Különös haj, különös humor – ő nyithat új fejezetet Nagy-Britannia számára
2019.07.21. 08:58
Korábban több ízben is foglalkoztunk azzal, hogy a jelenlegi kormányfő, Theresa May hat hete távozott a Konzervatív Párt éléről, mindenekelőtt amiatt, mert a londoni alsóház az elmúlt hónapokban háromszor is visszautasította a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszerét rögzítő, az Európai Unióval novemberben elért megállapodást. S mivel May távozása a kormánypárt éléről egyúttal a miniszterelnöki megbízatásának is a végét jelenti, az utódlás kérdése különösen nagy érdeklődésre tart számot.
Hogyan zajlik a kiválasztás? A mintegy 160 ezer párttag számára július 6-án kiírt levélszavazás tehát a mai napon ér véget, a győztes nevét, aki egyben az Egyesült Királyság új miniszterelnöke lesz, pedig július 23-án jelentik be. A valószínűsíthető menetrend alapján Theresa May az új konzervatív párti vezető kilétének bejelentése utáni napon, július 24-én még kormányfőként részt vesz a képviselői kérdések és azonnali miniszterelnöki válaszok szerdánként szokásos órájában, majd felkeresi II. Erzsébet királynőt, ahol formálisan is bejelenti lemondását. Ezután a Konzervatív Párt megválasztott új vezetője keresi fel a Buckingham-palotában az uralkodót, akivel tudatja kormányalakítási szándékát.
Johnson személyében a Konzervatív Párt keményvonalas Brexit táborának frontembere mérkőzik meg a tagság bizalmáért egy volt „Remainerrel”, vagyis egy olyan politikussal (Jeremy Hunt), aki a brit EU-tagságról 2016 júniusában tartott népszavazás kampányában a bennmaradást pártoló tábor tagja volt. Ugyanakkor Jonhsonról sem lehet elmondani, hogy a hagyományos tory EU-szkeptikus frakciócsoport veteránja lenne, legalábbis nem abban az értelemben, mint e konzervatív irányzat évtizedek óta meghatározó személyiségei, például Sir Bill Cash, Sir John Redwood vagy Jacob Rees-Mogg.
Hiszen Johnson, aki nyolc évig London polgármestere is volt, csak 2016. február 21-én, a Brexit-kampány vége felé jelentette be, hogy „nagyon nagy szívfájdalommal” ugyan, de Nagy-Britannia EU-tagságának feladása mellett fog érvelni a referendum kampányában, mivel arra a meggyőződésre jutott, hogy az Európai Unió „a brit szuverenitás erózióját” okozza.
A többek között különös frizurájáról – és humoráról – ismert Johnson, jelenleg utcahosszal vezet ellenfele, a jelenleg is külügyminiszterként dolgozó Jeremy Hunt előtt. Amíg Hunt népszerűsége alig éri a 27 százalékot, addig Jonhsoné a 70-et is meghaladja.
Johnson népszerűsége a párttagságon belül tehát betonbiztosnak mondható még annak ellenére is, hogy a liberális The Guardian megpróbálta egy magánéleti botránynak kikiáltott incidenssel lejáratni, miszerint a politikus és élettársa olyan hangosan veszekedtek, hogy ki kellett hívni a rendőrséget. A bulvár csámcsogott is rajta rendesen, ráadásul még egy hangfelvételt is sikerült előbányászni, amin Johnson élettársa volt hallható, de az ügy politikai haszna csekélynek bizonyult.
Ha valaki Johnson karakterére lenne kíváncsi, annak nincs nehéz dolga, ugyanis könnyen felkutathatóak a szabadszájú, kissé esetlen, ugyanakkor kétségtelenül karizmatikus politikusról készült múltbeli felvételek, nyilatkozatok.
Például nem sokkal a 2016-os referendum előtt a The Sunday Telegraph című vasárnapi konzervatív brit lapnak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy „az Európai Unió koncepciója a Római Birodalomig nyúlik vissza, ugyanis az elmúlt kétezer év történelme nagyjából arról szólt, hogy különböző emberek és intézmények megpróbálták Európa egyesítésével újjáéleszteni a rómaiak idejére jellemző béke és jólét aranykorát. Mások mellett Napóleon és Hitler is ezzel próbálkozott, tragikus végeredménnyel. Az EU is egy erre irányuló kísérlet, más módszerekkel”.
Ám az uniót érintő karcos kritikája mellett politikustársairól is igen karakán véleményt fogalmazott meg a múltban. Vlagyimir Putyin orosz elnökről azt találta korábban mondani, hogy „egy kicsit úgy néz ki, mint Dobby, a házimanó”, míg az amerikai elnökválasztást csúfosan elbukó Hillary Clintonról úgy nyilatkozott, miszerint „a festett szőke hajával, a csücsörítő szájával és a kék szemeivel úgy néz ki, mint egy szadista ápolónő, aki egy elmegyógyintézetben dolgozik.” De előfordult olyan is, hogy Barack Obama volt amerikai elnököt a kenyai örökségével szembesítette, a Brit Nemzetközösség által megrendezett eseményről „zászlólengető, görögdinnye-zabáló néger gyerekek” jutottak az eszébe, a nikábot viselő nőket pedig a postaládákhoz hasonlította.
Boris Johnson – riválisával ellentétben – továbbra is tartja magát ahhoz, hogy amennyiben ő lesz az új miniszterelnök, Nagy-Britannia mindenképpen kilép október 31-én az EU-ból. Ahogyan néhány nappal ezelőtt egy, a BBC-nek adott interjúban közölte:
a további halogatás a politikába vetett bizalom óriási erózióját okozná.
A volt brit külügyminiszter szerint az országnak fel kell készülnie a bármilyen körülmények közötti kilépésre az októberi határnapon, és meglátása szerint erre Nagy-Britannia készen is fog állni. Johnson megerősítette azt a véleményét is, hogy az ír-északír határellenőrzés ügyét ki kell venni a Brexit-megállapodásból, és az EU-val folytatandó majdani szabadkereskedelmi tárgyalások keretében kell rendezni.
Arra a kérdésre, hogy hajlandó lenne-e akár a parlament munkájának felfüggesztésére is annak érdekében, hogy a képviselők ne akadályozhassák meg a megállapodás nélküli Brexitet, Boris Johnson úgy vélekedett, hogy nem akar ehhez a megoldáshoz folyamodni, de kitérő válaszokat adott, amikor a riporter azt firtatta, hogy garantálja-e e módszer elkerülését.
Mivel Nagy-Britanniában a most leköszönő Theresa May 2017-ben előrehozott választásokat tartott, így amennyiben Jonhson győzelmét jelentik be 23-án, akkor kis híján egy teljes ciklust tölthet hivatalban. Ezzel pedig szinte bizonyosan úgy fog a brit történelemben szerepelni, mint az a kormányfő, aki kiléptette Nagy-Britanniát az Európai Unióból, búcsút intve a Brüsszel által erőltetett halászkvótáknak, a jogharmonizációnak, a muszlim bevándorlóknak és persze a tagsággal járó nettó befizetési kötelezettségnek is.