Miért utálja a baloldal Teréz anyát?
2016.09.06. 19:28
Szeptember 4-én a katolikus egyházfő szentté avatta a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítóját, Teréz anyát. A világ minden tájáról emberek százezrei érkeztek Rómába - Indiától Dél-Amerikáig, vallástól függetlenül -, hogy részt vegyenek és ünnepeljenek a Ferenc pápa által celebrált szentmisén. Sajnos a nemzetközi baloldal véleménydiktátorai már a szenté avatást megelőzően megágyaztak olvasóikban egy szkeptikus hangulatot és megkérdőjelezték a szentéletű nővér hitelességét.
Ha logikusan gondolkodunk, akkor egy olyan személy – aki egész életében szegénység ellen küzdött és a legrászorulóbbakat segítette –, simán lehetne a liberális véleménydiktátorok ikonja világszerte. A valóság azonban más képet mutat: szeretet és dicséret helyett rosszindulatú lekicsinylés és gyűlölet jellemzi a baloldali véleménycikkeket.
Szeptember 1-én, a The Washington Post a szentté avatással kapcsolatban Teréz anya miért nem szent a kritikusai szemében? címmel jelentetett meg publikációt. A cikk sorra vette azokat az eseteket, amikor a hindu nacionalisták, illetve vezetőik panaszt tettek a nővér ellen (leginkább misszionáriusi munkái miatt) és kétségbe vonták Teréz anya hitelességét – mondván: mindazt amit tett, hátsó szándékkal tette.
Az év elején a Salon című internetes portál „visszataszítónak” titulálta a nővért. A szerző azzal vádolta Teréz anyát, hogy a szenvedést dicsőítette ahelyett, hogy megszabadította volna azoktól az embereket. A cikk kitért arra is, hogy „nehéz emlékezni az örökségére (legyen az bármi), amiből csak a hatékony, álszent és teljesen ideológiai marketing maradt.”
De természetesen a The New York Times is inkább a kritikus hangokat erősítette. Aroup Chatterjee, indiai orvos, vélhetően sértettségből arról írt, hogy Teréz anya munkássága csak „a katolikus egyház imperialista vállalkozása a keleti emberek ellen.”
Az indiai orvos egyébként együtt dolgozott a nyíltan ateista Christopher Hitchensszel is, aki leforgatta a Teréz anyáról szóló Ördög angyala című dokumentumfilmet, amely szintén a nővér és a misszionáriusok munkásságát bírálta. Hitchens ráadásul a Teréz anyával megszerzett hírnevével egy bestseller könyvet is kiadott, melynek tartalma nem sokban különbözött a dokumentumfilmétől. A kötet expozéjában például az apácát vallási fundamentalistának, politikai szereplőnek és a világi hatalmak cinkosának tartotta.
Talán a legmarkánsabb nézeteltérés, hisztéria baloldali körökben az abortuszellenesség és az a fajta nyílt keresztény lelkiség körül forog, amit a szentéletű nővér vallott. De hozzátehetnénk azt is, hogy Teréz anya nézeteit mai szemmel nem lehet a politikai korrektség jegyében feltüntetni, hiszen a liberálisok nem tűrhetnek el olyan nézeteket, amely azt vallja:
„Ha elfogadjuk, hogy az édesanyák megölhetik saját gyermeküket, akkor hogyan magyarázzuk el másoknak, hogy ne öljék meg egymást? […] Az abortusszal az anya nem tanul meg szeretni, hanem saját gyermekét öli meg azért, hogy megoldja saját problémáját. […] Bármely ország, amely elfogadja a terhesség megszakítását, az nem egymás iránti szeretetre tanítja az embereket, hanem arra, hogy erőszakot alkalmazzanak saját céljaik elérésében.”
Egy „elvileg” píszí szellemiségű, Teréz anya, az édesanyák rémálma című tanulmány – melyet egy nemzetközi, abortuszok végrehajtásával foglalkozó, Hillary Clinton kampányát támogató vállalat, a Planned Parenthood adott még ki 1986-ban – pont az ilyenfajta megnyilatkozásokra reagált a tőle elvárható „hangnemben.” Valahogy így:
„Ez a nagyon sikeres öreg, fonnyadt ember, aki a legkevésbé úgy néz ki, mint egy nő, […] a Nobel-díj tulajdonosa […], és aki jelképévé vált mindannak, ami rossz az anyaságban és a nőiességben… Te, az édesanyák rémálma! Ti, rabszolga feleségek, anyukák, nővérek és nagynénik! Mit akartok tőlünk, akik úgy döntöttünk, hogy saját kezünkbe vesszük a testünk, a gyermekvállalás és a sorsunk irányítását?”
Mint látjuk: azzal, hogy a liberális oldal összemossa a mély gyalázatot az egyszerű vallásos nővér személyével, elveszíti „polkorrekt” jellegét, és beleesik annak a véleményterrornak a csapdájába, melyet a liberálisok kreáltak saját dominanciájuk fenntartása érdekében.