hogy nekik a relokáció (kvóta) bármilyen kötelező formája elfogadhatatlan.

A sajtótájékoztatón aztán újságírói kérdésre Johanssen világossá is tette:

– tisztázta Johansson asszony.

Vagyis arról szó sem volt, hogy a program kötelező jellegét eltörlik, ez lényegében csak egy átcsomagolása volt a kvótarendszernek azzal az engedménnyel, hogy ha egy tagállam 8 hónapon belül le tudja őket passzolni – és itt elméletben megnevezhet egy vagy több országot –, akkor nem kell befogadnia. (A nyolc hónapos időtartam sem a program részletezésekor, sem a sajtótájékoztatón nem hangott el, ezt a Politico írta meg).

Az egészben az a bökkenő, hogy az Amnesty International, a Helsinki Bizottság és az Open Society többi négyszázötven leányszervezete minden erejét összeszedve már most azon dolgozik, hogy ezen emberek kitoloncolását ellehetetlenítsék, elnyújtsák. Nem is elsősorban a bírósági győzelem reményében, inkább csak azért, hogy időt adjanak a migránsoknak arra, hogy valamilyen jogos indokot keressenek – mondjuk megházasodjanak, gyereket csináljanak, szüljenek – az alatt a sok év alatt, míg a per zajlik.

Emiatt is lehet az, hogy például ténylegesen elítélt, terroristákat felbujtó iszlamista imámokat nem tudnak Svédországból visszatoloncolni Irakba, mert mindig van egy szervezet, amely oltalmába veszi őket, és bebizonyítja a bíróságon, hogy a svédekre a bíróság által kimondottan veszélyes terrorista otthon életveszélyben lenne, így nem lehet visszatoloncolni.

Tehát hazaküldeni valakit egyáltalán nem egyszerű, emiatt is lehet, hogy

Az Amnesty és hasonló szervezetek nem könnyítik meg a migránsok visszatoloncolását (Fotó: AFP)

Ha csak ez lenne vele a probléma...

A programmal van még néhány probléma, amire eddig nem érkezett megnyugtató válasz:

• Több újságíró is kérdezte, konkrétan Magyar-, Lengyel- és Csehországot említve, hogy mi lesz a büntetése annak, aki nem teljesíti a feltételeket. A biztosok itt látványosan kerülték a válaszadást, de azt hangsúlyozták, hogy nem fakultatív, hanem kötelező részvétel lesz.
• Másik probléma, hogy előrevetítettek egy úgynevezett „krízisforgatókönyvet”, amikor a normálistól eltérő működése lesz az elosztásnak. Ezt azonban nem részletezték, és az sem derült ki, hogy egész pontosan ki szavazhatja meg a krízishelyzet bevezetését és megszüntetését.
• A harmadik probléma szintén egy tisztázatlan kérdés: a biztos megemlítette, hogy a tengeren kimentett bevándorlókért nem egy ország, hanem az egész Európai Unió vállal felelősséget. Hogy ez pontosan mit jelent, egyelőre nem részletezték.
• Szintén probléma a testvérek beiktatása a legitim családegyesítési kérvényekbe, ezáltal ugyanis olyan láncok alakulhatnak ki, amik sosem érnek véget.

Ezek viszont mind olyan problémák, amelyek pontosítással, finomhangolással kiküszöbölhetők. A legfontosabb gondot – még ha be is nyeljük a kötelező kvótákat – egy sokkal alapvetőbb kérdés adja:

Vagy az Európai Uniónak?

Hová vezetne ez?

Eddig ugyanis már bőven bebizonyosodott, hogy az egyetlen hatékony módja a migráció csökkentésének az erős határvédelem.

Ha ugyanis van egy Salvini, aki mondjuk kiűzi a migránstaxikat, megegyezik a líbiaiakkal, és oda viteti vissza a menekülteket, nem pedig Lampedusára vagy Szicíliába hozatja, akkor nemcsak hogy kevesebb migráns érkezik Európába, de kevesebb csempész tud működni, így kevesebben fulladnak a tengerbe, és eleve kevesebben indulnak útnak a biztos kudarc tudatában.

És ez Görögországban is bebizonyosodott februárban, amikor kemény összecsapások árán ugyan, de megakadályozták Erdogant abban, hogy migránsokat toljon Európára. És bebizonyosodott a magyar határzár kapcsán is – amit azóta, ugye tudjuk, hogy fél Európa követett.

Egy ilyen migránspaktum elfogadása pedig nem hogy ellehetetleníti a jövő Salvinijeit és Orbánjait, de még ellenérdekeltté is teszi őket: hiszen miért tartsanak fenn drága határvédelmet, hogyha úgyis átvállalja a többi tagállam a felelősséget?

A migrációt meg nem állítaná, még csak nem is lassítaná a paktum, mindössze kevésbé látványossá tenné az új népvándorlást (AFP)

A programot ismertető biztos úgy kezdte beszédét, hogy mind a 27 tagállamnak problémái vannak a migráció kezelésével, és ez a program úgy készült el, hogy mindegyik tagállam problémájára megoldást keressen.

Szlovákiának, Csehországnak és Lengyelországnak sincs. Mint ahogy nincs Litvániának, Lettországnak és Észtországnak sem. A mi problémánk nem az, hogy más országok nem tudják kezelni a migrációt, és azt akarják, hogy ezt mi oldjuk meg nekik.

És meg is oldhatnánk, mert lenne rá kapacitásunk, de – Mrs. Lipton szavaival élve – hová vezetne ez?

Hiszen a demokrácia lényege pont az, hogy ha egy nép túl sokszor lép ugyanabba a sz.rba, akkor ebből tanul, és nem választja meg azt, aki ismét belevezetné. Ha viszont azt mi eltüntetjük az útból, bele fog lépni a következőbe.

És ez látszik Görögországban, ahol nemrég főképp a migrációs helyzet katasztrofális kezelése miatt nyert földcsuszamlásszerűen a jobboldal. Ugyanez igaz Olaszországra is, ahol Salvini került így hatalomra, és éppen most vitt el, főképp emiatt, húszból tizenöt tartományt. De látszik ez Spanyolországon is, ahol ugyan a baloldal még hatalmon van – kisebbségi kormányzással –, ám a leginkább migrációval sújtott Andalúziában, amely a XIII. kerületnél is erősebb baloldali bástya volt, elbukott a baloldal.

Ez a paktum nem szüntetné meg a migrációt, így is pontosan ugyanannyi migráns érkezne Európába, csak kevésbé látványosan.