Napra pontosan egy évvel ezelőtt mondta Angela Merkel a bevándorlási válság kapcsán, hogy Németország képes megoldani a problémákat (wir schaffen das!). De vajon sikerült?

Angela Merkelt az európai bevándorlási válság kirobbanását megelőzően sokan a legpragmatikusabb vezetőnek tartották egész Európában. Merkel volt a politikus, aki józan fejjel, higgadtan és érzelmek nélkül volt képes megtalálni a legcélszerűbb megoldást az adott problémára. 2015 nyarán azonban valami eltörött, a német kancelláron úrrá lettek az érzelmek, a róla alkotott pozitív kép pedig végleg megváltozott.

Merkel a felmerülő válságok során – gondoljunk itt a fukushimai tragédiára, a belpolitikai kihívásokra és az európai pénzügyi válságra – mindig a legracionálisabb eszközöket és megoldásokat választotta belpolitikai szempontból, ami összhangban volt a német emberek többségének gondolatával. Ha úgy tetszik, Angela Merkel populistaként viselkedett, magabiztosan uralva ezzel a közvélemény-kutatásokat és a népszerűségi-indexeket.

A koszovói válság miatt megindult emberáradatkor Angela Merkelt egy percre sem kerítették hatalmába az emocionális tényezők; leszögezte, hogy a koszovóiak nem fognak sem menekültstátuszt, sem pedig tartózkodási engedélyt kapni Németországban. Az ország ugyanis képtelen mindenkit befogadni és megoldani a világ összes problémáját. Hasonlóan érvelt a kancellár még 2015 júliusában is, amikor egy rostocki iskolában tartott fogadóórát.

A palesztin kislánnyal folytatott beszélgetése az egész világsajtót bejárta, Angela Merkelt pedig jól láthatóan magával ragadták az érzelmei, kis híján elsírta magát. Merkel elérzékenyülése a német választókra is komoly hatást gyakorolt, hiszen ennyire emberinek talán még sohasem láthatták a vezetőjüket. Az érzelmek azonban sebezhetővé tették a kancellárt, aki sokak szerint ettől a ponttól kezdve képtelen volt tisztán látni a helyzetet.

A szövetségi belügyminiszter, Thomas de Maiziere már májusban figyelmeztetett, hogy a becslések szerint csaknem 450 ezer migráns készül arra 2015-ben, hogy eljusson Németországba. A németek azonban jelentősen alábecsülték a kirobbanó migrációs válság súlyát. Ezt jól mutatja, hogy mindössze pár hónapra rá az előrejelzések meredeken íveltek felfelé. Augusztusban már 800 ezer érkezővel számoltak, a felkészülés helyett pedig csak olajat öntöttek a tűzre.

Tavaly nyáron Görögországban már tarthatatlanná vált a helyzet, bevándorlók százezrei indultak meg a balkáni útvonalon Magyarország felé, hogy aztán Nyugat-Európa felé vegyék az irányt. Augusztusra már Magyarországon is egyre kritikusabbá vált a helyzet, Európának pedig nem volt válasza a válságra. Magyarország az uniós jogszabályoknak megfelelően regisztrációnak vetette alá a migránsokat, és nem engedte őket továbbnyomulni nyugatra, majd pedig védekezésbe kezdett.

Mindeközben Németországban válságtanácskozások sora vette kezdetét, a szövetségi menekültügyi hivatalnál (BAMF) is felvetődött a kérdés, hogy mégis mit kezdjenek azokkal a bevándorlókkal, akik Magyarországon keresztül jutnak el Németországba.

– majd megszületett a politikai döntés:

2015. augusztus 25-én a BAMF egy Twitter-bejegyzésben erősítette meg, hogy Németország nem érvényesíti a dublini rendeletet a szíriai állampolgárokkal szemben, melynek következtében nemcsak szíriaiak, hanem emberek tömegei döntöttek úgy, hogy papírjaikat eldobva útnak indulnak Európába. A már Magyarországon tartózkodó bevándorlók pedig egyre hangosabbá váltak, követelték, hogy azonnal nyissák meg számukra az utat Németországba.

Angela Merkel: Wir schaffen das!

2015. augusztus 31-én, pontosan egy évvel ezelőtt a német kancellár Berlinben tartotta meg szokásos nyári sajtótájékoztatóját. Angela Merkel a menekültválság kapcsán rendkívül magabiztosan jelentette ki, hogy Németország ura a helyzetnek és minden szíriai migránst befogad: wir schaffen das! (megcsináljuk!). Merkel hurráoptimista kijelentése szállóigévé, majd ellenfelei és bírálói részéről nevetség tárgyává vált, mely egy évvel később, a mai napon is jellemzi a német kancellár elhibázott bevándorláspolitikáját.

Angela Merkelt azonban nemcsak az érzelmei, hanem hiúsága is magával ragadta. A kancellár egy nappal az ominózus sajtótájékoztatót követően, szeptember elsején a tévéképernyőn látta, ahogyan szíriaiak, afgánok, irakiak és pakisztániak százai kiáltják azt Budapesten a Keleti pályaudvarnál, hogy „Merkel, Merkel! Németország, Németország!”. Ezt követően telefonbeszélgetések sora zajlott le Németország, Ausztria és Magyarország között, a német kancellár pedig Werner Faymann osztrák kancellárral karöltve úgy döntött, hogy segítik a bevándorlók átjutását.

Magyarországot számtalan bírálat érte Nyugat-Európából, mivel kerítést épített a déli határain, hogy megvédje magát a Közel-Keletről meginduló népvándorlástól. Sokan fasizmust kiáltottak, majd szép lassan megbuktak. A problémák azonban egyre nyilvánvalóbbak lettek Németországban is, nem hiába, hogy szeptember közepén már a határellenőrzés bevezetését sürgette Bajorország. Merkel azonban makacsul kitartott a politikája mellett, a média pedig a migráció pozitív hatásaival és a befogadás kötelességével kábította a német közvéleményt.

A 2015. november 13-án végrehajtott párizsi terrortámadások alapjaiban fordították meg a bevándorlásról alkotott diskurzust Nyugat-Európában, hiszen a józanabb értékítélettel rendelkezők számára egyértelművé vált, hogy a bevándorlási hullámmal terroristák érkeznek Európába. A helyzetet tovább súlyosbították a migránsok által elkövetett bűncselekmények, Németországban pedig egyre inkább fokozódtak a társadalmi feszültségek. A plüssmacik és a bevándorlók könnyes fogadása helyett pedig felgyújtott menekültszállókról írt a nemzetközi sajtó.

A szilveszter éjszaka, muzulmán bevándorlók által elkövetett szexuális támadások ténye, valamint annak napokig történő elhallgatása óriási felháborodást váltott ki Németországban. A rendőrség jelentései szerint Kölnben 626 nő szenvedett el valamilyen jellegű szexuális támadást – köztük nemi erőszakot, több száz embert pedig kiraboltak. A támadások hatására egyre több ember kezdett el kételkedni a német mainstream média szavahihetőségében, valamint Angela Merkel menekültpolitikájának sikerességében.

A migránsok által elkövetett támadások azonban ezt követően sem hagytak alább. Németországban ismét teret nyert a jobboldali populizmus, szélsőjobboldali, bevándorlásellenes, valamint iszlámellenes mozgalmak, pártok láttak napvilágot. Az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű euroszkeptikus és bevándorlásellenes párt pedig rövid időn belül az ország harmadik erejévé nőtte ki magát. Mindemellett feszültségek jelentkeztek a CDU/CSU pártszövetségen belül.

Az ansbachi és a würzburgi terrortámadások, melyeket a bevándorlási hullámmal érkező migránsok követtek el, egy újabb csapást jelentett Németország számára. Korábban senki sem gondolta, hogy mindez lehetséges abban az országban, ami a II. világháborút követően a prosperáló Nyugat-Európa, a higgadtság szimbólumává, majd az Európai Unió vezető hatalmává vált. A terrortámadások hatására Németországban régóta nem látott szigorításokat rendeltek, új terrorellenes intézkedési csomagot fogadtak el, emellett pedig rendkívüli mértékben megnőtt a muzulmánokkal szembeni előítélet a német társadalomban.

Itt tartunk most. A német kancellár egy év elteltével sem ismerte be, hogy alapjaiban volt elhibázott a menekültpolitikája, mellyel nemcsak saját országának, hanem Brüsszellel karöltve Európának is ártott. A bevándorlókhoz fűzött naiv remények, miszerint megoldást jelentenek a kontinens problémáira, egytől egyig megbuktak, sőt, a viszályukra fordultak. A "wir schaffen das" erőltetett ismételgetése pedig értelmét vesztette.

Angela Merkel politikája ugyan változásokon ment keresztül, de befogadáspárti politikájának kudarcát vélhetően sohasem fogja elismerni, hiszen az egyenlő lenne számára a vereséggel. Az árnyalatnyi változások főképp a német belpolitikának szólnak, hiszen nemsokára tartományi választásokra kerül sor az országban, majd pedig kezdetét veszi a 2017-es választásokra való felkészülés. Németország Angela Merkel vezetésével képtelen volt megoldani a válságot, amit most a kvótarendszerrel uniós szinten terítenének szét a tagállamok között.