Madrid, Párizs, Moszkva: Újabb fejezetek Orbán Viktor elszigeteltségében
2022.02.04. 13:00
Megvédeni Európát
Orbán Viktor január 28-án Madridban tárgyalt 12 ország 15 pártjának vezetőivel az Európa Unióban formálódó új konzervatív pártcsalád kapcsán, majd egy nappal később Párizsban tartott megbeszélést Nicolas Sarkozy korábbi francia köztársasági elnökkel. Ezt követően Moszkvába utazása és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel való keddi tárgyalása előtt még hétfő este Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral, valamint Emmanuel Macron francia elnökkel is telefonos megbeszélést folytatott.
Mindez jól mutatja, hogy hétről-hétre válik egyre nevetségesebbé a balliberális médiumok és politikusak által épített párhuzamos valóság, amely szerint „Orbán Viktor külpolitikája végleg elszigetelte Magyarországot a nemzetközi színtéren”. Lassan egy évtizede próbálkoznak narratívaépítésükkel, azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar miniszterelnök aktív mozgatórugójává vált az európai folyamatok irányításának.
A Madridban megrendezett, európai konzervatív pártvezetőket tömörítő találkozót megelőzően Orbán Viktor megbeszélést tartott Santiago Abascallal, a jobboldali spanyol Vox elnökével is, ahol olyan égető, ám az Európai Unióban egyre inkább kellemetlennek titulált kérdésekről esett szó, mint a keresztény alapokon nyugvó Európa értékeinek védelme, a családok és a gyermekvállalás támogatása, valamint az illegális bevándorlás elleni fellépés. Ezt követően a magyar miniszterelnök a spanyol fővárosban lezajlott Megvédeni Európát címet viselő tanácskozás során olyan pártokkal tárgyalt az együttműködés szorosabbra fűzéséről, akik elutasítják a tagállamok hatáskörének elvitatásával járó brüsszeli birodalomépítést.
A progresszív korszellemnek megfelelően a fősodratú balliberális médiumok egymást túllicitálva kezdtek hamis híreket kezdtek terjeszteni a találkozóról, kezdve azzal a megszokott hazugsággal, hogy egy „szélsőjobboldali” tanácskozásról van szó. Egyébként a közbeszéd balratolódását kellően szemlélteti, hogy amennyiben egy politikus értékalapon állást foglal a keresztény kultúra, a családok és a határok védelme mellett, akkor automatikusan „szélsőjobboldali” bélyeget ragasztanak rá, majd összehangolt médiahadjáratot indítanak lejáratására.
A globális érdekeket képviselő fake news-gyárak emellett azt is terjeszteni kezdték, hogy a tanácskozáson résztvevők pártvezetők aláírtak egy közös nyilatkozatot, amelyben Oroszországot teszik felelőssé az orosz–ukrán konfliktus eszkalálódásáért. Ez azonban nem történt meg, miután a véleménypluralizmus szellemében senki nem követeli meg a résztvevőktől, hogy azonos véleménnyel viszonyuljanak Oroszországhoz. Ezért is hiteltelenek azok a vádak, – amelyek érdekes módon mindig az Európai Egyesült Államokat propagáló brüsszeliták oldaláról érkeznek – hogy az új európai jobboldal építésében résztvevő pártok egységesen „Putyin bábjai”.
Miután Magyarország is rendelkezik már az objektivitás és függetlenség álarca mögé bújó „tényellenőri” oldallal, a lakmusz.hu-val, ezáltal elvárható lett volna, hogy a baloldali miniszterelnök-jelölt Márki-Zay Péter által terjesztett nyilvánvaló hazugságokat a madridi megbeszélésről helyreigazítsák. Márki Zay Péter azt állította, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) nevű magyarellenes párt is része a formálódó konzervatív szövetségnek, amelyet ráadásul „Putyin-párti fasiszta„ tömörülésnek nevezett. Az indokolatlanul túlhasznált, és ezért egyre inkább jelentésvesztett „fasiszta” jelzőnél nem is érdemes leragadni, ám azt érdemes leszögezni, hogy az AUR nem tagja az együttműködésnek (bizonyára összekeverte a Keresztyénydemokrata Nemzeti Parasztpárttal, amelyik igen), másrészt pedig például az együttműködés gerincét adó lengyel kormánypárt (PiS) sem vádolható túlzott oroszbarátsággal.
Magyarország geopolitikai adottságaiból adódóan nem érdekelt egy újabb hidegháborús szembenállásban, éppen ezért a kölcsönös tiszteleten alapuló külkapcsolatokban érdekelt mind a Nyugattal, mind a Kelettel. Magyarország érdekeit az képviseli leginkább, ha az ideológiai sallangoktól mentesen tevékenyen részt vesz egy értékalapon szerveződő európai konzervatív együttműködés kiépítésében, ám emellett a reálpolitikai folyamatokat is figyelembe veszi, és érdekalapon a Kelet felé is kinyitja kapuit.
Geopolitikai pragmatizmus
A magyar–orosz kapcsolatok az elmúlt évek folyamán egyre intenzívebbé váltak, amelyek a növekvő volumenű kölcsönös ipari beruházások mellett Magyarország energiabiztonságát is megteremtik. Az orosz gáz nélkül a rezsicsökkentés politikája sem lenne kivitelezhető, valamint azt sem érdemes elfelejteni, hogy a két ország közötti jó kapcsolat nélkül Magyarország nem jutott volna hozzá az életmentő keleti vakcinákhoz a járvány kezdetén. A vakcinákkal kapcsolatos együttműködésnek egy másik aspektusa az orosz technológiatranszfer, amelynek következtében Magyarországon is gyártani fogják az orosz Szputnyik vakcinát. Nemzetstratégiai szempontból szintén nem lebecsülendő a paksi atomerőmű beruházás jelentősége, hiszen már az Európai Bizottság is fenntartható energiaforrássá, vagyis „zöldenergiává” minősítette az atomenergiát, amely megfelelő tárolási körülmények között a legolcsóbb és legbiztonságosabb energiaforrás a szakértők szerint is.
Kosztur András, a posztszovjet térség szakértője szerint noha Magyarország többször bírálta az Oroszországgal szemben kialakult hidegháborús pszichózist az elmúlt évek folyamán, szövetségesei álláspontjával mindvégig szolidáris maradt. Éppen ezért nem meglepő, hogy a magyar miniszterelnök a madridi tanácskozás során is a béke és deeszkaláció fontosságát hangsúlyozta az orosz–ukrán konfliktus kapcsán, valamint moszkvai útjára is „békemisszióként” tekintett.
Súlyos hibát vétene a magyar kormány, ha – az ellenzéki hangokra hallgatva – ideológiai alapon viszonyulna az olyan nagyhatalmakhoz, mint Oroszország (vagy Kína), miközben az átalakuló világrend velejárójaként egyre csökken az Egyesült Államok befolyása Európában (is). A regnáló kormány külpolitikája legtöbbször jól méri fel a nemzetközi viszonyokat, amit jól mutat, hogy az ország szuverenitásának védelme mellett képes az ország méreténél jelentősen nagyobb politikai impaktfaktort elérni Európában és aktívan részt venni az események alakításában.