Mielőtt spórolási ötleteket adnak az EP-képviselők, előbb példát is mutathatnának
2022.05.03. 11:40
Április elején az Európai Parlament nagy többséggel elfogadott állásfoglalásában
Az EP szerint az embargót olyan tervnek kell kísérnie, amely biztosítja az EU energiaellátásának biztonságát. A testület hozzátette:
„Olyan stratégiát is ki kell alakítani, amely lehetővé teszi a szankciók visszavonását abban az esetben, ha Oroszország lépéseket tesz Ukrajna függetlenségének, szuverenitásának és területi integritásának helyreállítására nemzetközileg elismert határain belül, és teljesen kivonja csapatait az ország területéről.”
Az láthatóan senkit nem érdekel, hogy az energiahordozókra kivetett szankciók milyen nehéz gazdasági helyzetet eredményezne Európában. Az olajimport azonnali leállítása a német jegybank szerint az egyébként is magas infláció további felpörgéséhez vezetne, és öt százalékot vágna le a gazdasági növekedésből. Még nagyobb gondot, európai recessziót okozna az olaj- és a gázimport azonnali leállítása, bár utóbbiról éppen ezért egyelőre még mindig nincs is szó.
Ötletek viszont vannak arra vonatkozóan, hogy az európai emberek hogyan tehetnek keresztbe Vlagyimir Putyin háborús gépezetének.
Frans Timmermans, az Európai Bizottság ügyvezető alelnöke szerint például
A Brüsszeli elit úgy rázza a rongyot, mintha kötelező lenne, ahelyett, hogy példát mutatna. És ezt kezdhetnék rögtön azzal, hogy
Mire gondolunk?
Az EU nemzeti kormányai 1992-ben egyhangúlag úgy döntöttek, hogy az Európai Unióról szóló szerződésben rögzítik az uniós intézmények hivatalos székhelyét.
A döntés a Parlament munkarendje szempontjából is fontos volt: hivatalos székhelye és a plenáris ülések többségének helyszíne Strasbourg lett; a parlamenti bizottságok üléseire Brüsszelben kerül sor; a Parlament titkárságának (azaz személyzetének) hivatalos székhelye pedig Luxembourg. 1997-ben az egész szabályozást beépítették az Európai Unióról szóló szerződésbe.
A jelenlegi rendszer bármilyen módosítása az új Szerződés részévé válik. A módosításhoz az összes tagállam kormányának egyhangú döntése szükséges, valamint az, hogy mindegyik nemzeti parlament ratifikálja a módosításokat.
És hogy ez a mennyibe kerül?
2014-ben az Európai Parlament 2013. november 20-i állásfoglalása nyomán a Számvevőszék elkészítette saját, független elemzését. A Számvevőszék megerősítette a 2013-as tanulmány következtetéseit, de arra jutott, hogy a strasbourgi székhellyel kapcsolatos összes kiadás évi 109 millió euróra rúg. További 5 millió eurót lehetne megtakarítani, ha az Európai Bizottság és a Tanács költségvetéséből kevesebbet költenének útiköltségre.
A havi rendszerességgel történő költözködéssel járó költségek között szerepel a parlamenti tisztviselők, képviselőcsoportok, parlamenti asszisztensek és szabadúszó tolmácsok ezreinek szállítása, valamint a helyszínek között teherautóval szállított papírmunka is.
Ez egyenértékű azzal, mintha 2000–4000 személygépkocsit vezetnénk egy teljes éven keresztül.
2019 márciusában egyébként a Parlament állásfoglalásban kérte az egyetlen székhely felé vezető lépések kidolgozását.