Fábián Eszter: Sebastian Kurz időbeni korlátozást követelt, hogy valóban koronagyorssegélyről legyen szó, ne pedig a „hátsó ajtón besurranó adósságunióról”. Mennyire kell tartani az osztrák kancellár által idézett veszélytől?

Kiszelly Zoltán:

Ez csak egy kísérleti projekt, amit majd sokkal nagyobb összegek követnek. Kurz arra gondolt, hogy ez mindenképp egyszeri alkalom maradjon, és pár éven belül ne az derüljön ki, hogy elfogyott a pénz és még többször ennyire lenne szükség.

Fábián: A törlesztési terheket ugyanolyan arányban kellene megosztani, mint eddig a költségvetési befizetéseket, a hitelfelvétellel szerzett forrást viszont rászorultsági alapon osztanák el. Magyarország ezzel a konstrukcióval mit nyerhet?

Kiszelly: A helyeztünk sokat javult. Az eredeti német-francia javaslatban csak a GDP-csökkenést vették volna figyelembe, és mivel nálunk nem csökken annyira a GDP, ezért Magyarország csak 4 milliárdot kapott volna. Most, hogy a visegrádiak javaslatát is nézték, és a GDP-csökkenés mellett a munkanélküliséget is figyelembe veszik, így hazánknak 7 milliárdot állapítottak meg. Kapunk pénzt, de cserében megkapjuk az eurókötvényeket.

Fábián: Az EU-nak több szempontból is fontos szereplő Olaszország, ebből kifolyólag, hogy őket (illetve a spanyolokat) segítsék, képesek másokat – szívüknek kevésbé kedves országokat – eladósítani?

Kiszelly:

A baloldali spanyol kormány ebből fizetné az alapjövedelmet. Az olaszok 174, a spanyolok 140 milliárd eurót kapnak, ennek kétharmada vissza nem térítendő támogatás. Miután egyhangúságra van szükség, hogy az EU mint príma adós felvehessen hitelt, ezért nyilván mézet kell kenni a madzagra, hogy a kelet-közép-európaiak – lengyelek, magyarok – megszavazzák azt. A másik pedig, hogy Olaszország nélkül nincsen euró, euró nélkül pedig nincsen Európai Unió. Ezért kell őket mindenáron benntartani az unióban.

Fábián: Mik a terveik Olaszországgal?

Kiszelly: Az a terv, hogyha megbukik a mostani kormány – bár ekkora támogatással nem valószínű –, akkor megint egy technokrata miniszterelnök következzen, ne Salvini. Szerintük Olaszország így marad az eurozónában, és így megmarad a mostani EU is.

Fábián: A Next Generation EU-programmal azok az országok járnak a legjobban, akiknek leginkább szükségük van hitelre, hiszen vannak esetek, amikor ezt a támogatást vissza sem kell fizetni. Hazánk uniós viszonylatban ezen a téren hol helyezkedne el?

Kiszelly: Magyarország miatt erre nem lett volna szükség. Nyilván ha osztanak ingyenpénzt, akkor beáll ő is a sorba. Ez egy csapda is, mert akkor hozzá kell járulnunk az eurókötvényhez, amiért cserében kapuk 7 milliárd eurót, amit pont 2021-2022-ben lehetne elkölteni. Ez a friedmani értelemben vett helikopterpénz, amit majd a jövő generációja fizet vissza.

Míg 2008-ban a Gyurcsány-kormány csak IMF-pénzzel tudta konszolidálni az akkori válságot, a mostani kormány erre nem szorulna rá. Ez főképp a spanyoloknak és az olaszoknak mentőöv. A német lapok már azt írják, hogy a németek egy az egyben megfinanszírozzák az exportjukat és a kamatfizetést, tehát amit az olaszok kapnak, fizethetik vissza német, holland, francia bankoknak kamatként.

Fábián: Más programoknál nem lennének az országok számára előre leosztott összegek. Ez mennyiben adhatna okot visszaélésre az Európai Bizottság részéről?

Kiszelly: Furcsa dolgok mennek Brüsszelben. Elengedték a költségvetési fegyelmet, pont a déliek miatt, akiket kiengednek a neoliberális költségvetési szigorból és cserében minket, keletieket bevesznek a demokráciaszigorba. Ez kettős mérce. Azokat az értékeket keresik rajtunk, amiket pont ők sértenek meg. Évente monitoroznák az országokat, így folyamatos lenne a nyomás. A költségvetésbe kommunikációs trükként „új” prioritásokat hoznának be, mert ezzel szemben a mi prioritásaink (a mezőgazdaság a kohézió, strukturális alapok) „régi” prioritásokká válnának. Nekünk mindegyik egyformán fontos, mi is szeretjük a digitalizációt és a versenyképességet, de szeretjük a kohéziót is. Ők viszont a digitalizációt szeretik, a kohéziót nem, mert abból már nem ők profitálnak. A bizottság ezt a pénzt az EU versenyképességének javítására adná, de ezen 20 éve nem sikerül javítani. Ez pluszpénz, ezért ezeket a célokat nyilván a magyar kormány is támogatja, mivel fejlődni kell, nem maradhatunk le.

Az Európai Központi Bank már ellőtte a puskaporát – 3 ezer milliárd eurót pumpált az eurozónába, minden eredmény nélkül. A déliek a pénzt a status quóra költik és nem a reformokra. Papíron az „új” prioritásokra kapják a pénzt, ám nyilván nem fogják ezt rajtuk számonkérni.

Fábián: Varga Judit igazságügyi miniszter még a bejelentést megelőzően úgy fogalmazott: a sikeres védekezés nem büntethető a források átcsoportosításával. A fejletlenebb országok felzárkózása továbbra is prioritás, ezért ragaszkodnak a kohéziós források megőrzéséhez.

Kiszelly: Az 1100 milliárdos új hétéves költségvetésben lesz kohéziós forrás. A mostani tárgyalások eredményeként jó az esélyünk arra, hogy ne 24%-kal csökkenjen a visegrádi és a balti államok részesedése, mint ahogy azt az előző parlamenti bizottság is javasolta. Nagy a kísértés. A 750 milliárd ránk eső részével kompenzálnak minket, de cserében le kell nyelni az eurókötvényt.