Megjósolhatatlan, hogy milyen koalíció alakul meg Németországban a közelgő parlamenti választások után – nyilatkozta az MTI-nek Kiss J. László Németország-szakértő.

Pontosan öt héttel a szeptember 24-i szavazás előtt a Corvinus Egyetem tanára úgy véli, hogy váratlan tényezők befolyásolhatják ugyan a választási eredményeket, ám nem valószínű, hogy ez a mostanra kialakult erőviszonyok változásához vezetne. Tartósnak tűnik az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) és testvérpártja, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) fölénye és a legnagyobb riválisnak számító, jelenlegi nagykoalíciós partner, a szociáldemokrata SPD mélyrepülése.

A szociáldemokrata vezetésű alsó-szászországi kormány váratlan felbomlása augusztus elején – és az előrehozott tartományi választások kiírása október 15-re – aligha erősíti a szociáldemokraták pozícióját. Mint ahogy nem használ a hónapokkal ezelőtt újdonsült pártelnökként még valóságos politikai "repülőstartot" vett Martin Schulz vezette SPD-nek az a vita sem, amely a volt szociáldemokrata kancellárnak, Gerhard Schrödernek a Vlagyimir Putyin orosz államfőhöz közel álló Rosznyefty olajipari vállalatnál várható igazgatói állása körül alakult ki.

Az SPD hasonló, választások előtti meggyengülése a szakértő szerint ugyanakkor korántsem előzmény nélküli: 2009-ben Angela Merkel riválisaként az akkori szociáldemokrata kancellárjelölt, Frank-Walter Steinmeier mindössze 23 százalékot szerzett, 2013-ben az ugyancsak a hivatalban lévő kancellárral szemben a volt szociáldemokrata pénzügyminiszter, Peer Steinbrück 25,7 százalékot ért el. A dolgok pillanatnyi állása szerint Martin Schulz támogatottsága sem lesz magasabb ennél.

Befolyásolhatják ugyan a közvélemény hangulatát a belső biztonságot érintő események, mindenekelőtt esetleges terrorista jellegű merényletek Németországban, de az ország határain kívül is, mint például a csütörtöki barcelonai gázolásos merénylet. Egy ilyen esemény újra felértékelheti a bevándorláspolitikának a német választási kampányban kissé háttérbe szorult szerepét, ami a bevándorlásellenes párt, az Alternatíva Németországnak (AfD) számára jelenthet felhajtóerőt. A helyzet sajátossága ugyanakkor, hogy ebből a szociáldemokraták aligha húzhatnának hasznot, mivel a migrációs politika alakításáért a nagykoalíció tagjaként maguk is felelősséget vállaltak – értékelte a szakértő.

A választások eredményeként szóba jöhető koalíciós lehetőségekkel kapcsolatban – a közvélemény-kutatási adatokat figyelembe véve – Kiss J. László rámutatott, hogy a CDU/CSU által leginkább előnyben részesített forgatókönyv a 38-40 százalékon álló kereszténypártok és a német alsóházba nagy valószínűséggel visszakerülő, 7-9 százalékos támogatottságú liberális, szabad demokrata párt, az FDP koalíciója lenne. A szövetségi köztársaság legnépesebb és ezért leginkább reprezentatívnak tekintett tartományában, Észak-Rajna-Vesztfáliában is ez a koalíciós formáció jött létre a 2017-ben tartott tartományi választásokat követően. A többségalkotásnak ez a formája a jelenlegi adatok szerint azonban korántsem nevezhető biztosnak.

Valószínűbbnek tartott forgatókönyv az FDP és a Zöldek részvételével a CDU vezette hármas koalíció. Ilyen típusú koalíció jött létre az idei tartományi választásokat követően Schleswig-Holsteinben.

Végül harmadik lehetőségként szóba jöhet a jelenlegi konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció újbóli megalakulása, amit valójában egyik párt sem akar . Ez a forgatókönyv váratlan tényezők hatásaként és a választási eredmények aritmetikája alapján nem zárható ki, még akkor sem, ha az ellenérvek nyilvánvalóak. A tartós nagykoalíció ugyanis hagyományosan a politikai széleket erősíti és a pártarculatok összemosódásához vezet, és mindez a kisebbik partner SPD szempontjából már eddig is, időről időre szavazatveszteségekhez vezetett.

A szakértő szerint Angela Merkel kancellár tartós népszerűsége számos tényezővel magyarázható. Mindenekelőtt a gazdasági eredményekkel: a rekordalacsony, hárommillió alatti munkanélküliséggel, amelyet a CDU választási programja szerint 2025-ig 50 százalékkal csökkenteni kíván, és ez a teljes foglalkoztatottság feltételeit teremtheti meg. A magas foglalkoztatottság – 43-44 millió munkavállaló és a társadalombiztosításon alapuló munkatevékenység növekedése – rekordszintű adóbevételeket biztosít és lehetővé tette a keleti tartományok javára szolgáló aszimmetrikus nyugdíjemelést.

Emellett a sajátos merkeli politizálási módszer is hatékonyan befolyásolja a közvéleményt. Ez egyfelől a polarizáció gyengítésére irányul, nem ritkán az ellenfél vagy rivális álláspontjának átvételével  Másfelől jellemzője az is, hogy a kancellár egymásnak korábban ellentmondó érvek integrálásának gyakorlatát követi. A menekültkérdésben például Merkel ma már egyidejűleg beszél a migráció helyi okainak megszüntetéséről, a külső határok védelméről és a „veszélyeztetők” következetesebb kiutasításáról is, de arról is, hogy egyoldalú humanitárius döntése, azaz 2015 szeptembere többé nem ismétlődhet meg.