Peter Schweizer a Clinton Cash című könyv szerzője a Fox News oldalán a Clinton Foundation és a Clinton-kör orosz kapcsolatairól írt rámutatva arra, hogy a Trump-adminisztráció ellen felhozott vádak pehelysúlyúak ahhoz képest, amelyek rábizonyíthatóak Clintonra.

Azok közül, akik most a legádázabb módon kongatják a vészharangokat az oroszok Amerikára gyakorolt befolyása miatt, meglepően csendesek voltak akkor, amikor a jelenleginél sokkal súlyosabb kérdések lengték be ez ügy kapcsán a Clinton családot.

Természetes és legitim gyakorlat, hogy Donald Trump elnök kapcsán kivizsgálják az oroszokkal való üzleti kapcsolatokat. Trump kampányának egyik elnöke az a Paul Manafort volt, aki az oroszpárti ukrán elnök tanácsadója volt. Továbbá Trump egyik volt tanácsadója pedig Carter Page volt, akinek energetikai megállapodásai voltak különböző orosz cégekkel. Mi több, a volt nemzetbiztonsági tanácsadó, Michael Flynn tábornok a múltban egy busásan megfizetett beszédet mondott el Moszkvában magán emberként. És akkor még ott van az az egyszerű tény, hogy a volt szenátor, mostanra már államügyész Jeff Session – miközben a fegyveres testületek szenátori bizottságának tagja volt – beszélő viszonyban volt az orosz nagykövettel.

Ezeknek a kapcsolatoknak a vizsgálata nem hiábavaló. Csakhogy azok, akik továbbra is azt a narratívát fújják, miszerint aggodalomra adnak okot az oroszokhoz fűződő szálak, hiteltelenné válnak azzal, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyják azokat a sokkalta mélyebb és veszélyesebb kapcsolatokat, amelyeket Clintonék és szövetségeseik ápoltak éveken át orosz hatósági személyekkel, még akkor is, amikor már megválasztott, állami pozíciót töltöttek be.

Az eddigi, a Trump táborral hírbe hozott orosz kapcsolatok pehelysúlyúnak tűnnek azokhoz a több százmillió dolláros megállapodásokhoz és engedményekhez képest, melyek az oroszok számára a múltban rendkívül profitábilisak voltak.

Bill Clinton egy laza 500 ezer dollárt zsebelt be egy 2010-ben megrendezett moszkvai beszédéért. De ki állította ki a számlát? Egy moszkvai befektetésekkel foglalkozó intézet, amely a Renaissance Capital nevet viselte. Ez az intézet amúgy több csatornán keresztül is azzal kérkedik, hogy jó kapcsolatot ápol az orosz hírszerzéssel. Azonban maga a Clinton Foundation is nemcsak orosz tisztségviselőktől, hanem Putyin közeli oligarcháktól is pénzt fogadott el. Továbbá ezekről a helyekről is nagy összegeket fogadtak el:

• Viktor Vekselberg, Putyin bizalmasaként saját vállalkozásán keresztül, a Renova Groupon át fizetett;
• Andrey Vavilov, volt orosz tisztségviselőként és a SuperOx kutatásért felelős cég elnökeként, amely az orosz állam atomenergetikai konglomerátumához, a Skolkovohoz tartozott
• Elena Baturina, Moszkva főpolgármesterének volt felesége, aki a JSC Inteco vállalaton keresztül fizetett Clintonéknak

Mi több, a Clinton Foundation 145 millió dolláros bevételre tett szert 9 olyan tulajdonostól, akik egy kanadai uránium vállalatban – az Uranium One-ban – voltak érdekeltek, melyet 2010-ben az orosz államnak adtak el. Az adásvételi megállapodáshoz több, szövetségi szintű kormányzati ügynökségnek a jóváhagyására volt szükség, beleértve Hillary Clinton külügyekkel foglalkozó miniszterelnökségének is.

Ami azonban még ennél inkább is aggasztó, az nem más, minthogy számos hasonló jellegű adománynak az eredete nem lett feltüntetve, azaz rejtve maradt Clintonék jóvoltából. Annak ellenére, hogy Obama elnök akkoriban azt a kikötést tette, hogy Hillary Clintonnak nyilvánosságra kell hoznia a Clinton Foundation érdekeltségébe beáramlott adományok eredetét – ha külügyminiszter akar lenni –, ez még sem történt meg. Az egyetlen oka annak, hogy ezek a donációk mégis napvilágra kerültek az az volt, hogy összevetésre kerültek a kanadai adóbevallásokkal és mérlegkimutatásokkal.

Az eredmények pedig azt mutatták, mindenki jól járt ezzel az üzlettel: az uránbefektetők jelentős haszonra tettek szert, az oroszok stratégiai javakhoz jutottak hozzá, a Clinton Foundation pedig busás pénzeket tehetett zsebre. Hillary Clinton később természetesen tagadta, hogy neki lett volna köze az Uranium One eladásához.

Bizonyítékként a Clinton kampány közepette 2015-ben, nyilvánosság elé állt Hillary volt külügyminisztériumi asszisztense, Fernandez, aki a saját szavahihetőségére apellálva jelentette ki, el kell hinniük, Hillary nem volt bevonva az Uranium One eladásába. Csakhogy a Podesta-levelek kiszivárgása óta tudjuk, Fernandez mindent megtett annak érdekében, hogy azt a botrányt is alábbhangolja cserébe azért, hogy bizonyos szívességeket kérjen Podestától.

Furcsának hat, hogy miközben a kongresszus egyes tagjai elszántan küzdenek azért, hogy kivizsgálják Mike Flynn tábornok és az oroszok kapcsolatát, addig az teljesen hidegen hagyja őket, hogy a Clinton Foundation miképpen jutott hozzá 145 millió dollárhoz. Az ilyen fajta következetlenség az, amely teljesen elhitelteleníti azoknak az integritását, akik az efféle kérdésekre választ keresnek. Azonban Clintonékon túl, továbbra is ott kering az az aggasztó kérdés, amely az egyik legközelebbi szövetségesükkel kapcsolatos, John Podestával, aki 2016-ban Hillary Clinton kampányigazgatója volt.

Podesta 2011-ben egy kis energetikai vállalat igazgatói tanácsába szerzett helyet, a Joule Unlimitedben. Két hónappal az után, hogy megkapta állását, az orosz állam egy milliárd rubelt, azaz 35 millió dollárt fektetett be a cégbe. A pénz pedig az orosz állami befektetési alaptól, a Rusnanótól érkezett. Hogy micsoda a Rusnano? Egy olyan alap, melyet 2007-ben maga Vlagyimir Putyin állított fel, melyet az orosz oktatási és tudományi miniszter, Andrej Fursenko úgy jellemzett: „Putyin gyermeke”. Az amerikai külügyminisztérium WikiLeaksre kiszivárgott csatornái szerint a Rusnano nemzetbiztonsági kockázatot jelentett, mivel kontrollálhatatlan, stratégiai „kettős játszmáknak” biztosíthattak teret bizonyos befektetések kapcsán.

Összefoglalva tehát, John Podesta az orosz állam és Vlagyimir Putyin üzlettársa volt. Amikor 2014-ben Podesta a Fehér Házhoz szerződött annak érdekében, hogy Obama elnök tanácsadója legyen, az általa beadott protokolláris bevalláson kihagyta az ominózus pozícióját, amely a Joule vállalat érdekeltségében töltött be. Podesta kiszivárgott levelei alapján kiderül, a 75 ezer dollárt érő részvényeit pedig egy korlátolt felelősségű társasághoz irányította, melyet a családja felügyelt. Azonban, ahogyan a Wall Street Journal megjegyzi, az e-mailek alapján kirajzolódik, Podesta ennek ellenére is aktívan részt vett a vállalat üzletkötési politikájában.

Mi több, egyetlen személy, aki Trump vonzáskörzetében található – Paul Manfort, Carter Page és Mike Flynn tábornok – sem dolgozik a Fehér Házban. Ezzel szemben, amennyiben Hillary Clinton nyerte volna meg a kampányt, John Podestának minden bizonnyal meghatározó munkaköre lett volna.