A német-török kapcsolatok vitathatatlanul mélypontra zuhantak az elmúlt időszakban. De mi áll a háttérben?

Recep Tayyip Erdogan török elnök arra készül, hogy népszavazáson változtassa meg a Törökország alkotmányát. Az április 16-án rendezett referendumon a törökök arról döntenek, hogy a jelenlegi parlamentáris kormányforma helyett elnöki rendszer legyen. A javaslatot Erdogan korábbi pártja, a jelenleg kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) nyújtotta be.

Az elnök számára tehát fontos a szavazás, amely kibővítené jogköreit. Éppen ezért szeretné mozgósítani a külföldön élő török állampolgárokat és a kettős állampolgárokat. Németországban több mint egymillió főt számláló török kisebbség él, és a külföldi szavazatok nagyon kellenek Erdogannak – írja a DW a német-török viszonyt elemző cikkében.

A konfliktus egyik oka, hogy néhány, a népszavazáshoz köthető politikai rendezvényt az utóbbi időben betiltottak Németországban. Erdogan ezt úgy látja, hogy Angela Merkel német kancellár áll a rendezvények betiltása mögött. A rendezvények elkaszálását a szólás- és gyülekezési szabadság megsértésének nevezte a török elnök, és "náci gyakorlatnak" nevezte a történteket.

Enyhén szólva. A német politikusok érthető okokból felettébb érzékenyek a nácizásra. Sigmar Gabriel külügyminiszter szerint Erdogan ezzel a nyilatkozattal "túl messzire ment", és török kollégájának panaszkodott az elnök retorikájáról. A kormányon kívüli pártok is egyöntetűen elítélték a török elnök kijelentését.

A németek azért is kritizálják a törököket, mert Erdogan hívei vallási és üzleti eszközökkel nyomás alá helyezték a külföldi török diaszpórákat, hogy rábírják őket a szavazáson való részvételre.

Az elnöki rendszer bevezetéséről szóló alkotmánymódosítás kiszélesítené a mindenkori államfő jogkörét, aki a végrehajtó hatalom feje lenne. A kormánypárt azzal érvel, hogy az elnöki rendszer bevezetése az ország stabilitása érdekében szükséges, míg az ellenzék attól tart, hogy az Erdogan egyszemélyes uralmához vezetne, ám ez korántsem ilyen egyszerű.

Az államfő hatáskörébe kerül a rendkívüli állapot bevezetése, feloldása és esetleges meghosszabbítása. A parlament továbbra is kidolgozhat, módosíthat és visszavonhat törvényeket, valamint ellenőrizheti az államfő intézkedéseit. A törvényhozás a változtatásnak köszönhetően nem kizárólag hazaárulás miatt kezdeményezhet büntetőeljárást az államfő ellen. Az államfő ugyanakkor visszaküldheti a parlamentnek az egyes jogszabályokat, továbbá törvényerejű rendeleteket bocsáthat ki, de csak olyan területeken, amelyeket a törvény nem szabályoz egyértelműen.

Az alkotmánymódosítás révén az államfő párttag lehet, míg eddig hagyományosan semleges közszereplőként kellett tevékenykednie. Az államfő költségvetési tervet is készíthet, bár azt a törvényhozás fogadja el.

Az alaptörvény változásával 550-ről 600 fősre bővítik a parlamentet, és a választhatóság alsó korhatárát 25 évről 18 évre szállítják le. A parlamenti választásokat a jelenlegi 4 helyett 5 évente tartják, ráadásul az elnökválasztással egy napon. Az államfőt a nép közvetlenül választja, legfeljebb kétszer 5 évre. Bár akkor, ha a második ciklus ideje alatt előrehozott választásokat tartanának, az államfő harmadszor is megválasztható lenne.

Az új rendszer tehát távolról sem lenne diktatúra.

Erről szó sincs, sőt, Binali Yildirim török miniszterelnök február közepén a németországi Oberhausenben kampányolt a szavazáson való részvétel mellett. A város sportcsarnokában több ezer ember előtt beszélt a török miniszterelnök. Yildirim azon a napon Angela Merkellel is találkozott.

A német törvények és az alkotmány egyáltalán nem tiltja, hogy külföldi politikusok rendezvényeket tartsanak Németországban, ha a rendezvény jellege nem ütközik a német alkotmány által megszabott feltételekbe (például a náci eszméket éltető rendezvények megtartása bűncselekménynek minősül).

2016-ban számos, az amerikai elnökválasztással összefüggő politikai rendezvényt tartottak országszerte. A törökök is szabadon tarthatnak ilyen rendezvényeket. Azonban az adott városban jelezni kell a hatóságok felé, hogy politikai rendezvényt kívánnak tartani. Az esemény engedélyezése teljes egészében helyben történik, amely problémának bizonyult. Kölnben és Hamburgban megtiltották, hogy török politikusok kampányrendezvényeket tartsanak. Az eseményeket általában azért nem engedik megrendezni, mivel valamilyen probléma van a helyszínnel, például, hogy nem megfelelően biztosítható, vagy a közlekedés rendjének aránytalan sérelmét okozná a rendezvény megtartása.

Ironikus módon egyébként a török törvények tiltják, hogy az ország politikusai külföldi politikai rendezvényeken szerepeljenek, ám ezt a jogszabályt nem szokták betartatni.

Berlin többször is felemelte a szavát egy török gyökerekkel rendelkező német újságíró bebörtönzése miatt. Deniz Yücelt azzal vádolják a török hatóságok, hogy egy terrorszervezet tagja, terrorista propagandát terjesztett, emellett érzékeny adatokkal élt vissza. Az ügy hátterében az áll, hogy az újságíró Berat Albayrak energiaügyi miniszter elektronikus levelezése ellen indított hackertámadásról tudósított. A törökök szerint Yücelt együttműködött a hackerekkel.

Ankara pedig kiakadt azon, hogy a németországi kurdoknak engedélyezték, hogy gyűléseket tartsanak.

Az egész konfliktus miatt mélypontra süllyedtek a német-török kétoldalú kapcsolatok, amely jelentősen csökkenti Törökország esélyeit az Európai Uniós tagságra – habár a törökök kilátása eddig sem volt rózsás. Merkel kancellár külpolitikai szóvivője, Norbert Röttgen szerint a törökök minden esélye elszállna az EU-tagságra, amennyiben egy népszavazás megerősítené az alkotmánymódosítást. Ez egyébként beavatkozásnak tűnik a török belügyekbe.

A jelenlegi feszültség ellenére Németországot és Törökországot sokszínű kulturális és gazdasági kapcsolatok kötik össze. Az optimistább elemzők szerint éppen ezért a referendum végeztével a kapcsolatok normalizálódni fognak – a kimeneteltől függetlenül.

A németek az EU-Törökország paktummal amúgy is olyan helyzetbe manőverezték magukat, hogy nem vihetik kenyértörésre a dolgot. Az egyezményre szüksége van Németországnak ahhoz, hogy ne ismétlődjön meg hasonló méretekbe a 2015-ös migránsválság.