Az EU-kritikusok gyakran vetik a brüsszeliták szemére, hogy milyen hatalmas vízfejjé nőtt az uniós bürokrácia. Valóban.

Ha csak a számokat nézzük, az alapító atyák elképzelése óta megsokszorozódott a „tanácsadó”, „ellenőrző”, „jogalkotó”, „döntéshozó” intézmények száma, hiszen létezik az Európai Parlament (EP), az Európai Tanács (ET), az Európai Unió Tanácsa (EUT/Tanács), az Európai Bizottság (EB), az Európai Unió Bírósága (EUB), az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Számvevőszék (ESZ), az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB), a Régiók Európai Bizottsága, Európai Beruházási Bank (EBB), az európai ombudsman és az európai adatvédelmi biztos, plusz intézményközi testületek is felállításra kerültek.

Az Európai Parlament az egyetlen olyan testület, melynek összetételébe az állampolgároknak is van beleszólási joguk.

Az EU-ban 1979 óta rendeznek EP-választásokat.

A voksolásokat ötévente tartják, az EP-képviselőket közvetlenül választják, akik listákról jutnak be a törvényhozásba. Az egyes tagállamokban megválasztható képviselők száma az adott ország lakosságszámához igazodik. A 751 fős testületbe 21 főt delegál Belgium, 17-et Bulgária, 21-et Csehország, 13-at Dánia, 96-ot Németország, 6-ot Észtország, 11-et Írország, 21-et Görögország, 54-et Spanyolország, 74-et Franciaország, 11-et Horvátország, 73-at Olaszország, 6-ot Ciprus, 8-at Lettország, 11-et Litvánia, 6-ot Luxemburg, 21-et Magyarország, 6-ot Málta, 26-ot Hollandia, 18-at Ausztria, 51-et Lengyelország, 21-et Portugália, 32-t Románia, 8-at Szlovénia, 13-at Szlovákia, 13-at Finnország, 20-at Svédország és 73-at az Egyesült Királyság.

A választásokat követően az európai pártok, képviselők frakciókat alakítanak az EP-ben. Vagyis a képviselők politikai hovatartozásuk, s nem állampolgárságuk szerint ülnek az EP-ben. Természetesen vannak független EP-képviselők is, de az elmúlt öt évben a következő frakciók vitték a prímet a parlamentben: Európai Néppárt (EPP), Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D), Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE), Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL), Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA), Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) és a Nemzet és Szabadság Európája (ENF).

Egy EP-frakció megalakulásának kritériumai: legalább 25 fő, akik az uniós tagállamok legalább negyedéből érkeznek, továbbá egy EP-képviselő csak egy frakcióhoz tartozhat.

Az Európai Parlament székhelye Brüsszelben és Strasbourgban van, de Luxemburgban is vannak irodái.

Az EP legfőbb feladata, hogy a Tanáccsal együtt megvitatja és elfogadja az EU-s jogszabályokat, elvileg ellenőrzi a többi EU-s intézményt, szintén a Tanáccsal együtt fogadja el a közös büdzsét, továbbá fontos kinevezési hatáskörei is vannak – mint például megválasztja az EB elnökét, kinevezi az európai ombudsmant.

Ezenkívül számos ratifikálási, kezdeményezési jogköre van a testületnek.

Az Európai Tanács az EU csúcsszerve, melynek célja, hogy meghatározza az általános politikai irányt a közösségen belül. Sőt stratégiai döntéseket hoz – általában konszenzussal, több kérdéskörben viszont ún. minősített többséggel. Az ET-t a lisszaboni szerződés emelte intézményi rangra, korábban nem létezett ez a testület.

Az ET tagjai a tagállamok állam-, illetve kormányfői, az Európai Tanács és az EB elnöke. Vezetőjét, az ET elnökét a tagállamok vezetői nevezik ki.

Az ET képviseli az EU-t a kül- és biztonságpolitikai ügyekben.

Az Európai Unió Tanácsa, más néven a Tanács, a tagállamok miniszteri szintű képviselőiből (belügyi, külügyi, pénzügyi és így tovább) áll. Az EUT üléseit az Állandó Képviselők Bizottsága (Coreper) szokta előkészíteni, amelynek tagjai a tagállamok akkreditált diplomatái. A Tanács elnöki tisztjét hathavonta változtatják, ezt a tagállamok töltik be. Ez az ún. soros elnökség. A soros elnök együttműködik a korábbi és az őt követő soros elnökkel, vagyis a tagállammal.

Az EUT az EP-vel közösen alkotja a jogszabályokat, nemzetközi megállapodásokat köt az unió nevében, de költségvetési jogköröket is gyakorol. Döntéseit eljárási kérdésekben egyszerű többséggel, nagyobb jelentőségű ügyekben (pl. bővítés) egyhangúlag hozza. Számos kérdésben viszont minősített többség szükséges egy döntéshez, ekkor a tagállamok miniszterei a népességszámmal arányosan súlyozott szavazatokkal rendelkeznek. A lisszaboni szerződés azonban módosított ezen a metóduson, s bevezette a kettős többség egyszerű szabályát is.

Az Európai Bizottság elvileg az egész uniót képviseli. Tagállamoktól független intézményről van szó, amit sokan csak az EU kormányának tartanak, s mely Brüsszelben székel.

A testület tagállamonként egy biztosból áll, élén az elnökkel, kinek megbízatási ideje 2019. októberig tart. Az egyes biztosok pedig külön szakpolitikai területekért felelősek.

Az EB legfőbb feladata a jogszabálytervezetek előterjesztése, az EU költségvetésének előkészítése, mindemellett felügyeli az uniós jog alkalmazását, s gondoskodik arról, hogy az EU-s jog címzettjei betartsák a szerződésekből és jogi aktusokból eredő kötelezettségeket. De az EB-nek kitüntetett szerepe van a gazdasági válságok időszakában, pénzügyi eszközök felett rendelkezik – ezzel óvja az euróövezet gazdasági és pénzügyi fenntarthatóságát.

A bizottság elnökének személyére az ET tesz javaslatot (figyelembe véve az EP-választások eredményét) az EP-nek, amely egyszerű többséggel szavaz az EB-elnök személyéről.

Az EB-biztosokról pedig az EUT/Tanács dönt minősített többséggel és az elnökjelölttel egyetértésben. Ugyanakkor az ő tisztségükhöz is kell az EP hozzájárulása és az ET minősített többségű kinevezése.

Európai Unió Bírósága

Az Európai Unió Bírósága a hét legfontosabb uniós intézmény egyike. Két igazságszolgáltatási fórum alkotja: a Bíróság és a Törvényszék. Az Európai Unió igazságszolgáltatásért felelős szerve. Az igazságszolgáltatási fórumok gondosodnak az EU elsődleges és másodlagos jogának unión belüli helyes értelmezéséről és alkalmazásáról. Felülvizsgálják az uniós intézmények jogi aktusainak jogszerűségét, és megállapítják, hogy a tagállamok teljesítik-e az elsődleges és a másodlagos jog szerinti kötelezettségeiket. Emellett a Bíróság a nemzeti bírák kérésére értelmezi az uniós jogot.

A tagállamokat egy fő képviseli, akinek megbízatása hatéves időtartamra szól. A bírói testület munkáját nyolc főtanácsnok segíti, akik indoklással ellátott indítványokat terjesztenek elő, de ez a bíróságot nem kötelezi.

Európai Központi Bank

Az Európai Központi Bank a gazdasági és monetáris unió központi intézménye, 1999. január 1. óta látja el az euróövezet monetáris politikájának irányítását. Az EKB és az összes uniós tagállam nemzeti központi bankjai alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét. A Központi Bankok Európai Rendszerének elsődleges célja az árstabilitás fenntartása. 2014. november 4. óta az EKB felel a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokért az egységes felügyeleti mechanizmus keretében. Bankfelügyeleti tevékenysége során az EKB-nak tanácsadó szerepe is van a hitelintézetek szanálási terveinek értékelése terén.

Az EKB székhelye Frankfurtban van.

Európai Beruházási Bank

Az Európai Beruházási Bank elvileg nyereségszerzési cél nélkül nyújt kölcsönöket és garanciákat olyan beruházásokhoz, amelyek az EU integrációs céljait támogatják.

Európai Számvevőszék

Az Európai Számvevőszék az EU pénzügyi ellenőrző intézménye. Tagjait a Tanács nevezi ki 6 évre, a tagállamok pedig egy-egy tagot delegálnak.

A testület székhelye: Luxembourg.

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az EU konzultatív szerve, amelynek 350 tagja van. Az általa kibocsátott véleményeket kötelező figyelembe venni a szerződések által meghatározott területeken, illetve az EB, az EUT és az EP önként is konzultálhat vele. Az EGSZB saját kezdeményezésű véleményt is kibocsáthat. Tagjaik nem utasíthatók, feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az unió általános érdekében járnak el.

– tette fel a kérdést Henry Kissinger. A korábbi amerikai külügyminiszter, történész csupán ezzel az egy kérdéssel rávilágított arra, mekkora vízfejjé nőtt az EU bürokratikus szerkezete. Rengeteg intézmény, körülhatárolatlan hatáskörök, hatalmas fejetlenség.